Jön az aszinkron telemedicina
A koronavírus-járvány idején terjedt el a távellátás, a telemedicina, az orvos és a beteg közötti digitális kapcsolattartás, melynek egyfajta változata az egyre jobban terjedő aszinkron telemedicina.
Pandémia idején a beteg lefényképezte bőrelváltozását, majd a fotót okostelefonjával elküldte bőrgyógyászának, aki személyes találkozó nélkül, a látvány alapján élőben, azaz valós időben állapította meg a betegséget. A konzultáció végén receptet írt például egy alkalmazandó kenőcsről, elküldte a felhőbe, hogy a páciens kiválthassa. Ehhez hasonlít az aszinkron telemedicina, amikor nincs egyidejű kommunikáció a háziorvos vagy szakorvos és a beteg között, mégis hasznos lehet a felvett kapcsolat. Ilyenkor az egészségügyi szakembernek e-mailben lehet leírást küldeni a tünetekről, okoseszközön fotót, videót vagy hangfelvételt továbbítani, megosztani. Az aszinkronitás ki is bővülhet: orvosok is küldhetnek egymás között röntgen-, MRI-, CT-felvételeket vizsgálatra, felülvizsgálatra. Az egészségügyi szakemberek élhetnek a „tárolás és továbbítás” („store and forward”) technikával is, amikor a háziorvos összegyűjti páciensei kórtörténeteit, és egyszerre küldi el egy szakorvosnak diagnosztikai és kezelési tanácsokért.
Távfelügyelettel is lehet a betegekről adatokat gyűjteni, melyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy tisztább képet kaphasson az orvos a beteg egészségi állapotról. Például az elektrokardiogram (EKG) alapú jelek mellett a PPG-alapú biojelek használata is terjedőben van. Egy alkalmazás segítségével az okostelefon PPG-(fotopletizmográfiás) szenzorán keresztül lehet mérni a pulzushullám-egyenetlenségeket. Így könnyen fel lehet ismerni a leggyakoribb szívritmuszavart, a pitvarfibrillációt (AFib). Egy nemrégiben végzett kutatás eredménye igazolta: a közönséges okostelefonok alkalmazásával végzett szűrés jelentősen megnövelte a pitvarfibrilláció felismerési arányát.
Az aszinkronitás előnye: nem szükséges, hogy a komsmunikáció résztvevői egy időben egyszerre egy digitális csatornán legyenek jelen. Nőhet a hatékonyság, ami orvoshiány idején különösen fontos. A betegek tüneteiket akkor rögzíthetik, amikor azok jelentkeznek, nem kell elutazniuk a rendelőbe, ahol esetleg fertőzésveszélynek vannak kitéve. Hátránya, hogy a válaszadás késedelmes lehet, nincs lehetőség a felmerülő kérdések azonnali tisztázására, és nincs közvetlen személyes kapcsolat orvos és beteg között.
Ma már nem az a kérdés, elterjed-e az aszinkron telemedicina, hanem az, hogy miként lehet kihasználni legészszerűbben az előnyeit, egyensúlyt találva hatékonyság és empátia között.
