Kórházi árak: kápé fizetünk a szolgáltatásokért

Bár a politikai közbeszéd mind a mai napig az egészségügyi ellátás ingyenességét hangoztatja, ez – nem beszélve most a hálapénzről – már törvényi szinten sem teljesen igaz. Elsőként, a Bokros-csomagnak köszönhetően, a fogászati kezelések döntő többsége került ki a tb-csomagból, majd szép csendben követték egyéb szolgáltatások is. Ez utóbbiakat, a fizetős, illetve részben térítésköteles ellátásokat vette számba az Egészségbiztosítási Felügyelet legutolsó, „posztumusz” publikált felmérése.

A vizsgált intézmények többségének a térítési díjakból származó bevétele az elmúlt két esztendőben átlagosan még a 3 százalékot sem érte el (2,61 illetve 2,63 %), bár a felmérésben szerepeltek olyan szolgáltatók is, amelyek tevékenységének nagy részét nem finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ezeknél a fenti arány megközelíti akár az 50 százalékot is.

Az egészségbiztosítási törvény részletesen felsorolja azokat az ellátásokat, amelyekért nem fizet az OEP. E 17 tételt az EbF kiegészítette eggyel, nevezetesen a 6. mesterséges megtermékenyítési ciklus költségével. Ez utóbbiak közül csak ötöt finanszíroz az egészségpénztár, ám sok gyermekre vágyó család hajlandó még egy kísérlet árát kifizetni. Ez lett a felügyelet rangsorvezetője: a VI. IVF ciklusért ugyanis néhány ezer forint híján átlagosan 400 ezer forintot kell letenni a pénztár asztalára. Igaz, a megkérdezett négy IVF centrumból csupán kettő válaszolt az árat firtató kérdésre, míg a legnagyobb forgalmat lebonyolító Kaáli Intézet elzárkózott az adatszolgáltatástól.

Szépészet – mindenáron

Szinte szó szerint. Az emlőplasztikáért átlagosan 260, arcunk ráncainak eltüntetéséért pedig akár 230 ezret is hajlandók vagyunk áldozni. Hajunk dúsítása – átültetéssel –, illetve egyéb szőreink lézeres eltüntetése ugyancsak nem olcsó mulatság, átlagosan 150 ezret kérnek érte. Hasonló árfekvésű az orrkorrekció, fülünk alakjának igazítását viszont akár 100 ezerből is megúszhatjuk, akárcsak a mellbimbó plasztikáját. Ezekhez képest a prosztatamegbetegedés szűrésére alkalmas PSA-meghatározás 8 ezerért szinte ingyen van, egy fél órás manuálterápia pedig 2500-ból megúszható.

E képet azonban több tény is árnyalja. Így például a több tíz- vagy akár százezer forintba kerülő implantátumok, amelyek ára nem szerepel a fenti felsorolásban. Az is zavarja a pontos kép felrajzolását, hogy a szolgáltatások nem mindenütt jelentik ugyanazt a tartalmat. Az árak ennek megfelelően hatalmas szórást mutatnak, amelyet a nem orvosi indikációra végzett sterilizáció esetével dokumentál a felmérés: itt tízszeres különbségek lelhetők fel. A szolgáltatók áraik kialakításánál általában az OEP-finanszírozásból indulnak ki, s az esetek többségében kétféle metódust választanak. Vagy a beavatkozás pontértékét szorozzák be egy meghatározott összeggel, vagy annak aktuális forintértékét szorozzák meg – legfeljebb hárommal.

Átvilágított átvilágítók

Az MR és a CT vélhetően az egyre hosszabb várólisták miatt került az érdeklődés középpontjába. A vizsgálatok mielőbbi lebonyolításáért sokan hajlandók mélyen a zsebükbe nyúlni. Nem véletlenül, hiszen ezeket a diagnosztikus eszközöket nem egyszer komoly betegség gyanújának eloszlatására – vagy épp igazolására – szokták alkalmazni. A megkérdezett – s válaszoló! – 24 szolgáltató átlagban az OEP-finanszírozás kétszeresét, néhány ritka esetben – például a kontrasztanyag nélkül végzett koponya- illetve gerinc-CT-vizsgálatnál – majd’ háromszoros árért dolgozik. A legdrágább közülük a koponya MR vizsgálata, amely akár 80 ezer forintba is kerülhet.

Hűtés óradíjért

Aki még nem volt hasonló helyzetben, nyilván meglepve olvassa a jelentésben, hogy a kórházban elhunytak utógondozásáért is fizetni kell. Ez az úgynevezett halottkezelési díj, amely a mosdatást-öltöztetést, illetve a hűtés költségeit foglalja magába. Itt is – mint minden másban – hatalmasak a különbségek. A hűtésért például van, ahol egy fillért sem kérnek, miközben máshol napi, mi több, óradíjat alkalmaznak. A térítési díj napi 400 és 8400 forint között mozog – s a gyászolókat nyilván nem vigasztalja a tudat, hogy ez legalább már a bruttó ár…

A több évtizedes vita végére – megkaphatja vagy sem betegségéről szóló összes dokumentumát a beteg – az 1997-es egészségügyi törvény tett pontot, amely kimondta: saját költségére mindent lemásoltathat a beteg. Az intézményekben négyféle konstrukciót is alkalmaznak az árak megállapítására. Vagy oldalanként fizettetik meg a fénymásolás árát – akár 800 forintot is elkérve egy A4-es oldalért –, esetleg fix összegért készítik össze a dokumentációt függetlenül az oldalszámtól, de akad példa a kettő kombinációjára is, miközben nem egy szolgáltató egy fillért sem kér a fenti szolgáltatásért.

Komfort a köbön

Bár a gyógyulni vágyó széles néptömegek ritkán találkoznak vele, a felmérés szerint tényleg léteznek saját vizesblokkal, televízióval és légkondicionálóval felszerelt A kategóriás, egy ágyas szobák a honi egészségügyben. Bár a szórás itt is óriási, az országos átlagár e luxusért – nehezen hihető módon – alig 13 ezer forint. Természetesen naponta. Kétágyas, ám hasonló felszereltségű szobáért átlagban alig 4000 forintot kérnek.

Az úgynevezett hotelszolgáltatás vizsgálatánál egyébként három kategóriát állítottak fel a felügyelet munkatársai. A fent szereplő mellett B kategóriába sorolták a saját vizesblokkal és televízióval, ám légkondicionáló nélküli szobákat – egy személyes esetében 8800, két személynél 7000 forintos áron –, míg a III. osztály (C) a televíziót is mellőzni kénytelen, ezekért viszont naponta csak 6500, illetve 3500 forintot kell fizetni a kórházi kasszánál. A D kategória az átlag luxusa, egy ágyas szoba saját vizesblokk, televízió és légkondicionáló nélkül…

Kiderült az is, hogy fizetni még mindig leginkább kápé szeretünk, miközben folyamatosan emelkedik a banki átutalások aránya. A sárga csekk visszaszorulóban, a ceh bankkártyás rendezése viszont csak a negyedik helyet birtokolja e sorban. Elgondolkodtató, hogy önkéntes egészségpénztári kártyával fizetni a megkérdezett közel másfélszáz szolgáltató közül mindössze 18-ban lehetett. A megkérdezett intézmények átlagosan négy önkéntes egészségpénztárral álltak kapcsolatban.