Még a bérszámfejtési panaszok elolvasására sem futotta?

A kórházak, illetve az intézmények gazdasági szakembereit tömörítő Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) a bérszámfejtési anomáliák ügyében hónapok óta igyekszik dűlőre jutni a Magyar Államkincstárral, egyelőre azonban nem sok sikerrel. A szervezet tavasz végi konferenciáján a MÁK illetékese ugyan két héten belüli egyedi választ ígért az egyes kifogásolt esetekre, eddig azonban arra sem futotta idejükből, hogy az ezeket begyűjteni hivatott, EGVE által megfogalmazott úgynevezett adatszolgáltatási lapot átolvassák és elfogadják. Ez lenne az a dokumentum, amelyen az intézmények – feltüntetve a hibás bérszámfejtés „áldozatának” adószámát – a tévedés korrigálását kérhetik.

Az EGVE nem először futott neki ennek az ügynek, hiszen a Központi Illetmény-számfejtési Rendszer (KIRA) tavalyi indulása óta rengeteg panasz érkezett a hibásan utalt havi járandóságok miatt. Az egyesület 14 oldalon sorolta közel 120 tételben az illetmény-számfejtési problémákat, postázva azokat az EMMI, valamint az Állami Egészségügyi Ellátó Központ illetékeseinek. Az utóbbi a MÁK-nak továbbította a dokumentumot, a kincstár azonban úgy ítélte, a felsorolt problémák időközben megoldódtak, később pedig azzal hárítottak, hogy a gondok forrásai maguk az intézmények, mondván: rossz adatokat szolgáltatnak.

Ehhez képest az egyik fővárosi kórház osztályvezetője hosszú ideig képtelen volt elérni, hogy az épp nyugdíjba vonuló, egyik orvos utolsó, egy havi fizetését számfejtse a MÁK. Helyette – mint utóbb kiderítették – emelt végkielégítés sokszorosát fizettették volna ki az intézménnyel, majd amikor erre a helyiek nem voltak hajlandók, telefonon azt javasolta a kincstári ügyintéző, fizessenek ki a doktornak 260 ezret. Ja, de erről ő semmiféle papírt nem hajlandó adni. S ez csak egy az ügyek közül…

Az illetmény-számfejtés nehéz ipar, mondta a lapunk által megkérdezett informatikus. Különösen igaz ez az egészségügyre, ahol nem csak az alapbért kell számfejteni – megfejelve a különféle jogcímű táppénzekkel, szabadságokkal, cafeteriával, készenléttel, eltérő díjazású ügyeletekkel – nem beszélve az egyetemi klinikákról, ahol nemcsak gyógyítanak, de oktatatnak is az orvosok. Nem véletlen, hogy a piacon ma már csak három-négy olyan nagy cég található, amelyek képesek jó minőségű illetmény-elszámolási rendszert készíteni és szállítani. Horribile dictu – az informatikai cégek is tőlük veszik bérszámfejtési programjaikat.

A központi bérszámfejtés egyébként nem újdonság az egészségügyben sem, 2003-tól például a Központosított Illetményszámfejtő Rendszerrel (KIR) végezték ezt a munkát. A szakemberek azonban nemcsak technológiailag ítélték elavultnak a programot, kifogásolták azt is, hogy a megnövekedett adatszolgáltatási igényeket sem képes kielégíteni, elkülönítve működik rendszerében a számfejtés és a könyvelés, és sok – tették hozzá nem látva a jövőbe – az utólagos számfejtési korrekció.

Mindez – valamint a házhoz álló uniós forrás – indokolta egy új program elkészítését. Erre a meghirdetett Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) 1,5 milliárdos forrása adott lehetőséget. A fejlesztést 2012 augusztusában kezdték, s a megvalósításra nagyjából 15 hónapot szántak. A kitűzött határidőre – 2013 november – azonban nem sikerült befejezni a munkát, a módosítás eredményeként az új céldátum 2014 szeptembere lett, amit később október végére toltak ki.

„A KIRA projekt lezárásakor a Miniszterelnökség záró helyszíni ellenőrzést tartott 2014. december 16-án. A záró helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvében azt rögzítették, hogy a projekt működik és üzemel; a projekt készültségi szintjét műszaki szempontból 98%-ban állapították meg. A projekt eredményeként megvalósított KIRA illetmény-számfejtési rendszer éles indulására 2015. júniusig nem került sor” – olvasható némi zavarbaejtő tartalmi ellentmondásossággal az Állami Számvevőszék MÁK-kal foglalkozó, idén márciusban kelt jelentésében. A számvevők egyébként a kincstári vizsgálat során a KIRA-val kapcsolatban csak a 2015 júniusáig tartó eseményeket, intézkedéseket vizsgálták – meglehetősen szellősen –, így mint fentebb is olvasható, még nyár közepi indulásról szólnak, holott ez az időpont is hónapról hónapra módosult, először 2015 szeptemberére, majd november 1-jére.

A KIRA – Központi Illetmény-számfejtési Rendszer – története a megkérdezett szakértők szerint azt a közismert, bár kétségkívül kissé mondén mondást idézi, ami a szarkáról és annak teherbíró képességéről szól. A munkát ugyanis nem piaci cégeknek hirdették meg, hanem KINCSINFO néven létrehoztak egy kincstári informatikai nonprofit korlátolt felelősségű társaságot, amelynek munkatársi gárdája lényegében a kincstár informatikusaiból került ki. Holott – kommentálják utólag a piaci szereplők – az állam itt némi szereptévesztésbe került, feladata ugyanis nem szoftverek fejlesztése. Ráadásul ebben az esetben rendszerszervezési munkáról volt szó, amihez – így a megkérdezettek – célszerű a helyszínen tanulmányozni az adott folyamatokat.

Különösen igaz ez az egészségügyre, amelynek illetmény-rendszerénél kevés szövevényesebb akad. Az már más kérdés, hogy vajon miért nem sikerül hónapok óta korrigálni azokat a vélhetően informatikai hibákat, amelyek téves bérszámfejtéseket eredményeznek. Pedig toldozni-foltozni kell, mivel az uniós forrás felhasználása okán, ha tetszik, ha nem, öt évig kötelező ezt a rendszert használni.