hirdetés
2024. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés
hirdetés

Újra nő a szakma és a betegek stigmatizációja

Joghézagok a pszichiátriai betegek kényszergyógykezelésében

Bár a pszichiátriai betegek összességében kevésbé veszélyesek, mint az átlagpopuláció, az utóbbi időben fokozódni látszik Magyarországon a korábban már alacsony vagy közepes szintet elérő stigmatizáció. A többség védelmében egyebek között jogi szabályozásra lenne szükség; idehaza nem (el)ismert például az ambuláns kötelező gyógykezelés fogalma.

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vetettek fel a pszichiátriai szakma jeles képviselői azon a pénteki, a fővárosi Szent János Kórházban tartott sajtó-háttérbeszélgetésen, melyek apropóját kimondva-kimondatlanul az elmúlt időszak eseményei indokolták, s amelynek fényében Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár nemrégiben úgy nyilatkozott: „a pszichotikus hajléktalanokra érdemes most koncentrálni és egy olyan ellátóhelyet létrehozni, ahol fix helyen tudnak ellátást kapni és nyomon is lehet követni a sorsukat. Hiszen egy hajléktalan és pszichotikus beteg rendkívül nehezen követhető és nagyon nehezen vehető rá arra, hogy együttműködjön az orvosával.”

Mint ismeretes, és arról a lapok tudósításai nyomán a MedicalOnline is beszámolt: villamos elé lökött egy idős asszonyt a Margit híd budai hídfőjénél egy férfi, aki évek óta komoly pszichés betegséggel küzd. A középkorú férfiról, lecsúszásáról korábban portréfilm is készült. A tragédia előtt egy nappal engedték ki a pszichiátriáról, így a rendőrség is vizsgálja az ügyet.

Mint az a háttérbeszélgetésen elhangzott: téves, hogy az eset kapcsán többen felvetették az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) újranyitásának szükségességét. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az egykori országos intézet sem azt a célt szolgálta, hogy a betegeket bármeddig bezárva tarthassák. A pszichiátriát mindmáig övező misztikum elsősorban a laikusok körében jellemző: onnan is el kellett bocsájtani a beteget, ha már nem álltak fenn a benntartását indokló feltételek.

Ma, ha az emberek megtudják, hogy valaki pszichiátriai beteg, az nem egyszer összekapcsolódik a bűnelkövetéssel, az ezzel kapcsolatos gyanakvással, bizalmatlansággal. Hol azt tartják az emberek gondnak, hogy miért bocsájtják el a kezelőintézményből a beteget, hol azt, hogy miért nem veszik föl, miért nem tartják bent – jellemezték a helyzetet a szakemberek. Pedig a stigmák miatt ma előfordul, hogy nem vesznek föl egy negyedik osztályba járó kezeltet a gimnáziumba, vagy hogy egy korábban pszichotikus, szembesülve a betegség miatt korábban elkövetett tetteivel, öngyilkosságot próbál meg elkövetni...

Jelek

Pszichiátriai betegek esetén a következők jelzik előre (közel sem 100%-os pontossággal) azt a cselekmény-alcsoportot, ahol a súlyos, agresszív cselekmények rizikója nagy:

  • skizofrénia, paranoid pszichózis, súlyos mániás epizód
  • főleg, ha alkohollal, drogokkal, antiszociális személyiségzavarral szövődik
  • fiatal férfiak
  • ha volt már megelőző agresszív cselekedete
  • ha volt már öngyilkossági kísérlete
  • ha az illető súlyos, agresszív cselekmény elszenvedője volt
  • ha családon kívül él, illetve hajléktalan
  • ha rossz anyagi helyzetben van
  • ha kezeletlen beteg, vagy nem működik együtt a kezeléssel

Nem árt, ha tudjuk: az adatok szerint a gyilkosságok két százalékát követik el skizofrén vagy pszichotikus személyek. Az idegeneket érintő agresszív cselekmények jellemzőbbek  (a nemzetközi szakirodalom szerint 7-10-50 százalékban is előfordulhatnak) körükben, öszességében azonban  14 millió emberre esik egy váratlan, ok nélküli esemény. Jellemzően pszichózisban szenvedő, hajléktalan férfiakról van szó, abban a fázisban, amikor épp kitör a betegség vagy az érintettek nem állnak kezelés alatt.

A pszichiátriai szakma már 2010 körül megfogalmazta javaslatait, jelezve, hogy a pszichózisban szenvedő hajléktalanok kezelése jelenleg nem megoldott; forgó rendszerben kerülnek be a különféle pszichiátriai osztályokra, anélkül, hogy biztosan gondozás alatt állnának. Jelenleg nincs törvényi háttere a az ambulláns ellátást igénylők nem önkéntes felvételének – derült ki a többi közt a megbeszélésen, amelyen azt is közölték, elmondták mindezt az új államtitkárnak, a mindannyiunkat érintő gondok megoldása érdekében.

Gondok ugyanis akadnak szép számmal. A már említett jogszabályi hiányosságok mellett probléma, hogy az OPNI megszüntetését követően a pszichiátriai ágyak számát mintegy negyedével csökkentették országszerte, és a járóbeteg-ellátás finanszírozását is  mintegy a korábbi felével csökkentették. Az OPNI bezárása tehát csak egy csapás volt a sok közül. Az uniós arányokhoz képest Magyarországon ma nagyon kevés a kezelésben jártas szakember (650 pszichiáter dolgozik és kb. ugyanennyi kéne, de a szakdolgozók körében is jellemző az elvándorlás), és mindössze egy intézmény létezik, az IMEI, ahol szinte börtönviszonyoknak megfelelően, vagy annál rosszabb körülmények között szeparálják az elkövetőket – emelt biztonsági fokozatú intézményekre lenne szükség, amelyekben különböző fokozatok állnának rendelkezésre.

A WHO szerint is fontos a képzés, az alapellátás, a nehéz betegeket ellátó ambullanciák megerősítése – a szakma már meghívta és elmondta gondjait az új államtitkárnak, de annak érdekében, hogy megértsük, a pszichiátria nem gondolat-rendőrség, az emberek körében is más hozzáállásra lenne szükség.

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés