Merre van az előre?

A fenti vélemény az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) április 16-ai közgyűlésén hangzott el, ahol Hornyák László elnök egyebek mellett közölte: mindannyian tudjuk, hogy mindez nagy kihívást jelent, miközben még azt sem tudjuk, ki „nyeri el” az egészségügyért felelős pozíciót. (Erre különféle helyekről származó információk szerint nagy esélye van Zombor Gábornak, Kecskemét polgármesterének, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága tagjának, Sélleiné Márki Máriának, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenlegi főigazgatójának, de szóba került Velkey György, a Kórházszövetség jelenlegi elnöke és Kovács József, a parlament egészségügyi bizottsága elnöke is. És újabban Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképzője igazgató-helyettesének neve is felmerült – hallhattuk a rendezvényen –, aki sosem titkolta, mit gondol az elmúlt és a leendő időszak feladatairól…)

Az OSZ elnöke nem vitatta, hogy a szaktárca az elmúlt négy évben év végén rendre juttatott forrást az eladósodott intézményeknek, így a hiányt finanszírozó beszállítók, a szövetségben (is) tömörült cégek előbb-utóbb megkaphatják pénzüket, ám „üröm az örömben”, hogy bár erre jogszabály van, ez rendre és biztosan nem 60 napon belül várható. Mint az a szerdai közgyűlésen elhangzott: a közbeszerzési törvényben 2012. január 1-jétől szerepel annak az európai uniós szabályozásnak az átültetése, amely az egészségügyben maximum 60 napban határozza meg a fizetési határidőt. Ennek a rendelkezésnek 2013. július 1-jével itthon is érvényesülnie kellene, ám a szabályozás „nem érzékelhető az intézmények fizetési gyakorlatában”. A szövetség szerint a késedelmi kamatra, valamint az új tételként megjelent behajtási költségátalányra vonatkozó szabályozás a mai napig nem egyértelmű, és az állami igazgatási szervek eltérő jogértelmezése és gyakorlata miatt fennáll a veszély, hogy a cégeket hátrány érheti, ha lemondanak követeléseik valamelyikéről, miközben „az egészségügyi intézmények szinte természetesnek veszik a késedelmi kamatok felszámításának elhagyását, illetve a felszámított késedelmi kamatok elengedését” – áll a többi közt a szövetség beszámolójában.

Nem is véletlenül kezdeményezte az OSZ, hogy ezentúl évente kétszer kellene konszolidálni az eladósodott intézményeket. Mint az elnök felvetette, a fontos és deklarált célok ellenére szinte alig történtek alapvető változások az egészségügyben. A felépítmény egyre tetszetősebb (főként az uniós források jóvoltából), ám „a motor cseréje még szóba sem került” – fogalmazott, arra is utalva: ma épp csak az egészségügy jövőjét meghatározó legfontosabb tényezők nem láthatók, azaz hogy az ellátórendszerben kinek, milyen feltételek esetén, milyen ellátást és azt milyen támogatással fogják biztosítani.

A nemzetgazdasági tárca részéről – az együttműködés jegyében – a helyettes államtitkár levélben reagált a beszámolóban megfogalmazottakra, és az intézményfenntartó GYEMSZI képviselője részt is vett a rendezvényen. Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) helyettes államtitkára több ponton vitatta a szövetség beszámolóját, jelezve a többi közt, hogy a GYEMSZI igenis rendelkezik hatáskörrel finanszírozási kérdésekben, és volt fedezet az intézmények számára mintegy 2,5 milliárdos összegben az úgynevezett vis-major keretben, és a költségvetés is biztosított 2013-ban mintegy 5 milliárd forintot a nem várt kiadások támogatására. A helyettes államtitkár és az OSZ szerint is vannak plusz pénzek a rendszerben, még ha az érdekvédők szerint azok nem is feltétlenül elegendőek, így a szövetség szerint például előbb-utóbb elengedhetetlennek látszik a magánforrások bevonása az egészségügy finanszírozásába – különösen amiatt, mert „a kormány nyilvánosan elérhető tervei alapján nem várható az egészségügy állami forrásainak jelentékeny mértékű bővítése”.

Míg a 2010-2014 közötti kormányzati ciklus első felében szinte tabutémának számított a magánfinanszírozás említése, az OSZ szerint „a ciklus második felében óvatos intézkedések történtek a rendszer egyes elemeinek megváltoztatására”. Így például a munkáltatók 2012-től adómentes juttatásként adhatják dolgozóiknak a visszavásárlási értékkel nem rendelkező egészségbiztosítást, 2013 januárjától pedig betegségbiztosítás is fizethető egészségpénztári számláról. Az új kormány egészségfinanszírozást érintő egyik legfontosabb feladata lehet ezért a magánforrások egészségügyi rendszerbe vonásának szabályozása – véli az Orvostechnikai Szövetség, amelynek elnöke a beszámoló kiegészítéseként elmondott gondolatai között azt sem titkolta: miközben az egészségügyi kormányzat több alkalommal is deklarálta, hogy célja a hatékony, innovatív eszközök és eljárások befogadása, az új kérelmek nagy részét elutasította az OEP. Ez alól „üdítő kivételt jelent” egyes csípőprotézisek illetve a transz-katéteres aortabillentyű-implantáció befogadása. Továbbra is nehézséget jelent, hogy „az ellátórendszerben alkalmazott eszközök nyilvántartása csak részben megoldott, a fogyóanyagok, az egyszer-használatos eszközök és az implantátumok esetében nem egységes, így az sem ismert, hogy a HBCS díjtételeken keresztül milyen egyszer használatos orvostechnikai eszközöket és implantátumokat finanszíroznak”.

Az elmúlt évek folyamatos érdekképviseleti munkájának eredményének tartja az OSZ, hogy 2014-re a kormány 51,3 milliárd forintban állapította meg a gyógyászati segédeszköz-támogatási előirányzatot. Ez azonban csupán a jelenlegi ellátási színvonalon szükséges támogatási szükséglet elismerését jelenti – vélekednek –, de nem oldja meg az egy évtizede elmaradó ártárgyalások miatt változatlan árak okozta gazdálkodási nehézségeket, amelyek miatt az ellátás biztonsága kerülhet veszélybe…

S, hogy merre kellene tovább menni?Mi várható 2014-ben?

Az Orvostechnikai Szövetség úgy tartja, hogy a 2010-2014 közötti kormányzati erők újraválasztása miatt „rövid távon nem várható lényeges változás a hazai egészségügy szabályozásában és finanszírozásában.” Ezért valószínűsítik, hogy érdekképviseleti tevékenységük fő elemei és irányai sem változnak. Ezek közül a legfontosabbak az egészségügyi intézményrendszer, illetve ellátás valójában szükséges finanszírozásának megteremtése, a kórházi adósságállomány rendezése, az idei évben évi kétszeri pluszforrás-juttatása; az új, innovatív eszközök és orvosi technológiák befogadási gyakorlatának befolyásolása, innovációs OEP-keret létrehozásának szorgalmazása; a központosított közbeszerzések rendszere kidolgozásának szakmai segítése, befolyásolása; aktív szakmai és érdekképviseleti kommunikáció a szakágazat problémáiról és az azokra javasolt megoldásokról – a többi között.

Hornyák László egyebek mellett azt is érzékeltette: nem igazán örülnek annak, hogy a szektorban több érdekképviseleti szervezet-szövetség jelent meg, ez ugyanis szerintük csökkenti az érdekképviselet hatékonyságát. „Az egymás kárára végzett lobbi” gyengíti a szférát, rombolhatja jó hírnevét és elismertségét, és „bár Magyarországon ennek nincs történelmi hagyománya”, ezen a területen valóban a kooperáció (lenne a) hatékonyabb. A piac szűk, a gazdasági szereplők száma korlátozott, de „kifejezetten egymás kárára akvirálni, rendkívül etikátlan!” – fogalmazott az Orvostechnikai Szövetség később újraválasztott elnöke, aki jelezte: a későbbiekben határozottan fellépnek a valótlan információkra épülő lejáratás ellen.