Hálapénzfekély
Sokan úgy gondolják, hogy az elvándorlás oka kizárólag a pénz, ami önmagában nem igaz, bár kétségtelen, hogy mindaz, amit az okok közé sorolnak – a feudális rendszer, a megtörhetetlen privilégiumok –, valójában mind a hálapénzből fakadnak, amire most már egyre több fiatal mond nemet, írja a 168 óra.
Az orvoshiány benne van a mindennapjainkban, élénken foglalkoztatja a közvéleményt.
„Gyakran ámítjuk magunkat azzal, hogy az orvosok elvándorlásának sok oka van. Nem. Egyetlen oka van, az alacsony legális jövedelem. Minden más csak következmény vagy mellébeszélés.” Így összegzi az orvoselvándorlással kapcsolatos véleményét egy kommentelő az egyik orvosi szaklap oldalán. Túl egyszerűnek tűnik ez a magyarázat. Csakhogy miután magunk is megpróbáltuk összeszedni az okokat, végül ugyanide jutottunk. A végső ok a hálapénz, amely az alacsony bérek miatt még most is a virágkorát éli számos ellátó intézményben. A hálapénz következménye pedig a feudális bebetonozottság, a privilégiumokhoz való görcsös ragaszkodás. A külföldön elérhető orvosbér minimum tízszerese az itthoninak – átszámítva havi kétmillióról indul –, de a hazai ellátásban maradók is arra törekszenek, hogy megkeressenek ennyit: összehozzák a hálapénzből, a magánegészségügyi munkavállalással, valamint a gyógyszerek és egészségügyi termékek forgalmazásával foglalkozó cégeknek való bedolgozással. Vagyis az állampolgárok végső soron megfizetik az orvosok árát, csak épp átláthatatlan és igazságtalan módon. Magyarországon a közegészségügy régiós összehasonlításban is drámai mértékben alulfinanszírozott, így az orvosok által megkereshető pénzek jó része a szürke- és a feketezónából érkezik. A fiatal orvosgeneráció tagjai azonban ezt már nem akarják elfogadni, többségük elutasítja a hálapénzt, és kiáll az átláthatóbb egészségügyért.
Mégis, milyen mértékű lehet ma az orvoselvándorlás? Az egyre súlyosbodó problémák miatt ez fontos kutatási célterület lenne, de 2012 óta nem végeztek ilyet. Akkor publikálta az Orvosi Hetilapban Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem professzora a kifejezetten az orvosmigrációt vizsgáló, mélyinterjúkra épülő kutatását, azóta csak közvetett adataink vannak. Az információk gyűjtése azért is nehéz, mert nincsenek egységes nyilvántartási adatbázisok, még az Európai Unióban sem. A leggyakrabban használt adatforrás a külföldi munkavállaláshoz kiadott engedélyek száma, de ez meglehetősen pontatlan. Például azért, mert ez az adatbázis tartalmazza a Magyarországon végzett külföldi állampolgárságú orvosokat is, nekik is kell az igazolás, amikor visszatérnek saját országukba, márpedig jellemzően nem maradnak nálunk.
A Political Capital és a Friedrich Ebert Stiftung tavalyi tanulmányában találni friss adatokat: az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (jelenleg Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság) statisztikái szerint 2016-ban hatszáztizenöt orvos, százhatvankét fogorvos, harminchárom gyógyszerész és ötszáznyolcvankét szakdolgozó részére állítottak ki az egészségügyi szakképesítésük külföldön történő elismeréséhez hatósági bizonyítványt. „A 2013-ig visszamenőlegesen elérhető és összevethető adatok azt jelzik, hogy 2016-ban lassult a szakember-elvándorlás mértéke: 12 százalékkal kevesebben kértek hatósági igazolást, mint egy évvel korábban” – olvasható a tanulmányban. S bár 2017-re vonatkozóan csak részadatok vannak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára máris örömódát zengett: Rétvári Bence szerint a béremelések és az orvosutánpótlást segítő ösztöndíjprogramok hatására 2010 és 2016 között tíz százalékkal nőtt a dolgozó orvosok száma Magyarországon, ráadásul 2016-ban kevesebb mint feleannyi magyar orvos kért külföldi munkavállalási engedélyt, mint 2011-ben.
– Nem osztom Rétvári államtitkár optimizmusát – mondja Drajkó Zsombor orvos-közgazdász –, a külföldi munkavállaláshoz bekért elismervények száma sem csökken, inkább azt mondanám, stagnál. Úgy véli, hosszú távon változást a külföldi tapasztalatokat is szerző fiatal orvosok hozhatnak majd. Az elvándorlás szerinte nem csak a bérekkel függ össze. – Oktatóként találkozom rezidensekkel, akik kevesebb pénzért is szívesen maradnának Magyarországon, ha cserébe a szakmai fejlődésük biztosított lenne. Ehelyett azt tapasztalják, hogy a 75 éves főorvos végigműti a napi nyolc órát a hálapénz miatt, ahelyett hogy tanítaná a fiatalokat. Hat év orvosi egyetem után a fiatalok nem olyan bért várnak el, amiből azonnal a francia Riviérán tudnak nyaralni, csakhogy azt tapasztalják, hogy rezidensként belépve a rendszerbe olyan elképesztő munkaterhelés éri őket, ami mellett nincs lehetőség a szakmai fejlődésre. Számos kórházban a rezidensekkel végeztetik az ügyeletet úgy, hogy a szakorvos csupán telefonon érhető el. Óriási pszichés terhelés, hogy tudják, emberéletek múlnak a döntéseiken.
De miért nem tiltakoznak az orvosok? – Egyrészt azok a tekintélyes vezető orvosok, akiknek a szavuk erős lenne, a hálapénz élvezői, így nem érdekeltek semmilyen tiltakozásban. A fiatalok közül pedig sokan azt érzik, ha leállnának a munkával, az egészségkárosodást okozna az ellátatlan betegeknek. Ráadásul a fiatalok egyedül nem is tudnának tiltakozni, mert a saját főnökeikkel kerülnének szembe.
