Konszenzusos reformra vár az egészségügy
A Magyar Idők egy orvos-genetikus és egy egészségügyi közgazdász javaslatait ismerteti az átalakítás kívánatos irányáról.
A változtatás szükségességével mindketten egyetértenek, miként azzal is, hogy az érdemi lépéseket szakmai, politikai és társadalmi konszenzusnak, de legalábbis párbeszédnek kell megelőznie.
Nyílt társadalmi vitát, majd annak nyomán társadalmi szerződést sürget az egészségügyről Kosztolányi György, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) orvosi tudományok osztályának elnöke.
A pécsi professzor az utóbbi hónapokban többször, több helyen kiállt azon véleménye mellett, hogy az egészségügyet új alapokra kell helyezni, ezt széles körű, mindenre kiterjedő elemzésnek kell megelőznie, amelyben orvosoknak (kutatók, szolgáltatók), szakdolgozóknak, az egészségügy gazdasági, jogi, etikai vonatkozásaival foglalkozóknak, filozófusoknak, politikusoknak is részt kell venniük. Magyarázata szerint az egészségügy megújítása azért sürgető, mert a világban mindenütt robbanásszerű az orvosi technológiák fejlődése, ez alatt új műszerek, eszközök, ellátási formák, eljárások is értendők.
Az egészség fogalmának újraértelmezése mellett elkerülhetetlen az egészség megőrzésével kapcsolatos individuális szükségletek értelmezése is: az egyre bonyolultabb új diagnosztikai, terápiás lehetőségek közül melyek azok, amelyeket a közfinanszírozás keretében biztosítani kell. Meg kell válaszolni azt a kérdést is, valós társadalmi cél-e, hogy közfinanszírozás formájában minden ember késedelem nélkül bárhol mindenre kiterjedő, a legmagasabb szinten nyújtott ellátásban részesüljön.
Az egészségügyi ellátást szerkezetében és finanszírozásában is meg kell újítani, ám ez a vállalkozás csak akkor lehet sikeres, ha az alapvető kérdésekben előbb politikai, majd szakmai konszenzus születik – véli Bodrogi József egészségügyi közgazdász. A Semmelweis-terv végrehajtásának egykori miniszteri biztosa egyetért a szintén egészségügyi közgazdász Orosz Évával abban, hogy legutóbb 1993-ban volt reformértékű átalakítás az egészségügyben, az azóta eltelt időben pedig olyan mélyreható változások történtek a világban – csak két példát említve: a lakosság egyre jobban öregszik, így egyre nagyobb teher hárul az egészségügyi ellátórendszerre, miközben a gyógyításban technológiai robbanás zajlott az elmúlt évtizedekben, így jelentősen megnövekedtek a költségek –, hogy nem halogatható tovább az egészségügy teljes revíziója.
Az egészségügyi közgazdász szerint nem kerülhető meg a kórházi rendszer radikális átalakítása sem. – Az egészségügyben végzett rendszerszintű átvilágítások mindegyike egyértelműen kimutatta, hogy ez az ország nem tud fenntartani 109 kórházat. Számítások szerint 50-60 úgynevezett poliklinikára lenne szükség, ennyihez képesek lennének kellő számú modern orvosi eszközt, gépet és nem utolsósorban elegendő szakembert biztosítani – véli Bodrogi József. Most legalább két tucat olyan kórház van az országban, amelyikben bizonyos beavatkozásokat csak nagyon kis számban végeznek. Mindenki jobban járna, ha ezek funkciót váltanának, például a jövőben szakápolási otthonként működnének.
A reformhoz esszenciális, hogy tudjuk, hová akarjuk kormányozni az egészségügyet, és ennek az első lépése a politikai konszenzus – fogalmazott. Csak ezután következhet a szakmai megegyezés, de eddig az orvos szakmát sem ültette még egy asztalhoz senki, hogy fogalmazzák meg ők is azokat az alapelveket, amelyekkel egyet tudnak érteni és amelyek mentén hajlandók támogatni az egészségügy átalakítását. Ezután lehet és kell megtenni a harmadik lépést, azt, amikor már a lakossággal kell megértetni például azt, hogy ha bezárják a helyi kórházat, azzal nem rosszabbul, hanem jobban járnak.
