Gyógyászat vagy dizájnerbébik?
Hol tart ma a klónozás, mire jó a génszerkesztés, és mire képesek a biohackerek? Ezekről a témákról volt szó a Qubit közösségi estjén.
„Vannak módszereink [...] amelyek révén különféle új, az eddig ismertekhez nem hasonló növényeket hozunk létre, és amelyekkel a növényeket egyik fajtából a másikba változtatjuk át. Vannak bizonyos eljárásaink, amelyeknek segítségével egyes állatokat nagyobbakká vagy magasabbakká teszünk, mint amilyen saját fajtájuk szokott lenni, de ennek fordítottját is elérjük, vagyis megállítjuk fejlődésüket, kisebbekké, termékenyebbekké és szebbekké vagy éppen meddőkké és terméketlenné tesszük őket. Sokféleképpen meg tudjuk változtatni az állatok színét, alakját és életerejét is” – ezzel az idézettel kezdte előadását a Qubiten is rendszeresen publikáló Varga Máté, az ELTE Genetikai Tanszékének kutatója. Ezeket bármelyik kortárs genetikus mondhatta volna, pedig az idézet 1626-ból származik, Francis Bacon angol filozófus Új Atlantisz című, befejezetlen utópisztikus regényéből.
Hosszú volt az út, de mára gyakorlatilag valóra vált Bacon közel 400 éves jövőképe, különböző fajok módosíthatók irányított mutációval, praktikusabb formába öntve: ilyen a szarv nélküli szarvasmarha, az extra izmolt sertés vagy a barnulásmentes gomba. Bár a megszekvenált fajok száma az elmúlt 25 évben töretlenül nőtt a nulláról ma már 7000 fölé, ez még mindig semmi, ha azt nézzük, hogy becslések szerint 10-15 millió eukarióta faj (növény, állat, gomba stb.) él a Földön, és ezek közül is csak másfél milliót ismer a tudomány.
Az emberi genom (tehát a szervezet teljes, DNS-ben kódolt örökítő információja) feltárása 2000-ben óriási eredménynek számított, de sokáig nem volt látható haszna. A szekvenálás költsége 2007 környékén kezdett drasztikus csökkenésbe (pár év alatt több ezer dollárról néhány centre esett az ára egymillió bázisonként), ezzel párhuzamosan nőtt a teljes emberi genomszekvenciák száma – a jelenlegi ütemben 2025-re már milliárdnyi szekvencia állhat rendelkezésre. Ez azért fontos, mert ugyan két ember genomja átlagosan 99,4 százalékban megegyezik, a komplex betegségek gyakran a maradék 0,6 százalékban vannak kódolva.
A CRISPR-Cas9 génszerkesztési módszer bemutatása után az eljárás etikai dilemmáiról is beszélt Varga: a Nature Biotech egyik 2017-es kutatásának bemutatásából például kiderült, hogy a magyarok 80 százalékban támogatják a gyógyászati célú genomszerkesztést, de irtóznak az egyes tulajdonságok javítására irányuló beavatkozások gondolatától – ilyen volt például a HIV-rezisztenssé szerkesztett kínai ikerpár, Lulu és Nana hírhedt esete. A kutató szerint azonban egyelőre nem kell félni a dizájnerbébi-korszaktól, hiszen míg a gyógyászatban hatékonyan lehet alkalmazni a génszerkesztési eljárásokat, addig a komplex tulajdonságokat (mint például a magasság) olyan sok különböző gén határozza meg, hogy ezek irányított módosítása egyelőre elképzelhetetlen.
