ETOSZ: a kancellária-rendszer sem képes erodálni a kórházi adósságot

Ismét 50 milliárd forintra rúg a kórházak adóssága, ami prognosztizálható volt, hiszen a tavaly évközi, 60 milliárd forintos konszolidáció mellé nem társult a sem a struktúra, sem a finanszírozás átalakítása, és az adósságnövekedés üteme sem csillapodott. Az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesülete (ETOSZ) igazgatója, dr. Holchacker Péter a Magyar Államkincstár adataira hivatkozva azt mondta, tavaly ősszel tapasztaltak egy kisebb megtorpanást, de most már a korábbiakhoz hasonlóan, havonta 3–4 milliárd forinttal növekszik a kórházak lejárt határidejű tartozása a beszállítók felé. Így a kintlévőség nyár végére elérheti a hatvanmilliárd forintot.

Bár a szervezet üdvözli, hogy jövőre 167 milliárd forinttal több pénz kerül az E-Alapba, nem osztja az egészségpolitika optimista álláspontját a bővülő források tekintetében. Azt ugyan elismerik, hogy az elmúlt időszakban mind a gyógyító-megelőző, mind pedig az összevont szakellátási kassza növekedett, figyelembe véve az inflációt, a kiadások növekedését, és egyéb gazdasági tényezőket, a növekedés az elmúlt 8 évben nem 30–40, hanem mindössze 7 százalékos volt. Ugyanebben az időszakban a HBCS reálértéke ráadásul majd harmadával csökkent, így reálértéken a kórházak 2016-ban csak minimálisan költhettek többet béren kívül, mint 2007-ben, ami azt mutatja, hogy az intézmények tényleges fenntartására nincsen lényegesen több pénz, mint azelőtt.

Mindamellett, hogy jövőre, és az ígéretek szerint azt követően is nő az egészségügyi költségvetés, és az ETOSZ szerint is elfogadható, hogy a kiegyensúlyozott fenntartáshoz hiányzó pénz nem egyszerre érkezik az egészségügybe, hanem évente növekvő büdzséből gazdálkodhat az ágazat, a szervezet kiszámítható növekedést szeretne. Ezért azt javasolják, hogy évente 5 százalékkal bővüljön a gyógyító-megelőző kassza, 2020-tól pedig a GDP növekedéséhez igazítsák a kasszanövekmény mértékét. A kancellária-rendszer – bármennyire is szigorú lesz a gazdálkodás felügyelete – nem képes erodálni a 60–70 milliárd forintos adósságállományt, hatékonysági intézkedéssel összesen 5–10 milliárd forint takarítható meg a rendszerben – vélekedett az ETOSZ igazgatója.

Az ETOSZ által támogatott új faktoring konstrukció, amely az egészségügyben már jelen van a piacon, csökkenti az intézmények adósságállományát és a beszállítók kintlévőségeit. Néhány beszállító és intézmény megkezdte a tárgyalásokat az új lehetőség igénybevételére, hiszen ez minden szereplőnek előnyös. Az is igaz azonban, hogy a nyomás kétségkívül kívánatos csökkenése mellett az ágazat finanszírozási hiánya megmarad, adósságait pedig később a kórháznak a bank felé ki kell majd egyenlítenie.

Lesz konszolidáció – legalábbis ezt reméli azt ETOSZ, arra alapozva, hogy közérdekű adatigénylésüket, amelyet a tavalyi konszolidáció zárójelentésének kikérésére nyújtottak be, azzal utasította el az államtitkárság, hogy az döntés-előkészítő anyagnak minősül.

Rövidtávon drágább, de hosszútávon megtakarítást eredményezhet, és a költséghatékony betegellátást támogatja az új közbeszerzési törvényt, amely tavaly novemberben lépett életbe, amikor hazánk változtatás nélkül ratifikálta az ide vonatkozó európai szabályozást. Egyelőre – legalábbis az egészségügyben – még nem volt olyan közbeszerzés, ahol a szolgáltatások vagy technológiák minősége is döntési szempont volt. A minőségalapú közbeszerzések helyett hosszan elhúzódó átállási folyamat zajlik, aminek Holchacker Péter szerint az az oka, hogy nem készült az egészségügyre vonatkozó normatív szabályozás. Az ETOSZ néhány szolgáltatóval együttműködve igyekszik felrajzolni a közbeszerzések jó gyakorlatát, amely szem előtt tartja az egészségügy speciális jellemzőit. A szakmai szervezet a közbeszerzési döntőbizottságot is megkereste annak érdekében, hogy modellértékű példát tudjon az egészségügyi ellátók elé tárni.

Az új közbeszerzési törvény egyébként teret nyit az innovatív technológiák előtt az egészségügyben, hosszútávon minden erre elköltött forint után négy forint szabadul fel a rendszerben. Az egészségipar fejlesztésének fontosságát – az ágazati szereplők évtizedek óta hangsúlyozzák – végre a gazdaságpolitikai döntéshozók is felismerték. Ha a rendszerben fellelhető tartalékokat új technológiák befogadására fordítják, és a technológiai beruházások nem szigetszerűen, hanem kimunkált stratégia mentén történnek, önfenntartóvá tehető a technológiai fejlődés az egészségügyben. Mindezek tükrében az ETOSZ tárgyalásokat folytat Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet Technológiai Főigazgatóságával arról, miként lehetne az innovatív gyógyszerek befogadásának mintájára kialakítani a technológiák befogadásának rendszerét, hogy az innovációk ütemezetten kerülhessenek a gyógyításba.