Hogyan válhat el a magán és az állami ellátás?
Az állami ellátás és a magánegészségügy szétválasztásának lehetséges módjairól közöl hosszú elemzést a Mérce.
Ma már egyértelmű, az egészségügyi kormányzatnak nem feladata a rendszerépítés; a gondok megoldása kívülről várható, a fiskális szemlélet végleg uralkodóvá válhat a szektorban, egészségpolitikai diskurzus nélkül, a magánszektor további erősödésével.
Ami az állami és magán szétválasztását illeti, amely amellett, hogy a kettő mély és sokrétű összefonódása miatt kvázi lehetetlen feladat, és rengeteg erőforrás – pénzt és szakértelmet igényel – , számomra csak tűzoltó jellegű intézkedésnek tűnik, még akkor is, ha olyan hatalmas szektornak, mint a CT és MR szolgáltatások újraállamosítása is felmerült hírként.
Az állami rendszer rendbetételének elodázása miatt a magán ugyanis rátelepszik a kötelező rendszerre, és a magyar sajátosságoknak köszönhetően ma már van, ahol megfojtja az utóbbi működését. Innen nézve érthető cél a magán és az állami szétválasztása – például a kormány fenti újraállamosítási terve –, hogy megoldja az ellátási anomáliákat (szakemberhiányt). (Amennyiben ez a cél, és nem a jól működő és jövedelmező képalkotó szektor nyereségszerzési célból történő bekebelezése.) Az is érthető lenne, ha a kormány esetleg olyan helyzeteket akarna megelőzni, mint a székesfehérvári, ahol komplett szakembergárda alapított magánkórházat.
A kérdés csak az, hogy az államosítás, vagy hasonló, egyszeri lépések önmagukban mit oldanak meg rendszerszinten, ha közben egyébként a magánegészségügy a köz kárára folyamatosan erősödik,
Ráadásul Fidesz-közeli üzletemberek vagyonát gyarapítja és a kiegészítő biztosítás rendszerére vonatkozó koncepció kidolgozása zajlik ahelyett, hogy az állami rendszer forrásait elemezné, rendezné, módosítaná a kormányzat.
A teljes elemzést a Mérce közli.
