Mindenkinek a működő állami egészségügy az érdeke

Portfolio: Eltelt 9 év azóta, hogy átléptek teljes mértékben a magánegészségügyi ellátás oldalára. Az állami ellátórendszerben azóta végbement folyamatok után igazolva látják korábbi döntésüket?

Knoll Zsolt: Arra törekszünk, hogy intézményünk működését ezek a folyamatok ne befolyásolják.Megítélésem szerint azért vagyunk még mindig a piacon speciális szereplőként, mert egy olyan területet fedünk le, amely a magánszektorban egyedi. Érezzük a helyzet súlyát, ugyanis sok esetben azért keresnek meg a betegek, mert félnek felkeresni az állami egészségügyi rendszert.

Azonban az összkép ennél árnyaltabb, ha az állami szférára gondolok. Vannak olyan magyar pácienseink, akik külföldről járnak hozzánk, mert a másik országban nem látják el megfelelően, nem bíznak abban a rendszerben. Volt olyan páciensünk, aki Londonból jött haza és keresett meg bennünket. Elszakadt az Achilles-ina, állami egészségügyi biztosítással azonban az ottani kórházban csak három hónap múlva fogadták volna. Nem várt, inkább hazatért, hogy olyan ellátást kapjon, amely számára megnyugtató eredménnyel zárul.

Vagyis azt mondja, hogy Magyarországon az állami ellátórendszer jobb minőségben szolgáltat és elérhetőbb, mint sok más uniós országban?

K. Zs.: Véleményem szerint vannak olyan szegmensei az államinak, amelyek jól működnek.

Mindezek alapján Önök is azt vallják, hogy az állami és magánszolgáltatóknak egymás mellett a helyük. Ebben a helyzetben azért vannak olyan esetek, ahol a két szektor egymás versenytársa.

Börzsei-Knoll Veronika: Jó lenne, ha egymás mellett meg tudna élni a két szektor. Ameddig azonban létezik a paraszolvencia, addig számunkra valós konkurencia az állami rendszer. A hálapénz, amelyet a beteg az állami rendszerben kifizet, ugyanis még mindig csak töredéke annak az összegnek, amennyibe egy magánellátás kerül. A privát egészségügyben viszont az érintetteknek van lehetőségük arra, hogy a legmagasabb színvonalú ellátás, vagy éppen implantátum mellett döntsenek.

K. Zs.: Egy ilyen környezetben mi csak akkor tudunk működőképesek maradni, ha mást szolgáltatunk, mint az állami intézmények.

A jelenlegi munkaerőpiaci körülmények közepette hogyan lehet megtartani a szakképzett munkaerőt?

B-K. V.: Mind a ketten ortopéd sebészek vagyunk, családi vállalakozásból indultunk és ezt hangulatában szeretnénk is megtartani. Az ismeretségi körünkből csatlakoztak hozzánk a kollégák és évek óta a csapat tagjai.

K. Zs.: Két kollégánk van, aki külföldön is kipróbálta magát, egyikük Spanyolországban, a másik Olaszországban dolgozott évekig. Amikor hazatértek, nálunk kezdtek ismét praktizálni hazai környezetben. Bár az egyikük megtartott egy állami köldökzsinórt, a másik csak nálunk vállal munkát. Mindketten jól érzik magukat nálunk. Egy hátránnyal azonban nekik is meg kell küzdeniük a visszatérésük óta: újból fel kell építeniük a praxisukat. Ahogy elhagyták ugyanis az országot, megszűnt az ismertségük. Hiába jó szakemberek, idehaza ezt nagyon nehéz bizonyítani; ahhoz itt kell lenni több évtizedeken keresztül, hogy elterjedjen rólad, jó szakember vagy.

Egyes ellátások esetében már a magánszolgáltatóknál is várakozási időről beszélnek, mert egyre többen választják a magánintézményeket az államiak helyett. Tapasztalnak hasonló folyamatokat az Emineónál?

B-K. V.: Erre a kórházban nagy figyelmet fordítunk, mert vannak olyan helyzetek, amikor a páciens nem tud várni, a panaszaira rövid időn belül szeretne megoldást. Az intézményünkben kétfajta ellátás működik: van az ortopédiai rész, ahol előre megtervezett eseteket kezelünk, és van a baleseti részleg, amelyet nem lehet tervezni. Ez utóbbi esetében már vannak olyan napok, amikor dupla orvosi gárdát kell felállítani, hogy a beteg fél órán belül ellátásban részesüljön.