Lapszemle – a JAMA legfrissebb cikkeiből, 2010.06.04.

The Journal of the American Medical Association

A hypertonia prevalenciájának, kezelésének és kontrolljának trendjei az Egyesült Államokban 1988 és 2008 között 

2010;303(20):2043–2050

B. M. Egan és munkatársai a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) 1988 és 1994, illetve 1999 és 2008 közti adataiból (n=42 856) következtettek az országos trendekre. Hypertoniásnak azokat tekintették, akiknek a szisztolés vérnyomása legalább 140 Hgmm vagy a diasztolés vérnyomása legalább 90 Hgmm volt, vagy vérnyomáscsökkentő gyógyszer szedéséről számoltak be; a hypertonia kontrollját a 140 Hgmm alá szorított szisztolés, illetve 90 Hgmm alá szorított diasztolés vérnyomás jelentette. A hypertonia előfordulási aránya az 1988–94-es 23,9%-ról 1999–2000-ig 28,5%-ra nőtt, majd 2007–08-g lényegében nem változott (29%). 1988–94-től 2007–08-ig a hypertonia kontrolljának aránya 27,3%-ról 50,1%-ra nőtt, a hypertoniások átlagos vérnyomása 143,0/80,4 Hgmm-ről 135,2/74,1 Hgmm-re csökkent. A vérnyomáskontroll nagyobb mértékben javult 1999–2000 és 2007–08 között, mint 1988–94 és 1999–2000 között. A jobb vérnyomáskontroll a hypertonia nagyobb fokú tudatosulását, nagyobb arányú kezelését és a megfelelő vérnyomáskontrollt eredményező kezeléseknek az összes kezelésen belüli nagyobb arányát tükrözte. A hypertonia kontrolljának javulása 1988–94 és 2007–08 között kisebb mértékű volt a 18–39 éves korcsoportban és a spanyol ajkú népességben, mint az idősebbek korcsoportjaiban, illetve a nem hispán népességben.

Kenyai csecsemők  és gyermekek súlyos tüdőgyulladásainak vírusos eredete: prospektív, obszervációs eset-kontroll vizsgálat

2010;303(20):2051-2057

Fekete-Afrikában a pneumónia a gyermekhalálozás vezető oka. J. A. Berkley és munkatársai egy vidéki kenyai kórházban érzékeny molekuláris diagnosztikai módszerekkel vizsgálták a vírusos eredetű tüdőgyulladás gyakoriságát. A beválasztási kritériumoknak megfelelő 922 beteg közül 759-től vettek mintát. Egy vagy több légúti vírust a minták 56%-ában mutattak ki. A légúti óriássejtes vírust (RSV) a minták 34%-ában, egyéb légúti vírusokat (legtöbbször humán coronavirus 229E-t, influenza A-t, 3-as típusú parainfluenza vírust, humán adenovirust vagy humán metapneumovirust) a minták 29%-ában detektáltak. Az RSV jelenléte korrelált a betegség „súlyos” minősítésével, a többi légúti vírus jelenléte azonban nem.

Az elsődleges kimeneteli változókban nem szignifikáns különbséget kimutató véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok közlése és értelmezése

2010;303(20):2058–2064

I. Boutron és munkatársai a MEDLINE-ból keresték ki azokat a 2006 decemberében publikált véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatokat, amelyekben az elsődleges kimeneteli változó értékében nem szignifikáns különbségeket találtak a párhuzamos vizsgálati csoportok között. A 616 megvizsgált közlemény közül 72-t értékeltek. Közülük 13-nak (18%) már a címe megtévesztő volt. Az absztraktban Eredmények, illetve Következtetések címszó alatt 27 (37,5%), illetve 42 esetben (58,3%) találtak torzítást; az absztrakt Következtetés része 17 esetben (23,6%) csak a kezelés hatásosságával foglalkozott. A közlemények teljes szövegében az Eredmények, a Diszkusszió, illetve a Következtetések 21, 31, illetve 36 esetben (29,2%, 43,1%, ill. 50,0%) tartalmazott torzítást. A reprezentatív felmérés felhívja a figyelmet arra, hogy a statisztikailag nem szignifikáns eredmények közlése és értelmezése az orvosi szakirodalomban sok esetben nincs összhangban a kapott eredményekkel.