Finanszírozási kényszerpályák az onkoplasztikában
A magyar egészségbiztosítási rendszer szigorú korlátai miatt kényszerülnek milliós kiadásokra daganatos nők, derül ki a Válasz Online cikkéből.
A Válasz Online összeállítása rámutat, hogy az Országos Onkológiai Intézetet érintő legutóbbi vizsgálat hátterében nem orvosi visszaélés, hanem a társadalombiztosítás finanszírozási résrése áll. A kialakult helyzet most komoly nyomást gyakorolhat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre a jelenlegi protokollok felülvizsgálata érdekében.
A lap egy konkrét eset kapcsán világít rá a szabályozási visszásságokra. Egy emlőrákkal diagnosztizált, családi halmozódás miatt magas kockázatú beteg az állami ellátórendszerben szembesült azzal, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő kizárólag a daganatos mell műtétjét és helyreállítását finanszírozza. A megelőző jellegű emlőeltávolítás és a két oldal egyidejű, szimmetrikus rekonstrukciója a jelenlegi hazai jogszabályok szerint nem támogatott, mivel az egészséges oldalra vonatkozóan a biztosító nem ismer el orvosszakmai indikációt.
Mivel a társadalombiztosítási jogszabályok kategorikusan tiltják, hogy a beteg az állami kórházban részleges térítést fizessen a felmerülő pluszköltségekre vagy az implantátumra, a páciens saját elhatározásából a magánegészségügyet választotta. Így csaknem két és fél millió forintos saját forrásból tudta biztosítani, hogy a két beavatkozást egyazon műtét során végezzék el. A genetikai vizsgálatokat, a sugárkezelést és a gyógyszeres terápiát ezzel párhuzamosan térítésmentesen, az állami ellátásban vette igénybe, részben ugyanazoknál a szakembereknél, akik a magánklinikán is ellátták.
A nemzetközi gyakorlat jelentősen eltér a hazaitól. Több európai országban – például Norvégiában, Angliában vagy Németországban – igazolt genetikai kockázat esetén az egészségbiztosító egyedi elbírálás alapján vagy alapértelmezetten finanszírozza az együléses, mindkét oldalt érintő rekonstrukciót. A jelenlegi magyar rendszer azonban fizetős magánellátásba tereli azokat a betegeket, akik elkerülnék a többszöri műtéti megterhelést. Az eset rávilágít arra, hogy a lakossági igények és a magánszektor térnyerése elkerülhetetlenné teszi az onkológiai és plasztikai beavatkozások közfinanszírozási kereteinek újragondolását.
A cikk egyébként említést tesz arról is, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló beadvány az intézet korábbi főigazgatójától, Polgár Csabától származik. Az exfőigazgató megkeresésre tagadta, hogy utódja, Dank Magdolna ellen tett volna bejelentést, ám a lap birtokába került dokumentum tanúsága szerint saját orvosi pecsétjével ellátva bírálta a magán- és az állami ellátás összefonódását. Polgár beadványában szakmailag és etikailag elfogadhatatlannak nevezte a betegek irányítását a két szektor között, azt állítva, hogy az az orvosok érdekeit szolgálja. Ugyanakkor a háttérben zajló eljárás rávilágít a korábbi és a jelenlegi vezetés közötti éles szakmai rivalizálásra is, amely Polgár korábbi, azonnali hatályú menesztése óta kíséri az intézmény működését.
