Az egészségügyi ellátórendszerbe integrált életmódorvoslás

A prevencióval elkerülhető egészségkárosodások tényleges megelőzését sehol nem tudják tökéletesen megoldani, de sok olyan ország van, ahol a biztosan hatékony módszerek alkalmazása révén próbálkoznak vele, és érdemben tudnak enyhíteni lényeges népegészségügyi problémákat. Számos tényező határozza meg, hogy egy ország lakossága – legyen szó egészséges vagy annak tűnő emberekről – meddig képes megőrizni az egészségét. Az egészségfejlesztés elméleti kereteit az 1986-os Ottawai Charta rögzítette (1). Az egészségfejlesztésnek öt kulcsfontosságú tevékenységi területe van:

1. az egyéni készségek fejlesztése (vagyis egészségnevelés) képezi az alapját,
2. a közösségi cselekvések erősítése is fontos, ami jóval túlmutat az egészség témakörén,
3. az egészséget támogató környezet kialakítása,
4. az egészségügyi ellátás áthangolása, 
5. az egészséget támogató politikai irányelvek létrehozása, amelyek megalapozzák a többi tevékenységet is (2). 

E szemlélet szerint az egészség fejlesztése mindenki feladata, a tudatosan szervezett, egészségjavító társadalmi fellépés pedig valódi közügy. Életmódunk kockázatait számos tényező alakítja, amelyek között az egészségügyi ellátórendszer csak egy – esetenként nem is a legmeghatározóbb – összetevő. 

Életmód

A népegészségügyi szempontból fontos krónikus betegségek hátterében álló folyamatok egyik eleme az életmód. Az orvos számára ez kiindulópont, mert a közvetlenül ezekből származó expozíciók (dohányfüst, etanol stb.) felelősek a patológiai folyamatok elindításáért. De az orvos is tudja, hogy ezek nem a semmiből, nem egyszerűen egyéni gyengeségekből származnak. 2019-ben a hazai összhalálozás és a rokkantsággal korrigált, elveszített életévekkel mért veszteség (disability-adjusted life years, DALY) 35%, illetve 26%-a származott olyan betegségekből, melyek kialakulásában meghatározó szerepe van az életmódnak (3). Mivel egy-egy oksági láncon több rizikófaktor, azaz prevenciós célpont is szerepelhet (például fizikai inaktivitás, elmaradt hipertóniaszűrés is oka a hipertóniának; táplálkozási hiba és elmaradt diabéteszszűrés is oka a cukorbetegségnek), nem is olyan egyszerű azt meghatározni, hogy mi az egyes rizikófaktorok önálló jelentősége (1. táblázat).

1. táblázat. Az egészségtelen életmód szerepe a magyarországi egészségveszteségekben (a legalább 3%-os részesedést elérő betegségek esetében)

Noha az életmód megváltoztatása jellegéből adódóan nem követi a hagyományos orvosi diagnózis és kezelés menetét, az egészségügyi szakemberek rendelkeznek olyan módszerekkel, amelyek igazoltan segítik a pácienseket a szükséges életmódbeli váltásban. Ezek az egészségügyi közszolgáltatásba beépíthető, integrált életmódorvosi eljárások. 

A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető megelőző szolgáltatásokról szóló 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet a preventív feladatok meghatározása szempontjából korszerűnek tekinthető, ám a gyakorlatban a kihirdetése óta eltelt 28 évben sem sikerült elérni, hogy a napi orvosi munka alapvetően e szabályozás mentén működjön (4). A megvalósítására vonatkozóan általában csak szakértői anyagok állnak rendelkezésre, alig vannak támogató jogszabályok, amelyek a végrehajtást ösztönző finanszírozást és auditálást is megalapoznák, hiányzik a szolgáltatás rendszeres nyújtásához szükséges szakembergárda, illetve a jelenlegi szakemberek sem kapnak összességében megfelelő képzést ezeken a területeken. Az életmódra vonatkozó elemek alig jelennek meg a gyakorlatban, még annyira sem, mint a rendeletben szereplő szűrések. 

Szakmai protokollok

Az 53/2021. (II. 9.) kormányrendelet a praxisközösségekről rendelkezik az alapellátás prevenciós rendeléséről, biztosítva némi kapacitást a feladatok megoldásához. Az ott végzett munka szakmai részleteit a már közzétett egészségügyi szakmai irányelv rögzíti (5). Ez összefoglalja a populációs szinten hatékony preventív szolgáltatásokat, amelyek egészségnyereséget tudnak produkálni – igaz, csak a felnőtt lakosság több mint felét ellátó praxisközösségek számára. A szűréseken és önkéntes vakcinálásokon túl az alábbi életmódorvosi ajánlásokat tartalmazza az irányelv:

• A prediabéteszes felnőtteknek fel kell kínálni a preventív tanácsadást, vagy tovább kell irányítani őket életmódbeli tanácsadóhoz.
• Táplálkozásról és fizikai aktivitásról szóló életmód-tanácsadásban kell részesíteni azokat a felnőtteket, akiknek emelkedett a szív-ér rendszeri kockázata.
• A felnőttek testtömegindexét fel kell mérni. Elhízott felnőtteknél (BMI ≥ 30) intenzív életmódbeli viselkedésváltozást célzó változásokat célzó intervenciót kell kezdeményezni.
• Felnőtteknél fel kell mérni a dohányzási szokásokat, és tanácsolni kell a dohányzás abbahagyását. A dohányzóknak fel kell ajánlani a leszokást segítő intervenciókat (a nem gyógyszeres és gyógyszeres segítséget).
• Minden felnőtt esetén, beleértve a várandósokat is, ajánlott az alkoholfogyasztási szokások felmérése. Túlzott alkoholfogyasztás esetében a felnőttet tanácsadásban kell részesíteni.

Ennek az irányelvnek az auditálásához szükséges szakmai irányelv (Az alapellátási praxisközösségekben folyó prevenciós rendelés monitorozásról, 002139) már elkészült. Az elfogadás előtt álló irányelv a háziorvosi szoftverekben már eleve rögzített adatok rendszerezett felhasználására épül. Indikátorait a háziorvosi szoftvereket üzemeltető/fejlesztő cégek le tudnák programozni saját projektként. Az irányelv révén állami befektetés nélkül válhatna transzparenssé a prevenciós rendelések munkája. A fejlesztést az államtitkárság jóváhagyta, a Szakmai Kollégium érintett tagozatai pedig már korábban egyetértésre jutottak a dokumentum szövegével kapcsolatban. Bízunk benne, hogy a hosszú hónapok óta várakozó anyag a közeljövőben hivatalosan is megjelenik egy közlönyben.

Ennek hiányában a praxisközösségekben elszámolható szakmai tevékenységekről szóló (az Országos Kórházi Főigazgatóság által működtetett) adatgyűjtési rendszerre lehet csak támaszkodni, amely viszont csak a dohányzás és az alkoholfogyasztás esetében alkalmazott minimálintervenciót értékeli. Elvileg kiváló lehetőségeket teremtene a 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet (a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről), amely a háziorvosi törzskartonok rendszeres vezetését, és ezen belül az életmódi rizikófaktorok rendszeres felmérését írja elő. Ennek érdemi végrehajtása azonban problémába ütközik. Az adatokat gyűjtő EESZT nem publikál semmilyen statisztikát a magyarországi életmódmintázatról. 

Szakellátási korlátok és szakmai összefogás

A járóbeteg-szakellátásban már ma is lehet „Megelőző orvostan, népegészségtan” szolgáltatást nyújtani (szakmakód 9400). A széles körű működtetés gátja, hogy a minimumfeltételekre, a végezhető beavatkozásokra és az elszámolható OENO-kódokra vonatkozó (egyébként kidolgozott) szabályok nem kerültek elfogadásra. A beutalási jogosultságra, a fejlesztési előirányzat terhére elindítandó finanszírozásra vonatkozó szabályok és a szolgáltatásspecifikus szakmai irányelv (tevékenységek, kompetenciák, evidenciák) pedig még szakértői anyagként sem állnak rendelkezésre.

A kétségbeejtő helyzettel szembesülve – a szórványos kormányzati programok mellett – elkötelezett háziorvosok, szakmai társaságok (Magyar Életmód Orvostani Társaság, Magyar Egészségmegőrzési és Életmódorvostani Egyesület), néhány vállalat és önkormányzat próbál a saját területén aktívan fellépni. Sőt, a kielégítetlen igények miatt jelentős ezen a területen a magánszolgáltatók szerepvállalása is (köztük, sajnos, kevés az evidenciaalapú szolgáltató, és jelentős az ellenőrizetlen szolgáltatások részesedése). Az egészségügyi közszolgáltatás részeként nyújtott életmódorvoslásról alig beszélhetünk. Emiatt kötött megállapodást a Nemzeti Népegészségügyi Központ és a négy orvosképző egyetemen működő Megelőző Orvostan és Népegészségtan szakképzési grémium 2021. június 25-én arról, hogy együttműködnek a népegészségügyi szakorvosképzés és a szakorvosok által végzett tevékenység fejlesztése érdekében, különösen

1. a szükséges kompetenciák megállapításában,
2. a szakorvosképzés feladatainak racionális megosztásában,
3. a licencvizsgák (1. alkalmazott epidemiológia; 2. kórházi járványtan, kórházhigéné és infekciókontroll; 3. megelőző orvoslás és prevenció) kidolgozásával kapcsolatos feladatok megosztásában,
4. az oktatott kompetenciákhoz kapcsolódó egészségügyi, illetve népegészségügyi szolgáltatásokra vagy szolgáltatási elemekre vonatkozó javaslatok kidolgozásában,
5. az a)–d) pontban foglaltakra vonatkozóan egységes szakmai és jogalkotási javaslatok kidolgozásában.

Az „Életmódorvostan és prevenció” licenc kidolgozása után a Debreceni Egyetem Szak- és Továbbképző Központjában elfogadásra került az új licenc, amely a 10/2025. (IV. 4.) BM rendeletben a 23/2012. (IX. 14.) EMMI rendelet 2. melléklet módosításaként került kihirdetésre. Az életmódorvostan és prevenció bármilyen szakvizsgára ráépíthető interdiszciplináris licenc. Olyan orvosok képzését célozza, akik pontosan ismerik az életmódi tényezők szerepét az életmóddal összefüggő betegségek kialakulásában és terápiájában, és ezen ismeretek birtokában, az életmód-terápia eszközeinek alkalmazásával csökkenteni képesek pácienseiknél az életmóddal összefüggő betegségek kockázatát, és ezen betegségek kezelésében – szükség esetén gyógyszeres és egyéb terápiával együtt – alkalmazni tudják az életmód-terápia eszközeit. 

Életmódorvostan és prevenció licenc

A képzés előkészítése a célegyenesbe ért: a vizsgáztatói kar összeállt, és a tételsor is elkészült. Jelenleg a kompetenciatáblázat véglegesítése, valamint a gyakorlati képzőhelyek kijelölése zajlik. A rendszer 2026 tavaszán indul el egy speciális vizsgaidőszakkal, amelyben a képzőhelyek képviselői akkreditáltathatják magukat. Ennek alapfeltétele a szoros adatszolgáltatási vállalás: a program célja ugyanis, hogy a képzési ciklus végére pontosan kimutatható legyen, mennyi mérhető egészségnyereséget hoznak az egyes beavatkozások, és mennyire hatékony maga a licenc mögötti szolgáltatás. Így kaphatnak akkreditációt a gyakorlati képzőhelyek. A tényleges képzés 2026 őszén veszi kezdetét. Az életmódorvoslás és prevenció licencképzés feladata, hogy olyan szakorvosokat képezzen, akik a közszolgáltatás keretein belül is képesek hatékony prevenciós eszközöket alkalmazni. Bár a szakmai alapok adottak, a kezdeményezés hosszú távú sikere – és a rendszerbe való tartós beágyazódása – még nem vehető készpénznek.

Összefoglalás

A hazai népegészségügyi mutatók javítása érdekében elkerülhetetlen az életmódorvoslás rendszerszintű, bizonyítékokon alapuló integrációja az állami egészségügybe. A 2026-ban induló új licencképzés és a kapcsolódó monitorozási rendszer lehetőséget teremt arra, hogy a prevenció ne csupán jogszabályi előírás, hanem mérhető egészségnyereséget produkáló napi gyakorlat legyen. A program sikere a szakmai autonómia, a transzparens adatszolgáltatás és a fenntartható finanszírozás összehangolásán múlik.

IRODALOM

1. The 1st International Conference on Health Promotion, Ottawa (Ottawa Charter), 1986.
2. Bíró É. Az egészségfejlesztés fogalma, célja, alapdokumentumai. 469–477. In: Ádány Róza, Kiss István, Paulik Edit, Sándor János, Ungvári Zoltán: Megelőző orvostan és népegészségtan. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2023.
3. Global Burden of Disease (GBD). Retrieved from: https://www.healthdata.org/research-analysis/gbd-data.
4. Sándor J, Kósa K, Fürjes G, Papp M, Csordás Á, Rurik I, Ádány R. Public health services provided in the framework of general practitioners’ clusters. Eur J Public Health 2013;23(4):530–532. DOI: 10.1093/eurpub/ckt096.
5. Egészségügyi szakmai irányelv „A praxisközösségekben végzett, felnőtteket érintő prevenciós rendelésről”. Azonosító: 002138. Megjelenés dátuma: 2023. március 31. Érvényesség időtartama: 2026. március 31. https://kollegium.okfo.gov.hu/iranyelvek.