Lapszemle – a Lancet legfrissebb cikkeiből, 2010.06.03.

The Lancet

A fibrátok hatása a kardiovaszkuláris kimenetelre: rendszerezett áttekintés  és metaanalízis

2010;375:1875–1884

Min Jun és munkatársai a Medline-ban, az Embase-ben és a Cochrane-könyvtárban kutatták fel az 1950 és 2010 között publikált, a fibrátokat placebóval összehasonlító, prospektív, véletlen besorolásos vizsgálatokat. Az elemzésben szereplő kimeneteli kategóriák: jelentős (major) kardiovaszkuláris események, coronaria-események, stroke, szívelégtelenség, coronaria-revaszkularizáció, összes halálozás, kardiovaszkuláris halálozás, nem vaszkuláris halálozás, hirtelen halál, újonnan jelentkező albuminuria, gyógyszerszedéssel összefüggő nemkívánatos események. A 18 beválasztott vizsgálatnak összesen 45 058 résztvevője volt, 2870 jelentős kardiovaszkuláris esemény, 4552 coronaria-esemény és 3880 haláleset történt. A fibrátkezelés 10%-kal csökkentette a jelentős kardiovaszkuláris események és 13%-kal a coronaria-események kockázatát, valamint 14%-kal csökkentette az albuminuria progressziójának kockázatát, de a stroke gyakoriságára és a halálozásra (összes, kardiovaszkuláris, nem vaszkuláris, hirtelen halálesetek számára) nem gyakorolt jótékony hatást. A fibrátkezelés nem növelte szignifikánsan a gyógyszerszedéssel összefüggő nemkívánatos események számát, bár gyakran járt együtt a szérum kreatininszintjének emelkedésével. Az eredmények szerint a fibrátkezelésnek elsősorban a kardiovaszkuláris események szempontjából veszélyeztetett, illetve kombinált dyslipidaemiában szenvedő betegek preventív kezelésében lehet szerepe.

Krónikus heroinfüggő  betegek kezelése Angliában ellenőrzött heroin vagy methadon injekciókkal, illetve orális methadonnal a hagyományos kezelés tartós eredménytelensége után: nyílt jelölésű, véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat

2010;375:1885–1895

J. Strang és munkatársai 26 héten át 127, hagyományos kezelés mellett továbbra is heroinfüggő  beteget kezeltek vagy methadon injekciókkal (n=42), vagy heroin injekciókkal (n=43), vagy orális methadonnal (n=42). A 26. héten az egyes csoportok betegeinek 81%-a, 88%-a, illetve 69%-a kapta az eredeti kezelést. Az elsődleges végpontot (negatív lelet az utcai heroint kimutató hetenkénti vizeletvizsgálatok legalább felében) a heroin injekciókkal kezelt csoportban szignifikánsan nagyobb arányban érték el, mint a methadon injekciókkal, illetve orális methadonnal kezelt csoportban (72% vs. 39%, illetve 27%); az injekciós és az orális methadon-kezelés hatásában nem volt szignifikáns különbség. 

Ebola-vírussal megfertőzött főemlősök posztexpozíciós védelme kis interferáló RNS-sel

2010;375:1896–1905

T. W. Geisbert és munkatársai korábban kimutatták, hogy a Zaire Ebola vírus (ZEBOV) RNS-polimerázát célba vevő, nukleinsav–lipid részecskékbe zárt kis interferáló  RNS-ekkel (siRNS) tengerimalacoknak védettséget lehetett kölcsönözni a ZEBOV halálos adagjával szemben. A jelen vizsgálatban először három makákónak adták be az anti-ZEBOV siRNS készítményt (adagonként 2 mg/ttkg) fél órával, 1, 3 és 5 nappal a ZEBOV-fertőzés után. Egy másik, négy állatból álló csoport a fertőzés után fél órával, 1, 2, 3, 4, 5 és 6 nappal kapta meg a készítményt. A egyszeri kezelésben részesült három állatból kettő maradt életben; a hét posztexpozíciós kezelést kapott állatok kivétel nélkül életben maradtak. Enyhe májenzim-emelkedéstől eltekintve, ami a vírusfertőzés következménye is lehetett, a hét kezelésből álló protokoll a makákók számára jól tolerálhatónak bizonyult.