Mennyire növeli a COPD a szívinfarktus és az agyvérzés gyakoriságát?

Az Egyesült Királyságban a halálozások 5 százalékának okaként a COPD-t jelölik meg, de ennél valószínűleg sokkal több írható a rovására. A fejlett országokban a szív- és érrendszeri megbetegedések (CVD) és az agyi vaszkuláris események a leggyakoribb megbetegedésnek számítanak, és a halálozások 27 százalékának előidézői. Mindkét betegségcsoport jelentős kockázati tényezőjeként ismert a diabetes mellitus (DM), mely ezekben az országokban a halálesetek 2,6 százalékért felelős. A COPD-s betegek közismerten gyakran kerülnek kórházba és halnak meg mind a cerebrovaszkuláris, mind a kardiovaszkuláris események miatt, s körükben nagyobb arányban fordul elő a diabetes mellitus is.

A cikkünkben bemutatott tanulmány – COPD-s betegek társbetegségeinek a szívinfarktus és az agyvérzés előfordulási gyakoriságával mutatott összefüggései az alapellátás adatain alapuló átfogó elemzés szerint (J.R. Feary, L.C. Rodrigues, C.J Smith et al, Thorax 2010;65: 956-962) – szerzői az alapellátásból származó adatok alapján számszerűsítve elemezték a COPD és a CVD, a cerebrovaszkuláris betegségek és a diabétesz együttes előfordulási arányát, abból a célból, vajon a COPD-s betegek nagyobb kockázattal bírnak-e az első kardio- vagy cerebrovaszkuláris esemény tekintetében, mint a COPD-ben nem szenvedő egyének.

Az anonimizált adatokat az Egyesült Királyság minden részét átfogó alapellátási adatbázisból (311 praxis) merítették (THIN: The Health Improvement Network), amely egy korábbi elemzésben már megbízható adatokat szolgáltatott. Az adatbázisban szereplő és 2005. február 25-én életben lévő összes COPD-s beteg adata bekerült a feldolgozásba. A betegek 35 évnél idősebb és korábban diagnosztizált COPD-sek voltak, nemük, koruk, dohányzási státuszuk, lakóhelyük régiója és postai irányítószámuk is rendelkezésre állt (utóbbi két adat szociodemográfiai indikátorként szolgált).

Minden beteg törzslapját elemezték CVD, stroke és diabetes mellitus vonatkozásában. A definíció alapján a CVD-be sorolták az angina, a szívizominfarktus (MI), a szívelégtelenség, a perifériás érbetegség, az aorta aneurizma előfordulását, valamint az érsebészeti beavatkozás említését. A stroke definíciója értelmezésükben magába foglalta a subarachnoidális és agyállományi vérzéseket és a tranziens ischaemias attackot (TIA) is. Diabetes mellitus meglétét az orális antidiabetikumok, illetve az inzulin felírásával azonosították.     

Az adatokat két módszerrel elemezték: keresztmetszeti analízissel tárták fel az egyes társbetegségek prevalenciáját a COPD-s és a nem COPD-s betegek körében, míg a túlélést elemezve következtettek arra, vajon nagyobb kockázatúak-e a COPD-s betegek az első akut MI vagy a stroke vonatkozásában.

A vizsgálatba bevont 35 évesnél idősebb 1 204 110 beteg 2,5 százaléka szenvedett COPD-ben. A betegek nagyobb része kevésbé elszegényedett területen élt (22,5 vs. 9,2%). A betegek 81 százaléka dohányzott vagy leszokott dohányos volt, és 61,9 százalékuk spirometriás adatai is rendelkezésre álltak. Utóbbi alapján 37,5 százalékuk enyhe, míg 19,1 százalékuk középsúlyos COPD-ben szenvedett.

A keresztmetszeti elemzés szerint a COPD-sek között ötször gyakoribb volt a CVD és háromszor gyakoribb a stroke előfordulása, míg a diabétesz kétszer akkora valószínűségű volt, mint a nem COPD-s populációban. A többváltozós elemzés során ezt befolyásolta a dohányzási anamnézis és a betegek kora is.

A legszorosabb összefüggést a fiatal COPD-s nem dohányzó betegek esetében mutatták ki a CVD vonatkozásában (7,7x kockázat) a nem dohányzó, nem COPD-s egyénekkel összehasonlítva. Az összefüggés követhető volt minden életkori csoportban, de az idősebbek között kevésbé kiemelkedően, azonban érdekes módon a nem dohányzók fokozott kockázata itt is megfigyelhető volt.

A stroke vonatkozásában ehhez képest alacsonyabb kockázat volt igazolható a COPD-s betegek körében: a legmagasabb, ötszörös kockázatnövekedés a fiatal, dohányzó COPD-sek csoportjában volt kimutatható, mely az életkor előrehaladtával csökkenő tendenciát mutatott.

A fiatalabb korcsoportokban a COPD kismérvű kockázatnövekedést jelentett a diabetes mellitus kialakulására nézve. A legnagyobb kockázat a fiatal, aktív dohányosok csoportjában volt mérhető (2,4x), míg meglepő módon a legalacsonyabb kockázata a diabetes mellitus előfordulásának az idős COPD-s csoportban volt megfigyelhető, a dohányzási statustól függetlenül (a nem dohányosok 0,7 ill. a dohányosok  0,8x RR).

A túlélési analízis medián követési ideje 895 nap volt: ezalatt az idő alatt 2699 első MI és 9691 első stroke alakult ki a vizsgált populációban.

Az akut miokardiális infarktus nagyobb arányban fordult elő nőkben, leszokott vagy aktív dohányosokban, az életkor növekedésével és a szegényebb régiókban. A COPD-s betegek között MI 3,5-szer gyakrabban alakult ki, a legmagasabb kockázata a legfiatalabb csoportban volt (10,34x) szemben a 75 évnél idősebbek között észlelt 1,34x kockázati aránnyal.

A stroke gyakrabban fordult elő férfiak, leszokott vagy aktív dohányosok körében, valamint a szegényebb régiókban. A COPD-s csoportban 2,8x gyakrabban alakult ki stroke, legmagasabb előfordulási arányt (HR: 3,44) a legfiatalabb betegek körében mértek.

Érdekes módon a fenti eredmények változatlanul mutatkoztak akkor is, ha a spirometriás lelettel nem rendelkező COPD-s betegeket kihagyták az elemzésből.

Közismert, hogy a COPD-s betegek és a kimutatható légúti obstrukciójú dohányosok magasabb kockázatúak a kardiovaszkuláris eredetű halálozás viszonylatában. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy ez inkább az enyhe és középsúlyos COPD-sekre jellemző, míg a súlyos COPD-s csoportban inkább a légzőszervi okok vezetnek a beteg halálához.

A COPD és a stroke előfordulását korábban még egyetlen vizsgálat sem elemezte. Néhány kohorszvizsgálat adatai felvetették ugyan, hogy esetleg fordított arányosság mutatható ki a FEV1-érték és a stroke incidenciája, valamint a stroke miatti elhalálozás között: azaz minél alacsonyabb a beteg FEV1-e, annál valószínűbb a stroke fatális kimenetele. Ennek megerősítésére azonban további vizsgálatok szükségesek.

A vizsgálat legfontosabb üzenete az a megfigyelés, hogy a COPD-s betegek (különösen a fiatalok) igen nagy kockázatúak a CVD vonatkozásában, és hasonló összefüggést mutattak ki, bár kisebb mértékben, a stroke viszonylatában. Mivel a COPD ma is aluldiagnosztizált betegségnek minősül, valószínűleg a valós kockázat még ennél is nagyobb lehet. Az egészségügyi ellátás nagyon fontos proaktív feladata tehát a COPD-s betegek minél korábbi és minél fiatalabb korban történő felderítése, és korai, a társbetegségeket is figyelembe vevő komplex gondozása, mert csak így csökkenthető ezen betegek kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris halálozása.