Hogy a vakok is lássanak
Ezer USD lehet az az összeg, ahol megnyílik az út a személyre szabott orvoslás előtt. Ezt az árat sok beteg hajlandó lenne megfizetni azért, hogy az orvos ne csak találomra, hanem genetikai adatok alapján kezelje szívbetegségét, daganatát vagy más krónikus baját. Egy mesterséges szemért ma százszor ennyit kell fizetni, de ez a technológia is rohamosan fejlődik. A jövő rákgyógyászata pedig nanorészecskékkel küzdhet a korai felismerésért. Több területen ugrásra készül a jövő orvostudománya.
A biológia, az elektronika és az emberi génállomány megismerése terén zajló szédítő tempójú fejlődés teljesen új perspektívákat nyitott az orvostudomány előtt. A legizgalmasabb fejlesztések egyes betegségek célzottabb, érzékenyebb diagnózisát és kezelését, bonyolult szervek mesterséges pótlását tehetik lehetővé.
A Scientific American tudományos-ismeretterjesztő folyóiratban közölt összeállításban olyan orvosi fejlesztésekről esik szó, amelyek valószínűleg forradalmasítják majd a jövő gyógyászatát. Az áttekintés első része az emberi genetikát, a mesterséges látást és a daganatterápiát érintő legújabb eredmények bemutatásán túl a kutatások várható folytatását is előrevetíti – írja az [origo].
A jövő optikája: a bionikus szem
Miikka Terho teljesen vak: olyan betegségben szenved, amely hosszú évek leforgása alatt fokozatosan elpusztította szemideghártyája fényérzékeny sejtjeit. 2008-ban a szemébe ültetett parányi chipnek köszönhetően három hónapra mégis visszanyerte látását - ha nem is tökéletesen, de ahhoz épp eléggé, hogy meg tudjon különböztetni egy almát egy banántól.
A finn páciens, aki ma ösztöndíj-ügyintézőként dolgozik, 16 éves koráig tökéletesen látott, ám negyvenévesen már legfeljebb fényt és sötétséget volt képes érzékelni. Életébe az hozta a váratlan fordulatot, amikor Eberhart Zrenner, a tübingeni egyetem (Németország) szemsebésze őt választotta ki kísérleti chipje kipróbálásának alanyául. Az apró berendezés feladata az volt, hogy átvegye az elpusztult fényérzékelő sejtek - fotoreceptorok - szerepét, s helyettük alakítsa át a szembe érkező fényt elektromos impulzusokká.
A chipet a kísérleti technika kiforratlansága miatt kellett három hónap után eltávolítani: a jelerősítők külső áramforrásról működtek, az őket tápláló vékony kábelek a bőrön léptek át, s ezzel fokozott fertőzésveszélynek tették ki a pácienst. Kényelmetlen volt az a megoldás is, hogy a chip felhasználójának egy számítógép közelében kellett tartózkodnia, amely vezeték nélküli kommunikáció útján szabályozta az eszköz működését.
Zrenner a 2008-as első beültetés óta tökéletesítette és biztonságosabbá tette készülékét: a legfrissebb modell, amelyet eddig tíz emberen próbáltak ki, immár teljes egészében hordozható.
Zrenner készüléke e pillanatban még tesztelés alatt áll, tehát nem érhető el a nagyközönség számára, de robbanásszerű elterjedése a hatósági jóváhagyást követően sem várható, hiszen legalább 100.000 dollárt kell fizetni egy szem világának helyreállításáért. Azonban a klinikai kísérletek sikere és a technológia fejlődésének gyorsasága alapján ésszerű arra számítani, hogy néhány éven belül minden látássérült számára hozzáférhetővé válik a bionikus szem beültetésének lehetősége.
