Hogyan tudták megfékezni a kórházi fertőzéseket más országokban?

Nagy-Britannia sem volt a kórházi fertőzések elleni küzdelem bezzegországa. A brit egészségügyi rendszer a kétezres évek elején még kudarcot kudarcra halmozott a kórházi fertőzések kezelésében.

2004-ben több mint ezer ember halálához járult hozzá multirezisztens kórokozó. Ezeken belül az MRSA előfordulása is évről évre meredeken nőtt a kórházakban, és 10 év alatt az antibiotikumnak is ellenálló szuperbaktérium okozta halálozás 2236 százalékkal emelkedett.

Christine Beasley, a brit kormány akkori ápolási főigazgatója úgy nyilatkozott, elfogadhatatlannak tartja, hogy „bárki is szükségtelenül haljon meg a fertőzések miatt”. A kórházi fertőzések kérdése ekkor már évek óta téma volt a brit médiában.

Az MRSA mellett óriási növekedést tapasztaltak a clostridium difficile nevű, súlyos hasmenést és kiszáradást okozó baktérium fertőzésszámában is, aminek tetőpontja az volt, hogy kiderült, hogy 2004 és 2006 között több kórházban is clostridium difficile járványok törtek ki, amelyek során legalább 90 beteg vesztette életét. Míg a számok az ellenzéki politikusok körében és a közvéleményben nagy felháborodást keltettek, a brit egészségügyi minisztérium szerint „a tények nyilvánosságra hozatala a színvonal emelése iránti elkötelezettségüket jelzi”.

A lesújtó adatok hatására a brit kormány elszánta magát a változtatásra. Hét irányt fogalmaztak meg a fejlődésre (a fertőzések eredetének kivizsgálásától a higiéniai gyakorlat javításán át a felelős antibiotikumhasználatig), kézhigiéné-kampányt indítottak és a kórházak minden sarkába alkoholos kézfertőtlenítő-adagolókat helyeztek ki.

2004-ben célul tűzték ki a fertőzések számának megfelezését, amit akkoriban sokan lehetetlennek tartottak. 2006-ban hatályba lépett a „Health Act 2006” nevű törvénycsomag az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről és ellenőrzéséről, benne egy szigorú, minden kórházra érvényes szabályokat tartalmazó kódexszel. A kódex betartását olyan szigorúan ellenőrzik, hogy a rosszul teljesítő intézmények vezetősége bele is bukhat a szabályok megsértésébe.

Az intézkedéseknek minden várakozásnál látványosabb hatása lett: a clostridium difficile okozta fertőzéses eseteket 2014-re nagyjából 80 százalékkal sikerült visszaszorítani, az intenzív osztályokon pedig 2016-ra sikerült 84 százalékkal csökkenteni az MRSA terjedését, és 78 százalékkal visszaszorítani a véráramfertőzések gyakoriságát.

(...)

A német példa

Nem a britek az egyedüliek, akik szeretnének tanulni a hibáikból. Németországban a kórházi fertőzéseket az állami Robert Koch Intézet (RKI) és a Kórházhigiéniai és Fertőzésmegelőzési Bizottság (KRINKO) nevű független testület monitorozza. A bizottság állítja össze az egészségügyi intézményekben követendő fertőzésmegelőző szabályokat is. Ezek betartását a helyi egészségügyi hatóságok, és a kórházak saját szakértő csapata ellenőrzi.

A 2001-ben bevezetett, fertőzések elleni védelemről szóló törvény értelmében minden német kórháznak figyelnie kell bizonyos, az adott régióban gyakran előforduló fertőzéstípusokat, amelyeket aztán a kórház személyzetének kötelezően elemeznie és jelentenie kell a hatóságoknak. Utóbbiak rendszeresen értékelik és ellenőrzik a kórházak teljesítményét.

Bár az országban a kórházakra lebontott fertőzéses adatok nem nyilvánosak, az állami szervek nem söprik a szőnyeg alá, ha valamelyik baktérium súlyos gondokat okoz. A multirezisztens kórokozók a kétezres évek elején Németországban is aggasztóan elterjedtek, a Robert Koch Intézet megoldása pedig az egészségügyi intézmények regionális összehangolása volt. Több mint száz regionális hálózatot hoztak létre az országban, amelyek képviselői 2004 óta 2-3 évente találkoznak, hogy tapasztalatot cseréljenek, és tanuljanak egymástól.

Kérdésünkre, hogy pontosan hogyan alakultak a kórházi fertőzések Németországban az utóbbi 20 évben, részletes választ nem kaptunk a Robert Koch Intézettől, de azt leírták, hogy a clostridium difficile 2018 óta – a koronavírus-járvány ellenére is – csökkent, a multirezisztens kórokozók közül pedig az MRSA előfordulását csökkentették, de volt olyan, az antibiotikumoknak szintén ellenálló baktérium, amely viszont egyre többször fordult elő.

Az RKI mellett egy másik német hálózat is részt vesz a kórházi fertőzések visszaszorításában. A Krankenhaus-Infektions-Surveillance-System (KISS) nevű programot a 90-es évek végén önkéntes alapon, csupán néhány kórház részvételével indította el a Nozokomiális Fertőzések Felügyeletének Nemzeti Referenciaközpontja (NRZ).

A program évről évre bővült, és bár a kórházak számára a részvétel a mai napig nem kötelező, az NRZ a Direkt36-tal azt közölte, hogy mégis „sok kórház választja a KISS-ben való részvételt, mivel az segít a helyi felügyelet szervezésében”.

(...)

Az osztrák példa

A közel 9000 embert foglalkoztató bécsi Allgemeines Krankenhaus der Stadt Wien (AKH) Európa egyik legnagyobb kórháza, amelyet évek óta a világ legjobb kórházai között tartanak számon. 2023-ban az AKH 30. helyen végzett a Newsweek és a Statista éves listáján, amelyen idén 7 másik osztrák intézmény is helyet kapott. A hatalmas osztrák állami kórház a Bécsi Orvostudományi Egyetemmel közösen 29 egyetemi klinikát működtet közel 400 járóbeteg-szakrendelővel, és évente mintegy 60 000 fekvőbeteg ellátásával.

(...)

A Direkt36 megkeresésére az AKH megerősítette, hogy a takarítást képzett személyzet végzi szigorú előírások alapján. „Ha a minőség-ellenőrzések során gyenge pontokat azonosítunk, akkor biztosítjuk a továbbképzést” – közölték. Az osztrák kórház leírta azt is, hogy a takarítócég kiválasztásakor „a legjobb ajánlatot tevő céget választják, nem a legolcsóbbat”.

Az AKH sajtóosztálya közölte, hogy a kórházi fertőzésekre vonatkozó adatokat közlik az egészségügyi személyzettel és szükség esetén „mérlegelik a következményeket”.