Fizikai aktivitás, nehezebb leszokás?

Egyes kutatások szerint a fizikai aktivitás stimulálja az agy jutalomközpontjait, és ezzel enyhíti a drogok vagy más anyagok utáni sóvárgást. Az Urbana-Champaign-i Illinois-i Egyetemen dolgozó kutatók először két csoportra osztották az egereket: az egyik csoport tagjainak ketrecébe mókuskereket tettek, a másik csoportba tartozókéba nem. Minden egérnek beadtak egy olyan szert, amely megjelöli az újonnan keletkezett agysejteket.

Az egerek ezután 30 napig tetszésük szerint mókuskerekezhettek, illetve pihentek a ketrecükben. A 30 nap leteltével a laboratóriumban sok rekeszből álló kamrába helyezték őket, és az egyik rekeszben több alkalommal folyékony kokaint kaptak. Ízlett nekik.
Az állatok addikciójának vizsgálatára a kutatók gyakran használják a „kondicionált helypreferencia” modellt. Ha egy rágcsáló makacsul mindig visszatér arra a helyre, ahol drogot kapott, akkor azt a következtetést lehet levonni, hogy az állat hozzászokott a droghoz. Kétségbeesetten szeretné megismételni azt az élményt, amelyet az adott hellyel társít.

A mostani kísérletben valamennyi egér határozott helypreferenciát mutatott – mindig oda mentek a kamrában, ahol a kokaint kapták korábban, azaz rászoktak a kokainra.
Ekkor a pihenő egércsoport egyik fele mókuskereket kapott a ketrecébe, és azoknak, akiknek már korábban is volt mókuskerekük, továbbra is meghagyták azt. Ezután minden egérnél beszüntették a kokain adását, és azt vizsgálták, hogy mennyi időbe telik, amíg megszűnik a helypreferenciájuk. Ezt a folyamatot „a kondicionált helypreferencia kioltásának” nevezik, és azt jelzi, hogy az állat drogaddikciója megszűnt.

A mókuskereket használó egerek körében két eltérő viselkedésmintát figyeltek meg a kutatók. Azokban az állatokban, amelyek röviddel a kokain megvonása előtt kaptak mókuskereket, könnyen és gyorsan szűnt meg a helypreferencia, vagyis nem esett nehezükre leszokni a kokainról.

Teljesen másképp viselkedtek azok az egerek, amelyek már a kísérlet kezdetétől fogva mókuskerekeztek. Ezekben nagyon lassan szűnt meg a helypreferencia – a pihenő egerekhez képest is –, sőt, sokszor egyáltalán nem szűnt meg. Az ő esetükben tehát az addikció vagy csak igen későn, vagy egyáltalán nem aludt ki.

„Eredményeink részben jó hírek, részben nem olyan jók” – mondta dr. Justin S. Rhodes pszichológia professzor, a European Journal of Neuroscience-ben megjelent közlemény egyik szerzője. Nem jó, hogy egyes esetekben rendkívül nehéz lehet az addikcióról való leszoktatás. „De a fő eredmény az, hogy milyen hatásosan befolyásolja a fizikai aktivitás a tanulást” – mondta a professzor. Mint hangsúlyozta, a mókuskerekeken futó egerekben mintegy kétszer annyi új agysejt volt, mint a pihenőkben – ez igazolja a korábbi hasonló vizsgálatok eredményeit. Az új agysejtek többsége a hippocampusban keletkezett, az agy azon területén, amely döntő szerepet játszik az asszociatív tanulásban (a kondicionált helypreferencia kialakulása és kioltódása is asszociatív tanulási folyamat eredménye).

A kutatók úgy magyarázzák az eredményeket, hogy a mókuskereket már kezdettől használó egerekben bőségesen voltak új, tanulásra alkalmas agysejtek a hippocampusban, amikor elkezdtek kokaint adni nekik. És az állatok tanultak – a drog utáni sóvárgást tanulták meg. Következésképpen sokkal nehezebb volt elfelejteniük, amit megtanultak, azaz leszokni a kokainról.

Ugyanez a mechanizmus viszont jót tett azoknak az egereknek, amelyek csak akkor kezdtek mókuskerekezni, miután rászoktak a kokainra. Az ő új agysejtjeik nekik abban segítettek, hogy kokainmegvonáskor megtanulják, hogy többé nincs kapcsolat a hely és a kokain között, s így gyorsabban leszoktak a drogról.

Az új agysejtek tehát bárminek a megtanulását felgyorsítják – legyen szó egy Shakespeare szöveg memorizálásáról, vagy a nikotinfüggőség kialakulásáról. Ez azonban – hívta fel a figyelmet dr. Rhodes – nem lehet ok arra, hogy az emberek ne végezzenek fizikai tevékenységet, hiszen ebben a kísérletben csak egy szűk szempontból vizsgálták ennek a hatását.