A szervátültetés jövője
Sok állat van, amelyek élettana hasonló az emberéhez, így szerveik elméletileg használhatók lennének emberi transzplantációra, írja az Index.
Az állati szervek elméletben jól működnének az emberi szervezetben, ha nem lökné ki őket az immunrendszer. Ezért egyszerű a cél: megakadályozni azt, hogy a beültetett disznóvesét és kecskeszívet a szervezet idegen behatolóként azonosítsa. Ezt persze könnyebb kimondani, mint megcsinálni, mindenesetre a világban számos kutatócsoport dolgozik a problémán, legtöbbjük génszerkesztéssel próbálja eltüntetni az átültetendő szervekről azokat a sejtfelszíni fehérjéket, amelyeket a fogadó szervezet immunrendszere felismerne.
Emellett az ilyen módon állatról emberre átjuttatható betegségek kórokozóit is semlegesíteni kell valahogy, hiszen senki sem akar a megműtött betegekből mondjuk a sertéspestis emberi változatát kitenyésztő, két lábon járó víruskeltetőket faragni. (Vagy lehet, hogy akarna valaki, de ezt nem kéne hagyni.)
Az elmúlt néhány évben nagy előrelépés történt ezen a területen. Több kutatás is már-már az emberi klinikai tesztet megelőző stádiumába érkezett. Néhány hónapja a müncheni egyetemi kórház kutatói ültettek olyan disznószívet páviánokba, amelynek génjeit előzetesen úgy módosították, hogy az ne lökődjön ki a majmok szervezetéből. Ilyen módon az egyik páviánt 195 napig életben tudták tartani, miközben a szív ellátta a feladatát. Ez a Nature-ben közölt tanulmány értékelése szerint „mérföldkő a xenotranszplantáció klinikai alkalmazása felé vezető úton.”
Egy korábbi tanulmányban az amerikai Nemzeti Egészségtudományi Intézet (NIH) kutatói arról számoltak be, hogy ha a génmódosított disznószívet a páviánok saját szívével együtt működtették (mintegy segédszívként), akkor akár három évig is élt az állat a műtét után).
Bár még sok akadályt kell leküzdeni addig, míg az első disznószívet beültethetik egy beteg emberbe, a müncheni kutatócsoport vezetője, Bruno Reichart szerint immár nincs olyan körülmény, amely elvileg is lehetetlenné tenné a sikert. A haladást inkább gyakorlati nehézségek hátráltatják. Például az állatvédők folytonos támadásai, akik gondolkodás nélkül elleneznek mindenféle, főemlősökön végzett kísérletet (pláne, ha ezek az állatok halálával zárulnak), illetve – amint azt Reichart a Guardiannek nyilatkozta – az sem egyszerű, hogy rávegyük a páviánokat az immunszupresszánsok napi bevételére (naponta infúzióra kötni őket pedig egyszerűen lehetetlen).
A várt hatások viszont a kutatók szerint minden vesződséget megérnek. Elképzelni sem egyszerű azt a világot, amikor a szervátültetés minden mai problémája egy csapásra megszűnne (bár keletkeznének új típusú problémák).
Az állatok genetikai módosítása mára – elsősorban a CRISPR nevű génszerkesztő módszernek köszönhetően – a biotechnológiai rutin részévé vált, az Alabamai Egyetem májtraszplantáció-specialistája azt ígéri, hogy amint megkapja a zöld lámpát, kilenc hónap múlva 50 átültethető szervekkel rendelkező, génszerkesztett disznót prezentál.
A teljes összeállítás az Indexen olvasható.
