Megfigyelők
„Egy hely, ahol a gyógyszer tart rendet” – címmel ír az fn24 két munkatársa az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben tett látogatásáról.
„Az alig 160 centis, pocakos, fekete hajú János siet elénk, mert azt hiszi, rendőrök vagyunk és meghoztuk Rexit. Mint később az ápolóktól megtudjuk, Rexi rendőrkutya, aki – János emlékezetében – annak idején ott volt az elfogásakor, és aki szerinte rossz helyre hozta őt. János 19 éve várja, hogy Rexi visszajöjjön érte, 'beismerje' tévedését, és átvigye a megfelelő helyre, ahova – megítélése szerint - eleve kerülnie kellett volna, a börtönbe.
Kopott, sárga pulóverében kérlelőn néz ránk, szeme alatt sötét karikák húzódnak, arca megviselt, mégis van benne valami gyermeki, ahogyan fáradhatatlanul Rexi nevét ismétli. Azt meséli, a kutya hűséges társa volt évekig, ő nevelte fel, krumplis tésztával és parajfőzelékkel etette a négylábút, és most bizonyára ő is szenved szeretett gazdája hiányától.
A valóság azonban ennél jóval kegyetlenebb: János intézetben nőtt fel, családja már a születésekor lemondott róla, igaz barátai sosem voltak, mint ahogyan kutyája és macskája sem. A lassan 20 éves 'IMEI-s tagság' óta nem telik el nap, hogy ne keresné kedvencét, az ápolók pedig - irigylésre méltó türelemmel – próbálják megnyugtatni és megértetni vele, hogy Rexi jó helyen van, és már nem tér vissza” – osztják meg a szerzők élményeiket az fn24 riportjában.
