Hundred Person Wellness Project és Google X

Egy hasonló, de ettől független kutatás, a Google által vezetett Google X várhatóan 10000 önkéntest von be, és történnek náluk laboratóriumi vizsgálatok 2-3 éven keresztül, melyek célja a betegségek korai, már tünetmentes stádiumban történő felismerése. A „Baseline Study” néven ismert vizsgálat vezetője dr. Andrew Conrad.

A bizonyítékokon alapuló orvoslás korában meg kell vizsgálnunk, hogy a tünetmentes személyek szűrése (ami ugyanaz, mint a populációszűrés, bár ezzel például Hood és munkatársai nem értenek egyet) hozzájárul-e a klinikai kimenetek javulásához, és ha igen, mely betegségek esetében. Ehhez a költségeken túl azzal is tisztában kell lennünk, hogy egy program akkor sikeres, ha annak előnyei meghaladják az abból eredő ártalmakat.

A populációszűrés lehetséges előnyei és veszélyei

Előnyök

− A betegségre való hajlam felismerése vagy korai diagnózis, mely lehetővé teszi a prevenciót vagy a korai terápiát

Veszélyek

− Amennyiben nincs lehetőség a megelőzésre/kezelésre, a diagnózis szorongást, depressziót szülhet

− A tévesen pozitív eredmények további felesleges vizsgálatokba hajszolhatják az orvost és betegét, melyek egy része invazív vagy mellékhatások veszélyét hordozza magában (biopsziák, műtétek, szorongás, depresszió)

− Véletlen leletként felismert eltérések vagy indolens eltérések, azaz olyan betegségek, melyek máskülönben nagyvalószínűséggel a beteg egész életében nem kerültek volna felismerésre (túldiagnosztizálás, túlkezelés; invazív, súlyos mellékhatásokkal járó és költséges terápiák)

− A vizsgálatok nem kívánt hatásai (pl. sugárexpozíció, vérzés, vastagbél-perforáció)

− Költséghatékonysági szempontok

A szűrés legszélesebb körben elfogadott kritériuma, hogy a szűrővizsgálatnak olyan kórkép kimutatására kell irányulnia, melynek természetes lefolyása ismert és kezelésére igazolt hatékonyságú módszerek állnak rendelkezésre; diagnosztikai és terápiás módszerek vannak a kezünkben; megfelelő teszt létezik a kivizsgálására; és az esetek felismerésének költségei egyensúlyban vannak az összegzett költségekkel. A felsorolt kritériumok szinte egyike sem teljesül a HPWP vagy a Baseline Study kitűzött céljai esetében, mivel nem jelöltek ki specifikus kórképeket, nem határoztak meg elérhető és hatásos kezeléseket, és nem végeznek költségelemzéseket, mivel az előnyök és ártalmak nem ismertek.

Megbeszélés

A populációszűrés egyik jellemző példája az újszülöttkori szűrés, például fenilketonúria vagy veleszületett pajzsmirigy-alulműködés irányában. Ezzel kapcsolatban az a nehézség (hasonlóan más, felnőttkori betegségek populációszűréséhez), hogy a szűrővizsgálat nemcsak klinikailag szignifikáns esetekre derít fény, akik profitálhatnak a korai kezelésből, hanem meglepően nagy számban olyan eseteket is azonosít, akiknél a teszteredmény ugyanolyan pozitív, mint a nyilvánvalóan érintett személyeknél, ugyanakkor hosszú távon is tünetmentesek maradnak. Ezekben a kétes jelentőségű esetekben a szülőket kétségek között hagyjuk a tekintetben, hogy mi a teendő, más esetekben felesleges kezelés történik („túlkezelés”), mely fokozza a szorongást és növeli az egészségügyi ellátás költségeit.

A hatékony rákszűrés feltétele, hogy a rosszindulatú daganat korai, kicsiny méretű és lokalizált stádiumban történő felismerése esetén nagyobb legyen az esély arra, hogy az elváltozás teljesen eltávolítható vagy eredményesen kezelhető, azaz a szűrés alkalmazásával javíthatók a klinikai kimenetek. A populációszűrés egyik fő problémája, hogy még akkor is gyenge lehet a teszt pozitív prediktív értéke, ha igen szenzitív és specifikus, amennyiben a vizsgált kórkép meglehetősen ritka. Ilyen esetekben a szűrés rendszerint sokkal több álpozitív, mint valódi pozitív eredményt ad. A valódi pozitív és álpozitív esetek elkülönítése nem mindig egyértelmű, ezért sokszor pozitív és potenciálisan veszélyes eljárásokat tesz szükségessé.

Mindezek fényében a HPWP és a Baseline Study résztvevőit jó eséllyel feleslegesen követik nyomon és olyan kezelésekben részesülhetnek, melyekre valójában nincs szükségük.

A rákszűrések egyik jellemző példája a méhnyakrákszűrés, melynek terén jelentős sikereket tudunk felmutatni. A vastagbél- és végbélrák szűrése ugyancsak körülbelül 30%-kal csökkenti a halálozási arányt. A kolonoszkópián alapuló szűrés szövődményrátája azonban 0,1% körül van, ezen belül előfordulhat a vastagbél átfúródása vagy vérzések.

Ami az emlőrákszűrést illeti, 30 éves szűrési tapasztalatok alapján a közelmúltban úgy becsülték, hogy a halálozási arányban tapasztalható 30%-os csökkenés sokkal inkább a terápiás módszerek javulásának, mintsem a szűrővizsgálatnak köszönhető. A becslések szerint a szűréssel korai stádiumban felismert emlőrákok kevesebb mint 10%-a megy át végül előrehaladott betegségbe. Mindezek alapján az utóbbi 30 éves időszakra vonatkozóan körülbelül 1,3 millióra teszik a túldiagnosztizált esetek számát.

A dohányosok kis dózisú CT-vizsgálattal végzett tüdőrákszűrése körülbelül 20%-kal csökkenti a tüdőrák halálozási arányát. A szűrt populációban azonban jelentős az álpozitív esetek aránya: a pozitív eredmények 95%-ában végül nem születik tüdőrák diagnózisa. Azon betegek 1−4%-a, akiknél egy vagy több nodulust találnak, invazív vizsgálatra kerül. A szűrt betegek csoportjában 4,5/10000 a nagy szövődmények kockázata, és a statisztikák szerint a tüdőrákszűrési vizsgálatokban a sebészeti beavatkozások 25%-a olyan nodulus miatt történik, mely végül jóindulatúnak bizonyul. Mindezek alapján a költségekkel és a sugárexpozícióval viszonylag csekély előnyök állnak szemben.

A petefészekrák esetében még kevesebbet tudunk arról, hogy a szűrés miként befolyásolja a halálozást. Az előzetes adatok azonban arra utalnak, hogy a pozitív prediktív érték 3% és 35% között változik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a diagnózis megerősítéséhez invazív sebészeti beavatkozások (például laparotómiák) nagyobb számban petefészekrákban nem szenvedő személyeknél történnek, és csak kisebb részben végül petefészekrákosnak bizonyuló betegeknél.

A prosztatarák kockázatai közé tartoznak az álpozitív eredmények, a túldiagnosztizálás, a túlkezelés, valamint a biopsziához és kezeléshez kapcsolódó komplikációk. A prosztatabiopszián átesett férfiak 75%-ánál végül nem igazolódik rosszindulatú daganat, a beavatkozás szövődményeként ugyanakkor előfordulhat fájdalom, láz, vérvizelés, haematochezia és haematospermia. A radikális prostatectomia nem kívánt hatásaként vizelettartási zavar és erektilis diszfunkció alakulhat ki. Az egyén veszélyek közé tartozik a szorongás és a depresszió is.

Összefoglalás

A fentiek alapján előre látható, hogy a HPWP és a Baseline Study jó eséllyel nem lesz képes semmilyen konkrét tény bizonyítására vagy cáfolatára. A korai invazív kezelésre vonatkozóan korábban vallott filozófia mostanában lassan a konzervatívabb megközelítés felé mozdul el, legalábbis egyes betegségek esetében. Az erről hozott döntések során a szűrővizsgálatok előnyeit a veszélyekkel és hátrányokkal szemben kell mérlegelni.

(Forrás: Diamandis EP. The hundred person wellness project and Google’s baseline study: medical revolution or unnecessary and potentially harmful over-testing? doi.org/10.1186/s12916-014-0238-7)