Génterápiával a nikotinfüggőség ellen
Felejtsük el a tapaszokat: a génterápia megszünteti a cigaretta utáni sóvárgást, mivel megakadályozza, hogy a nikotin eljusson az agyba. Ez a kezelés egerekben már hatásosnak bizonyult, de mivel a génterápiát emberben még nem tesztelték kellő alapossággal, az emberek ilyetén kezelésétől még messze vagyunk.
Azoknak a dohányosoknak, akik képtelenek leszokni a cigarettáról, a vakcináció jó lehetőség lenne, és több kutatócsoport is megpróbált már megfelelő oltóanyagot létrehozni. Ezeknek a túlnyomó része azonban nem működött, mivel a nikotin olyan kicsi molekula, hogy az immunrendszer általában nem ismeri fel és nem kezd el ellene antitesteket termelni. Megoldható, hogy magát az antitestet adják be a betegnek, ez a terápia azonban nagyon drága lenne, mivel az antitest injekciókat az antitestek rövid élettartama miatt nagyon gyakran kellene ismételni.
Dr. Ronald Crystal és munkacsoportja, a New York-i Weill Cornell Orvostudományi Főiskola dolgozói úgy döntöttek, megkerülik a problémát úgy, hogy a nikotinellenes antitestet termelő gént juttatják be a szervezetbe.
Kiválasztották az egérben található legerősebb nikotinellenes antitestet és izolálták a gént, amely ezt termeli. Ezután ezt a gént egy hordozóhoz, más néven vektorhoz kapcsolták, az adeno-asszociált vírushoz (AAV), amelyet széles körben használnak a génterápiában.
Amikor a vírushoz kapcsolt gént nikotinfüggő egereknek adták be, az egerek mája felvette a vírus-gén komplexet és a gén antitesteket kezdett termelni, amelyek bejutottak a véráramba. A kutatók aztán ezeknek az egereknek nikotint adtak be, annyit, amennyit két cigaretta tartalmaz. E nikotin 83 százalékát megkötötték az antitestek, mielőtt még eljuthatott volna az agyhoz.
A génkezelés hatására az egerek viselkedése is megváltozott. A nikotin az egerekben rendszerint nyugalmi állapotot vált ki, de a kezelt egerek aktívak maradtak és a szívritmusuk sem változott meg a nikotin hatására, noha kezelés nélkül ez is általában bekövetkezik.
Jude Samulski, az Észak-Karolinai Egyetem (Chapel Hill) munkatársa, aki tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely az AAV-t génterápiás vektorrá fejlesztette, nagyon lelkesen fogadta az eredményeket, örült, hogy a vektor e célra is felhasználható. Kiválónak nevezte a kísérletet, amellyel megkerülték a vakcinákkal kapcsolatos nehézségeket. Kételkedik azonban abban, hogy a génterápia elég alaposan bevizsgált módszer lenne ahhoz, hogy ezzel kezeljék a nikotinfüggőséget. Mindeddig az AAV-t csak olyan személyekben tesztelték klinikailag, akiknek HIV-jük volt vagy a rák végső stádiumában voltak – az ő esetükben a potenciális haszon nagyobb volt, mint a kockázat.
„Még túl korai lenne az AAV alkalmazása. Tíz év múlva talán már elég biztonságossági adat lesz vele kapcsolatban” – mondta Samulski.
Thomas Kosten, a Baylor Orvostudományi Főiskola (Houston, Texas) munkatársa szintén osztja ezeket a kételyeket. Szemben a betegségük terminális fázisában levő páciensekkel, „a dohányosok előtt még az élet sok évtizede áll” – mondja –, és a génterápia kockázatos lehet. Úgy gondolja, hogy még mielőtt igazolják majd e módszer biztonságosságát, jobb, biztonságos vakcinákat fognak kifejleszteni.
Dr. Crystal is egyetért azzal, hogy a humán vizsgálatokra még éveket várni kell; a következő lépés a módszer primátákon való kipróbálása. Eközben ugyanezt a modellt megpróbálják felhasználni olyan génkezelések létrehozására, amelyekkel a metamfetamin- vagy a kokainfüggőséget vagy bármilyen más drogfüggőséget lehet kezelni.
