Hiányok a képalkotó diagnosztikában
Kovács Valéria képalkotó diagnosztával a munkaerő-, gép- és kapacitáshiányról is beszélgetett az NLCafé.
Nemrég nagy port kavart, hogy a kardiológiai intézetben nyitott mellkassal kellett egy másik intézetbe CT-vizsgálatra szállítani egy kislányt. Arról cikkeztek, hogy nincs elég gép, aztán a minisztérium statisztikákkal nyugtatgatta a kedélyeket. Mi erről a véleményed?
Az, hogy nonszensz. 2017-ben nem itt kéne tartani. És nem csak a műtőből hozott betegeket vizsgálják ott sem. Mi van, ha öt perccel korábban egy fertőző beteg feküdt a gépben? Szerintem egyébként nagyobb probléma a szakemberhiány, az, hogy kevés a diagnoszta. A gépek éjjel-nappal működhetnének. Így is az van, hogy sokszor éjjel érek haza, tizenkét-tizenöt órás műszakokat dolgozunk végig.
Az OKJ-s képzés megoldást jelenthet a gép-, illetve szakemberhiányra?
Nem hiszem, hogy a négyéves, diplomás képzés egyenértékű lenne egy tíz hónapos sulival, bár arra nyilván megoldás, hogy elmondhatják, mennyivel több szakemberünk van. Véleményem szerint igenis kell a négy év ahhoz, hogy minden tudást elsajátítsunk. Ettől függetlenül, mint minden más munkára, így a képalkotásra is igaz, hogy a diploma megszerzése csak a kezdetet jelenti. Amíg nincs tapasztalatod, nagyon nem mindegy, mennyit tanultál. Nagy hibákat lehet elkövetni. Természetesen a bérezésben is vannak különbségek, ami akár konfliktust is szülhet a munkahelyen. Azt gondolom, ha valaki tisztességgel és jól végzi a munkáját, azt igenis meg kell fizetni papírtól függetlenül.
Azt látom, hogy az orvosok között is óriási különbségek vannak, főleg a hozzáállásra gondolok. Te hogy látod őket?
Mellettem azonnal leletezik az orvos, ahogy befejeződik a vizsgálat, dolgozik, amilyen gyorsan csak tud. Elsősorban a beutalóban említett problémára koncentrál, majd természetesen minden egyes anatómiai struktúrát véleményez, ami a képen látszik. És akkor azzal nyilván több idő elmegy. De ha már vizsgálnak, legyen alapos a diagnózis.
