Élelmiszerbiztonsági szempontok terhességben – 2. rész

Minden amerikai lakos – és ezen belül is leginkább a várandósok – számára jó hír, hogy az élelmiszerek terén az Egyesült Államok az egyik legbiztonságosabb ország a világon, melyet az is jelez, hogy az ételekkel kapcsolatos megbetegedések előfordulási aránya 1996 óta folyamatosan csökken.¹ Ennek ellenére az élelmiszer-biztonsági rendszer új és új feladatokkal néz szembe, többek között azzal, hogy az élelmiszer-ipari dolgozók között igen nagy a fluktuáció, és nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy valaki szándékosan szennyezi a készülő élelmiszert.²

Napjaink várandósa sokféle élelmiszert fogyaszt, köztük külföldről behozott vagy nem otthon készült ételeket is.² Az importélelmiszerek aránya az elmúlt évtizedben 35%-ra növekedett, és 48 milliárd tonnát tett ki.3 Noha mostanában már csak 15% körül van az importélelmiszerek fogyasztása, bizonyos termékkategóriákban ennél jóval nagyobb a külföldi áruk hányada. A 2005-ös adatok szerint a mogyoró 54%-a, a halaknak és a tenger gyümölcseinek 84%-a érkezett más országokból.³

Az importélelmiszerek biztonságosságával kapcsolatban kételyek merültek fel, mivel egyre több olyan ételféleség (pl. késztermék, friss áru és tenger gyümölcsei) érkezik más országokból, melyek önmagukban is veszélyt hordoznak.¹ Ezzel szemben egy közelmúltban elvégzett becslés szerint az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (US Department of Agriculture; USDA) a hús- és baromfiáruk mindössze 10%-át veti alá fizikai vizsgálatnak, és az importáruk csupán 4%-a rendelkezik mikrobiológiai tanúsítvánnyal.3 Az egyéb ételek és italok minőségéért felelős Élelmiszer- és Gyógyszer-felügyeleti Hatóság (Food and Drug Administration; FDA) a más országokból származó élelmiszerek mindössze 1%-át vizsgálja át.³

Házilag „előállított” fejfájások

Messze vagyunk attól, hogy otthonainkba egyáltalán ne kerüljenek házi gazdaságokban készült ételek. Bár a USDA megköveteli, hogy a hús- és baromfifeldolgozó üzemek legalább néhány naponta mutassák be termékeiket, az FDA csupán évente egyszer ellenőrzi a különösen „nagy kockázatú” termelőegységeket, míg a többiekre csak 5–10 évente kerül sor.³ Miközben az importélelmiszereket fokozottan veszélyesnek értékelik,⁴ a családi gazdaságokban előállított termékekkel kapcsolatos kockázatokat nem határozták meg pontosabban,² pedig a külföldi élelmiszerek jelentős része valójában kevésbé szennyezett, mint a házilag előállított készítmények.^5,6

A terhesség időszaka „fogékonysági ablaknak” tekinthető, melyen belül a szokásosnál nagyobb a környezeti kontamináció esélye.⁷ A terhesség idején érvényesülő toxinhatások nagyobb mértékben befolyásolhatják a fejlődő magzatot, mint egy felnőtt szervezetet. A végső következmény attól függ, hogy a méreganyag mennyire könnyen képes átjutni a placentán, feldúsul-e a magzati szervezetben, illetve érintettek-e metabolikusan aktív szövetek.

Cikkünk célja annak bemutatása, hogy a gyakran fogyasztott élelmiszerekben előforduló toxinok milyen veszélyt jelentenek a várandósra és magzatára. (Az első részben a listeriosis, a toxoplasmosis, a nyers hal, a leveles zöldségek, a tojás és a földimogyoró kapcsán tárgyaltuk az általános élelmiszer-biztonsági szabályokat, illetve sorra vettük a kulturális különbségeket is.) Jelen közlemény mind az első, mind a második részre vonatkozóan újabb információforrásokat és internetes oldalakat jelöl meg. Ezeket az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos honlapokkal foglalkozó alfejezetben, valamint a www.contemporaryobgyn.net/oktoeat internetes címen találja meg az olvasó.

Lehet-e halat enni terhességben?

Sok emberben keltenek aggodalmat a higanyvegyületek, a poliklórozott bifenilek (PCB) és egyéb szennyező anyagok, továbbá a paraziták, baktériumok és vírusok is.

Metil-higany

A higany a halak húsában feldúsul, szintje az idősebb, nagyobb testű ragadozó halakban lehet különösen magas.⁸ A metil-higany nem zsírokhoz, hanem aminosavakhoz kötődik, ezért onnan főzéssel sem távolítható el. A National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) adatai szerint sokan lehetnek veszélyben, hiszen az ilyen halakat fogyasztó csoportok körében magas higanyszinteket mértek.⁹

A higany képes átjutni a placentán,⁸ nem jelent számára akadályt a vér-agy gát sem, és az így felhalmozódó higany károsítja az idegrendszert.¹⁰ A magzat szervezetében ugyancsak feldúsul a higany, és a köldökzsinórvérben 70%-kal nagyobb koncentrációban van jelen, mint az anyában.^9,10

Az FDA a Környezetvédelmi Hatósággal (Environmental Protection Agency; EPA) karöltve 2004-ben korszerűsítette a várandós és szoptatós anyák, kisgyermekek és fogamzóképes korú nők számára összeállított irányelveit.¹¹ Az utóbbiak abból a megfontolásból kerültek be a célcsoportba, hogy a higanynak gyakran több mint egy évre van szüksége ahhoz, hogy természetes úton kiürüljön a szervezetből. (Lásd még a „Terhesség alatti halfogyasztás” című útmutatót,^11,12 az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos honlapok felsorolását, valamint a www.contemporaryobgyn.net/oktoeat internetes címen megtalálható forrást.) Fontos, hogy helyi hatóságoktól is informálódjanak mindazok, akik maguk is horgásznak. E szervezetek gyakran a halfogyasztás gyakoriságának korlátozását javasolják a hal nagyságától és fajtájától, valamint az érintett személy kockázati besorolásától függően.

A többszörösen telítetlen zsírsavak egészségi haszna felülmúlja-e a higanyexpozícióban rejlő veszélyeket?

Az FDA higanyra vonatkozós ajánlásai nem mentesek az ellentmondásoktól. Egyes szakemberek azon az állásponton vannak, hogy az EPA higanyra vonatkozó határértékeit – a köldökzsinórvérben mérhető magas higanyszintre tekintettel – lejjebb kellene szállítani.¹⁴ A halban lévő szelén azonban kivédheti a magas higanykoncentrációból adódó ártalmakat.¹⁰

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy e testületek úgy alkották meg a higanyra vonatkozó irányelveket, hogy mindeközben nem vették számításba az ómega-3-zsírsavak kedvező egészségi hatásait. A hosszú láncú, többszörösen telítetlen zsírsavak – különösképpen a dokozahexaénsav (docosahexaenoic acid; DHA) – a központi idegrendszer fejlődésének fontos kelléke, melyet a magzat a terhesség harmadik trimeszterében halmoz fel gyors ütemben.^15–17 A zsíros húsú halak képezik a leggazdagabb DHA-forrást.^17–19 Egyesek szerint a hal (és ezáltal az ómega-3-zsírsavak) fogyasztásának csökkentésével járó veszély nagyobb, mint a fokozott higanyexpozícióban rejlő kockázat.²⁰

A tonhal speciális kérdéskört képvisel. A különböző fajták eltérő mértékben dúsítják szervezetükben a higanyt, de általános szabályként megfogalmazható, hogy a kisebb halakban kevésbé halmozódik fel a méreganyag. E megfontolás vezette a szakembereket arra, hogy óvatosságra intsenek a tonhalszeletek, illetve a tonhalból készült sushi fogyasztásával kapcsolatban. A konzerv tonhalhoz hasonlóan a fehér tonhal (Albacore) több higanyt tartalmaz, mint más tonhalfajták. További információkért lásd az FDA higannyal kapcsolatos adatait az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos honlapok felsorolásánál, illetve a www.contemporaryobgyn.net/oktoeat internetes címen.

A halhús nem csak higannyal szennyezett 

A halfogyasztás esetében nem kizárólag a higany jelenti a problémát, hanem egyéb méreganyagok is, bár a szennyezettség mértéke az utóbbi évtizedekben mérséklődött.⁸ A praenatalis PCB- és dioxinexpozíció károsíthatja a gyermekek idegrendszerét. A halgazdaságokban tenyésztett és a vadvizekből kifogott lazac egyaránt tartalmazhat PCB-t, de a szabad vizekben élő halaknál rosszabb a helyzet (különösen a Nagy Tavak vidékén).²¹ A PCB ezenkívül tejjel, hússal és zöldségekkel is bekerülhet az ember szervezetébe. A helyi hatóságok ébersége segíthet abban, hogy a kockázat a körülményekhez képest a legkisebb legyen. Általános szabályként azt mondhatjuk a hozzánk fordulóknak, hogy az étel elkészítésekor vágják le a zsíros részeket, és ne egyék meg a húsokon lévő bőrt, ha tartanak a PCB-expozíciótól.⁸

Nem egyértelmű annak a stratégiának az előnye, mely inkább a vadvízi lazac fogyasztását javasolja a tenyésztett változattal szemben. A kutatások szerint a halgazdaságokban előállított atlanti lazacban több szennyezőanyag (PCB, dioxinok, polibrómozott difenil-éterek [PBDE], bizonyos peszticidek) található, mint a Csendes-óceánban vadon élő lazacban, ugyanakkor nagyobb mennyiségben tartalmaz ómega-3-zsírsavakat is, mint a csendes-óceáni lazac.²² A szakemberek álláspontja szerint az észak- és dél-amerikai gazdaságokban tenyésztett lazac fogyasztásából eredő haszon (ami a koszorúér-betegség kivédése következtében megóvott életekben mérhető) meghaladja a kockázatot (ami a rákbetegség miatt bekövetkező halálozásokban mérhető), a vadvízi halak esetében pedig egyensúlyban vannak egymással.²²

Ne tiltsuk a kaviár fogyasztását

Általános szabályként kimondható, hogy a halfogyasztás előnyei felülmúlják annak kockázatát, ami talán a terhesség idejére érvényes leginkább.⁸ Az alábbi halfajtákban van a legtöbb DHA, ugyanakkor a legkevesebb higanyszennyeződés: lazac, pisztráng, makréla (kivéve a királymakrélát), szardíniafélék, ajókafélék és hering.^18,19,23 A kaviár és a belsőségek különösen gazdag DHA-forrásnak számítanak.²³ Azt tanácsolhatjuk a várandósoknak, hogy a veszély csökkentése érdekében a hal kiválasztásakor a kisebb testű példányokat részesítsék előnyben, kellő gondossággal készítsék elő és főzzék meg az ételt, és kerüljék a nyers halhús vagy egyéb tengeri állat fogyasztását (lásd cikkünk első részét a lap 2010/2. számában).

Májat csak módjával

A terhesség idején nem tiltott a tápanyagban gazdag máj fogyasztása.²⁴ Annak ellenére, hogy egyesekben félelmet kelt a vitaminkészítményekkel vagy májjal nagy mennyiségben (>15 000 NE/nap) a szervezetbe kerülő A-vitamin-előalakok esetleges magzatkárosító hatása, mások megkérdőjelezik a határértéket.^25,26 (A gyümölcsökben és vitaminokban lévő béta-karotin nem képezi aggodalom tárgyát.)²⁶ Bár talán feleslegesen, de magunk azt tanácsoljuk a várandósoknak, hogy az első trimeszterben legyenek mértéktartóak a májjal kapcsolatban (és ez vonatkozik a májas hurkára, a kenőmájasra és a pástétomokra is).

Mi a helyzet a koffeinnel?

A terhesség alatti koffeinfogyasztás biztonságossága továbbra is kérdéseket vet fel. Nem igazolódott a születési defektusoknak olyanfajta megszaporodása, mely a koffein hatásával lenne kapcsolatba hozható.²⁷ A kávéfogyasztás terhesség alatti csökkentése nem szükségképpen mutatkozik meg a születési súly vagy a terhesség tartamának növekedésében.²⁸ Egy újabb brit tanulmány szerint kisebb születési súlyokat észleltek azon anyák újszülöttjeinél, akik napi 200 mg-nál több koffeint fogyasztottak. A különbség 60–70 gramm volt, és leginkább a tea esetében mutatkozott meg (de még így sem érte el a dohányzásból adódó kedvezőtlen hatás mértékét). Meg kell azonban jegyezni, hogy a tanulmány nem véletlen besorolásos volt, és a végkövetkeztetések nem egyeznek az eddigi egyetlen randomizált vizsgálat eredményeivel.^29,30

A magzati veszteség kockázatával kapcsolatban két újabb vizsgálat igyekezett friss információkkal szolgálni. Az egyik tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a napi 200 mg-nál több koffeint fogyasztó nők esetében kétszeresére emelkedik a vetélés kockázata, függetlenül a terhességgel kapcsolatos tünetektől.³¹ Egy másik vizsgálat szerint ugyanakkor a napi 200–350 mg-os koffeinbevitel nem növeli a vetélés kockázatát.³² Bár a koffein károsító hatásával kapcsolatos bizonyítékok nem túlságosan meggyőzőek, egy nemrégiben végzett kutatás szerint a mértékletes koffeinfogyasztás védelmet nyújthat a terhességi cukorbetegség kialakulásával szemben.³³

Így aztán visszakanyarodtunk ahhoz, hogy önmérsékletre kell intenünk a várandósokat, ami a kávét illetően legfeljebb napi 1–3 csészényi mennyiséget jelent.²⁷ A terheseknek azt tanácsoljuk, hogy ne igyanak többet napi két csésze kávénál (vagy váltsanak koffeinmentes kávéra), és azt is sok tejjel fogyasszák el. A koffeinnel kapcsolatban a www.contemporaryobgyn.net/oktoeat internetes oldal szolgál további információkkal.

Teljes önmegtartóztatás a szeszes italokkal kapcsolatban

Jól ismert, hogy a terhesség alatti alkoholfogyasztás magzati alkoholszindróma kialakulásához vezet. A nagymértékű italozás (naponta legalább egy pohár szeszes ital elfogyasztása) ötszörösére emeli annak a valószínűségét, hogy az újszülött kis súllyal jön a világra, és megkétszerezi a koraszülés kockázatát. A mérsékelt fokú alkoholfogyasztás kapcsán létrejövő értelmi és viselkedészavarok kedvezőtlenül befolyásolhatják az iskolai teljesítményt.³⁴ A túlzott italozás vagy lerészegedés leginkább az idősebb nőknél, a más okból rossz egészségi állapotúaknál, illetve a dohányosoknál vagy kábítószer-élvezőknél jelenthet problémát. A fogékonyság azonban változó, ezért nem lehet határozott vonalat húzni a még biztonságos és a már ártalmas alkoholfogyasztás között.^34,35 Mindezek ismeretében az ACOG – más szervezetekkel, többek között az AAP-vel és CDC-vel egybehangzóan – teljes absztinenciát javasol a terhesség idejére, sőt már a fogamzás körüli periódusra vonatkozóan is.^35–37

Még a rövid távú beavatkozások is eredményesek lehetnek az anyai alkoholfogyasztás visszaszorításában.^34,35 Ha egy terhes a koraterhességben megivott néhány pohár szeszes ital miatt aggódik, akkor nyugtassuk meg, hogy az alkoholfogyasztás azonnali abbahagyásával növelheti egy egészséges újszülött világra hozásának esélyét.^34,35

Édesítőszerek – csak módjával

Mennyire biztonságosak a mesterséges édesítőszerek egy várandós számára? Bár ezzel kapcsolatban csak kevés kutatást végeztek, az FDA álláspontja szerint a mértékkel használt aceszulfam-K (Sunett, Sweet One), a neotam és a szukralóz (Splenda) biztonságos.^38,39 Az aszpartám (Equal, Nutrasweet) – bár a nagy többség számára és nem túl nagy mennyiségben nem jelent veszélyt – phenylketonuriában (PKU) ártalmas lehet, mivel fenilalanint is tartalmaz.³⁸ A szacharin (Sweet’n Low) nem ajánlható fenntartás nélkül várandósok számára, mivel átjut a placentán, és a lassú kiürülés következtében felhalmozódhat a magzati szövetekben.^38,39 Az országos toxikológiai program (National Toxicology Program) szakemberei azonban a szacharint már levették a humán karcinogének listájáról.³⁹

Mivel a mesterséges édesítőszerek gyakran olyan élelmiszerekben találhatók meg, amelyek kevés más tápanyagot tartalmaznak, fogyasztásukat tulajdonképpen korlátozni kell, így nem váltják fel a sokkal értékesebb, tápanyagban gazdag ételeket.

Mi a helyzet a hot doggal?

A nitrátok és nitritek kapcsán kétféle aggodalom is megfogalmazódik. A legnagyobb probléma a szennyezett víz, mely csecsemőknél methaemoglobinaemiát okozhat. Mind a szervetlen (műtrágyák, légszennyezés), mind a szerves nitrátok (szennyvíz, szerves trágya) beszivároghatnak a talajvízbe.⁴⁰ A növények felveszik a vízben lévő nitrogént, így a táplálékkal a szervezetünkbe kerülő nitrátok akár 70%-a is származhat a növényekből.⁴¹ Ennek megfelelően a karfiol, a spenót, a leveles kelfélék, a brokkoli és a gyökérzöldségek tartalmazzák a legtöbb nitrátot.^41,42

Nitrátok vagy nitritek

A nitrátokat nem sorolják a mérgező anyagok közé, sőt a védekezőképesség erősítése révén akár hasznosak is lehetnek a gazdaszervezet számára.⁴¹ A nitrátok némelyike azonban nitritekké alakul, melyek a haemoglobinhoz kötődve methaemoglobint hoznak létre, ráadásul a magzati haemoglobin különösen hajlamos erre az átalakulásra. A kútvizeket mindig meg kell vizsgálni nitrátszennyeződés irányában, mielőtt azt csecsemőtápszer készítésére használnánk fel.

A nitrátok, nitritek és N-nitrozo-vegyületek képesek átjutni a placentán, erre a 30. terhességi hét körül a legérzékenyebb a várandós nő és a magzata.^40,41

Egyes vizsgálatok felvetették, hogy a nagy mennyiségű nitrátfogyasztás anaemia, praeeclampsia, intrauterin magzati retardáció (IUGR), idő előtti méhtevékenység, meddőség, vetélés és velőcső-záródási zavar kialakulásához vezethet. Az említett vizsgálatokkal szemben azonban számos kétely merül fel, és egyáltalán nem látszik bizonyítottnak az oki összefüggés létezése.^40,41

A daganatokkal kapcsolatos félelmek

A másik fontos aggodalom a húskészítményekben (löncshúsokban, hot dogban, szalonnában vagy sonkában) lévő, rákkeltő nitrozaminokká alakuló nitrátok és nitritek kérdése. A nitriteket leginkább azért adják a feldolgozott és füstölt húsokhoz, hogy ezáltal csökkentsék a botulismus veszélyét.⁴² A feldolgozott húsokban mérhető nitritkoncentráció az utóbbi három évtizedben csökkent, és ma már antioxidánsokat is alkalmaznak az N-nitrozo-vegyületek képződésének csökkentésére.⁴³ Ily módon manapság még a korábbinál is kisebb az esély a daganatképződéssel való kapcsolatra.

Alumínium főzőedények használata

Előfordulhat, hogy a várandós azt kérdezi, használhat-e alumíniumedényeket a főzéshez, mivel hallott az Alzheimer-kóros betegek agyában lerakódó alumíniumról. A szervezetbe kerülő kis mennyiségű alumínium (a Föld kérgében található leggyakoribb fém) miatt aligha kell aggódni.⁴⁴

Ha a várandósban kételyek ébrednek az alumíniummal kapcsolatban, akkor célszerű azt javasolni, hogy ne szedjen alumíniumtartalmú savkötő készítményeket. Az eloxált alumíniumból készült főzőedények esetében – mivel felszínük ellenállóbb – nem áll fenn a kioldódás veszélye, de a terhes dönthet úgy is, hogy egyáltalán nem használ alumíniumedényeket az ételek elkészítéséhez.

Gyógynövények és egyéb táplálékkiegészítők

Bár a gyógyszerek részletes taglalása meghaladja cikkünk kereteit, a gyógynövényekből származó kiegészítők mindenképpen figyelmet érdemelnek. A készítmények jelentős hányadát nem tesztelik terhesség és szoptatás idejére, ezért csak kellő körültekintéssel alkalmazhatók.⁴⁵ A gyógynövényekkel készült ételek kisebb veszélyt képviselnek, a gyógynövény-készítményekben azonban jóval nagyobb mennyiségben lehet jelen az adott hatóanyag, és problémát okozhat a tartalommal, a hatással és a biztonsággal kapcsolatos ismeretek hiánya is. Célszerű azt tanácsolni a várandósoknak, hogy a gyógynövény-készítményeket a gyógyszerekkel megegyező körültekintéssel szedjék, és legyenek tisztában a lehetséges kölcsönhatásokkal.

Bizonyos gyógynövények különös figyelmet érdemelnek a terhesség idején. Ezek közé tartozik a lenolaj (koraszülést indíthat be), az ördögcsáklya(Harpagophytum procumbens) (méhösszehúzódásokat kelt),⁴⁸ a kínai keserűfű (Schisandra chinensis) (serkenti a méhtevékenységet), az édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) (vetélést okozó, ösztrogénszerű hatású méhserkentő) a papaya (magzatkárosító, rákkeltő), a poloskavész (Cimicifuga racemosa) (méhserkentő), az indiángyökér (Caulophyllum thalictroides) (méhserkentő, potenciálisan teratogén, a magzat számára toxikus), a szájon át szedett aloe (a latex vetélést okozhat), a zöld tea (nagy mennyiségben – a sok koffein a folsavval szemben hat) és a indiai fehérmályva (Sida cordifolia) (ephedrin-alkotórész).

Mivel oly sok táplálkozási veszélyforrás fenyeget a terhesség alatt, számos nőnek jelent nehézséget a biztonságos és tápláló étrend összeállítása. A szülészorvosok biztos támaszt jelenthetnek a várandósok számára a megfelelő ismeretek biztosításában és a terhes támogatásában. Végül pedig a várandós saját döntése, hogy az ismert veszélyekből mennyit vállal fel. Minden aggodalom ellenére azonban megvan a mód arra, hogy a várandós csökkentse a veszélyeket, mégse vesszen el az étkezések élvezete.

Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban az ezzel foglalkozó fejezetben felsorolt honlapokon, valamint a www.contemporaryobgyn.net/oktoeat internetes címen olvasható bővebb információ.

Ms. Cox klinikai dietetikus, dr. Phelan a University of New Mexico School of Medicine Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának professzora (Albuquerque). Dr. Phelan tagja a Contemporary OB/GYN szerkesztőbizottságának is.

Hivatkozások

1. US Food and Drug Administration. FDA food protection plan one-year progress summary. www.fda.gov/Food/FoodSafety/FoodSafetyPrograms/FoodProtectionPlan2007/ucm131730.htm. Accessed November 4, 2009.

2. Woteki CE, Kineman BD. Challenges and approaches to reducing foodborne illness. Annu Rev Nutr. 2003;23:315–344.

3. Becker GS. US food and agricultural imports: safeguards and selected issues. www.nationalaglawcenter.org/assets/crs/RL34198.pdf. Accessed November 18, 2009.

4. Food and Water Watch. The poisoned fruit of American trade policy: produce imports overwhelm American farmers and consumers. www.foodandwaterwatch.org/food/pubs/reports/the-poisoned-fruit-of-american-trade-policy. Accessed November 4, 2009.

5. Johnston LM, Jaykus LA, Moll D, Anciso J, Mora B, Moe CL. A field study of the microbiological quality of fresh produce of domestic and Mexican origin. Int J Food Microbiolog. 2006;112(2):83–95.

6. Katz JM, Winter CK. Comparison of pesticide exposure from consumption of domestic and imported fruits and vegetables. Food Chem Toxicol. 2009;47(2):335–338.

7. Woodruff TJ, Carlson A, Schwartz JM, Giudice LC. Proceedings of the Summit on Environmental Challenges to Reproductive Health and Fertility: executive summary.
Fertil Steril. 2008;89(2):281–300.

8. Mozaffarian D, Rimm EB. Fish intake, contaminants, and human health: evaluating the risks and benefits. JAMA. 2006;296(15):1885-1899. Erratum in: JAMA. 2007;297(6):590.

9. Mahaffey KR, Clickner RP, Bodurow CC. Blood organic mercury and dietary mercury intake: National Health and Nutrition Examination Survey, 1999 and 2000. Environ Health Perspect. 2004;112(5):562–570.

10. Raymond LJ, Ralston NVC. Mercury: selenium interactions and health implications. Seychelles Med Dent J. 2004;7(1):72–77.

11. FDA. What you need to know about mercury in fish and shellfish. March 2004. www.fda.gov/Food/FoodSafety/Product-SpecificInformation/Seafood/FoodbornePathogensContaminants/Methylmercury/ucm115662.htm. Accessed November 4, 2009.

12. FDA. At-a-glance: food safety for moms-to-be. www.fda.gov/Food/ResourcesForYou/HealthEducators/ucm081819.htm. Accessed November 4, 2009.

13. Faroese Food and Veterinary Agency. Diet recommendation concerning pilot whale meat and blubber—Faroe Islands August 1998. www.hfs.fo/pls/portal/docs/PAGE/HFS/WWW_HFS_FO/UMSITING/KUNNANDITILFAR/KUNNANDITILFARFRABODANIR/KUNNTILFFRAMATVORUR/GRIND-UK.PDF. Accessed November 4, 2009.

14. Sato RL, Li GG, Shaha S. Antepartum seafood consumption and mercury levels in newborn cord blood. Am J Obstet Gynecol. 2006;194(6):1683–1688.

15. Koletzko B, Cetin I, Brenna JT; Perinatal Lipid Intake Working Group; Child Health Foundation; Diabetic Pregnancy Study Group; European Association of Perinatal Medicine; European Association of Perinatal Medicine; European Society for Clinical Nutrition and Metabolism; European Society for Paediatric Gastroenterology, Hepatology and Nutrition, Committee on Nutrition; International Federation of Placenta Associations; International Society for the Study of Fatty Acids and Lipids. Dietary fat intakes for pregnant and lactating women. Br J Nutr. 2007;98(5):873–877.

16. Koletzko B, Lien E, Agostoni C, et al. World Association of Perinatal Medicine Dietary Guidelines Working Group. The roles of long-chain polyunsaturated fatty acids in pregnancy, lactation and infancy: review of current knowledge and consensus recommendations. J Perinat Med. 2008;36(1):5–14.

17. Carlson SE. Docosahexaenoic acid supplementation in pregnancy and lactation. Am J Clin Nutr. 2009;89(2):678s–684s.

18. Mahaffey KR. Fish and shellfish as dietary sources of methylmercury and the omega-3 fatty acids, eicosahexaenoic acid and docosahexaenoic acid: risks and benefits. Environ Res. 2004;95(3):414–428.

19. Mahaffey KR, Clickner RP, Jeffries RA. Methylmercury and omega-3 fatty acids: co-occurrence of dietary sources with emphasis on fish and shellfish. Environ Res. 2008;107(1):20–29.

20. Hibbeln JR, Davis JM, Steer C, et al. Maternal seafood consumption in pregnancy and neurodevelopmental outcomes in childhood (ALSPAC study): an observational cohort study. Lancet. 2007;369(9561):578-585. Author's reply: Lancet. 2007;370(9583):218.

21. Judd N, Griffith WC, Faustman EM. Contribution of PCB exposure from fish consumption to total dioxin-like dietary exposure. Regul Toxicol Pharmacol. 2004;40(2):125–135.

22. Foran JA, Good DH, Carpenter DO, Hamilton MC, Knuth BA, Schwager SJ. Quantitative analysis of the benefits and risks of consuming farmed and wild salmon. J Nutr. 2005;135(11):2639–2643.

23. Nutrient Data Laboratory, Agricultural Research Service. Welcome to the Nutrient Data Laboratory Home Page www.ars.usda.gov/main/site_main.htm?modecode=12-35-45-00. Accessed November 18, 2009.

24. American Congress of Obstetricians and Gynecologists. You and your baby: prenatal care, labor and delivery, and postpartum care. www.acog.org/publications/patient_education/ab005.cfm. Accessed November 9, 2009.

25. Hartmann S, BrØrs O, Bock J, et al. Exposure to retinyl esters, retinol, and retinoic acids in non-pregnant women following increasing single and repeated oral doses of vitamin A. Ann Nutr Metab. 2005;49(3):155–164.

26. Rothman KJ, Moore LL, Singer MR, Nguyen US, Mannino S, Milunsky A. Teratogenicity of high vitamin A intake. N Engl J Med. 1995;333(21):1369–1373.

27. Center for the Evaluation of Risks to Human Reproduction. National Toxicology Program. Department of Health and Human Services. Caffeine. Updated April 23, 2008. http://cerhr.niehs.nih.gov/common/caffeine.html|~http://cerhr.niehs.nih.gov/common/caffeine.html [http://cerhr.niehs.nih.gov/common/caffeine.html|~http://cerhr.niehs.nih.gov/common/caffeine.html%0a%09%09%09%09]. Accessed November 9, 2009.

28. Bech BH, Obel C, Henriksen TB, Olsen J. Effect of reducing caffeine intake on birth weight and length of gestation: randomized controlled trial. BMJ. 2007;334(7590):409–414.

29. CARE Study Group. Maternal caffeine intake during pregnancy and risk of fetal growth restriction: a large prospective observational study. BMJ. 2008;337:a2332.

30. Olsen J, Bech BH. Caffeine intake during pregnancy. BMJ. 2008;337:a2316.

31. Weng X, Odouli R, Li DK. Maternal caffeine consumption during pregnancy and the risk of miscarriage: a prospective cohort study. Am J Obstet Gynecol. 2008;198(3):279.e1–e8.

32. Savitz DA, Chan RL, Herring AH, Howards PP, Hartmann KE. Caffeine and miscarriage risk. Epidemiology. 2008;19(1):55–62.

33. Lim SS, Noakes M, Norman RJ. Dietary effects on fertility treatment and pregnancy outcomes. Curr Opin Endocrinol Diabetes Obes. 2007;14(6):465–469.

34. Bailey BA, Sokol RJ. Pregnancy and alcohol use: evidence and recommendations for prenatal care. Clin Obstet Gynecol. 2008;51(2):436–444.

35. American College of Obstetricians and Gynecologists Drinking and reproductive health: a fetal alcohol spectrum disorders prevention tool kit. www.acog.org/departments/healthIssues/FASDToolKit.pdf. Accessed November 12, 2009.

36. American Academy of Pediatrics. Committee on Substance abuse and Committee on Children with Disabilities. Fetal alcohol syndrome and alcohol-related neurodevelopmental disorders. Pediatrics. 2000;106(2 pt 1):358–361.

37. Centers for Disease Control and Prevention. Fetal alcohol spectrum disorders (FASD). www.cdc.gov/ncbddd/fasd/index.html. Accessed November 12, 2009.

38. American Pregnancy Association. Using artificial sweetener during pregnancy. www.americanpregnancy.org/pregnancyhealth/artificialsweetner.htm. Accessed November 12, 2009.

39. American Dietetic Association. Position of the American Dietetic Association: use of nutritive and nonnutritive sweeteners. J Am Diet Assoc. 2004;104(2):255–275.

40. Manassaram DM, Backer LC, Moll DM. A review of nitrates in drinking water: maternal exposure and adverse reproductive and developmental outcomes. Environ Health Perspect. 2006;114(3):320–327.

41. Agency for Toxic Substances and Disease Registry. Case studies in environmental medicine (CSEM): nitrate/nitrite toxicity. Course WB 1107. www.atsdr.cdc.gov/csem/nitrate/no3cover.html. Accessed November 12, 2009.

42. Epley RJ, Addis PB, Warthesen JJ. Nitrite in meat. University of Minnesota Extension. www.extension.umn.edu/distribution/nutrition/DJ0974.html. Accessed November 12, 2009.

43. Klurfeld DM. Maternal cured meat consumption during pregnancy and risk of paediatric brain tumour in offspring: potentially harmful levels of intake: letter. Public Health Nutr. 2001;4(6):1303–1304.

44. Bernardo JF, Edwards MR, Barnett B. Toxicity, aluminum. http://emedicine.medscape.com/article/165315-overview|~http://emedicine.medscape.com/article/165315-overview/ [http://emedicine.medscape.com/article/165315-overview|~http://emedicine.medscape.com/article/165315-overview/%0a%09%09%09%09]. Accessed November 12, 2009.

45. US Department of Agriculture. MyPyramid for pregnancy and breastfeeding. Dietary supplements: why take a prenatal supplement? www.mypyramid.gov/mypyramidmoms/dietary_supplements_prenatal_print.html. Accessed November 12, 2009.

46. Tiran D. Expectant parents' complementary therapies in pregnancy: safety and effectiveness. www.expectancy.co.uk/safetyeffect.php. Accessed November 12, 2009.

47. Finn R. Flax oil ingestion is tied to higher risk of preterm birth. OB.GYN News. 2008;43(16):10.

48. Natural Medicines Comprehensive Database. Search page. www.naturaldatabase.com/(S(yrwyo4vggpnrva551ql1kf45))/home.aspx?cs=SCAMeL&s=ND. Accessed November 12, 2009.

Kommentár

Prof. dr. Halmy László

Cox J. T. és munkatársai részletesen foglalkoznak a várandósság idején ajánlatos étrend számos vonatkozásával. A közlemény a tengeren túli életforma és táplálkozási lehetőségek során felmerülő problémákat, rendellenességeket és esetleges kockázati tényezőket tárgyalja gyakorlati szempontok szerint. Különös figyelmet fordít az ómega-3-zsírsavak nagyobb felvételére törekvő étrend esetén a tengeri halak fogyasztásával esetlegesen együtt járó nehézfém-expozícióra. Foglalkozik a kaviár, a máj, a koffein, az alkohol, az édesítőszerek és a nitritek fogyasztásának, illetve felvételének kérdéseivel.

A korszerű útmutató természetesen a tengerentúli tápanyagforrások és életmód figyelembe vételével taglalja az egyes kérdéseket. Felvetései kapcsán érdemes áttekintenünk a várandós anyák táplálkozásának hazai problémakörét.

Talán nem túlzás, ha első helyen tárgyaljuk a „kettő helyett eszik” téves nézetet. A jelenlegi magyarországi kalorikus túltápláltság sajnos a fiatalabb nemzedék egy részére is jellemző, és így elkerülhetetlen, hogy a várandósok táplálkozásában ne jelenjék meg annak igénye, hogy magzatukat maximálisan ellássák tápanyagokkal. Ezzel szemben fontos, hogy a napi energiafelvétel semmiképp sem haladhatja meg a 2500 kcal-t.

A várandós indokolatlan testtömeg-gyarapodása – a későbbi években is megmaradó, nehezen befolyásolható elhízás révén – nemcsak az anya, hanem a magzat és a megszületett gyermek egészségi állapotát is rontja.¹

A magyarországi táplálkozást a fokozott zsiradékfelvétel és ezen belül az állati eredetű telített zsírok túlzott felvétele jellemzi. Bár jelenleg még nem állnak rendelkezésre országos adatok a transz zsírsavak és az ómega-zsírsavak felvételéről várandós korban, azonban feltehető, hogy az általános táplálkozási szokások erre a szubpopulációra is kihatnak. A margarinok transzzsírsavtartalmának normális értékre történő csökkentése révén a fő beviteli forrás az ismételten sütésre felhasznált olaj. Néhány évvel korábbi adatok szerint ez a gyorsétkezés alkalmával elfogyasztott ételek kapcsán jelentkezett elsősorban. Reméljük, a vizsgált étteremláncok figyelembe vették a korábbi nemzetközi vizsgálat adatait, amelyek szerint a magyarországi transzzsírsavtartalom az első helyet foglalta el a vizsgált országok között.

A várandós anyák táplálkozása szempontjából alapvető jelentőségű az ómega-zsírsavak megfelelő felvételi arányának biztosítása. Általánosan ismert, hogy az ómega-3- (n-3) és az ómega-6- (n-6) zsírsavakat a szervezet nem tudja előállítani, vagyis ezek jelenlétét az anyagcsere-folyamatokhoz táplálkozásunkkal kell biztosítanunk. Sajnálatos módon jelen korunkban az ómega-zsírsavak helyes arányát (ómega-6/ómega-3), a 4/1 vagy legfeljebb 10/1 arányt sem a lakosság, sem egyes hazai csoportok táplálkozásában nem találjuk meg. Ehelyett a különböző vizsgálatokban megadott arány meghaladja a 25/1 értéket.^2,3 Ez részben az állati eredetű ómega-6-zsírsavak fokozott, részben az ómega-3 zsírsavak csökkent felvétele miatt alakul ki. Az ómega-3-zsírsavak felnőtt szervezetre gyakorolt előnyös hatásai mellett témánk szempontjából elsődleges jelentőségű, hogy a várandós anya megfelelő zsírsavfelvétele jelentős mértékben kihat a magzati agy és retina fejlődésére. A megfelelő bevitel kedvező hatását számos nagy létszámú kisgyermekkori vizsgálat bizonyítja, a koraszülések számának csökkenése mellett.

Az ómega-3-zsírsavak étrendi biztosítása legnagyobb mértékben hideg vízi tengeri halak és zöldségfélék fogyasztásával érhető el. Korábbi adatok szerint a hazai pisztráng és busa ómega-3-tartalma is a szokásos értékek felett van. A tengerparti országok halfogyasztása nagyságrenddel meghaladja a hazai fogyasztást, mivel ennek átlaga sajnálatos módon hazánkban legfeljebb évi 3 kilogrammra tehető. A külföldi halfogyasztás fő aggálya a tengeri halak szerveshigany-tartalmának jelentős növekedése, ami magzati károsodást idézhet elő. Egyértelmű nemzetközi ajánlás, hogy a nagy testű és hosszú élettartamú halak fogyasztását kerülni kell, mivel ezek tartalmazzák a legnagyobb mennyiségben a nehézfémeket és köztük a higanyt. A hazai kis mennyiségű halfogyasztás ebből a szempontból előnyt jelent, hiszen a nagy testű halak közül legfeljebb a tonhal fogyasztása jöhet szóba mint minimális higanybeviteli forrás. Természetesen külföldi tartózkodás során más nagy testű halak, például a cápa vagy a tenger gyümölcseinek fogyasztása elkerülendő. Ugyanekkor az ómega-3-zsírsavak fokozott felvétele a zöldfélék fogyasztásával megcélzandó. Megbízható halolajkészítmények, valamint étrend-kiegészítők formájában történő ómega-3 zsírsav felvétel lenne szükséges a kívánatos értékek biztosítására (650–1000 mg).⁴

A halfogyasztás kérdése átvezet a nyers állati termékek bevitelének kérdéséhez, mivel a divatos sushi-fogyasztás, a tatárbifsztek, valamint a füstölt húsáruk, illetve a nyers tej és tejtermékek fertőzés veszélyét (listeriosis, toxoplasmosis stb.) rejtik magukban, ugyanekkor a botulismus ellen alkalmazott eljárások nitritek bevitelével járhatnak. A megfelelő tej és tejtermékek bő fogyasztása alapvető fontosságú a várandósság alatt kialakuló fokozott kalciumigény kielégítése szempontjából.

Két évvel ezelőtt hozzánk is jutott Írországból a dioxinnal szennyezett sertéshúsból az Európai Unió kereskedelmi viszonyai következtében. A dioxinexpozíció bennünket nem érintő esetei, például a vietnami lombtalanítás, az erdőtüzek és az ipari balesetek gyakorlatilag figyelmen kívül hagyhatók. A dioxin 90%-a a táplálkozással jut be a szervezetbe. A dioxin forrásai a húsfélék és halak, a máj, a tej, a tojás, az olajok és a feldolgozott termékek lehetnek. A fejlődő magzat a placentán keresztül már praenatalisan exponált lehet a dioxinnal. Megnyugtató, hogy a lakosság dioxinszintje az 1990-es évek végére a korábbi érték felére csökkent, és folyamatos monitorizálás alatt áll.⁵ Az ipari eredetű kémiai szennyeződés (pl. cián) kizárása szintén folyamatos vizsgálat alatt áll. A magyarországi hivatalos állásfoglalások szerint érdemi expozícióval nem kell számolnunk.

Egyes területeken nem megoldott kérdés az egészséges ivóvízellátás. Az ásott kutak használata számos veszélyt rejt magában.

Az első trimeszterben a teratogén veszély miatt óvakodni kell nagyobb mennyiségű máj vagy 15 000 NE/nap A-vitamin fogyasztásától. Béta-karotin vagy gyümölcsök bátran fogyaszthatók. A folsav felvétele már a fogamzás előtt és az első trimeszterben is fontos a velőcső-záródási rendellenességek megelőzése céljából, de a zöldségfélék bő fogyasztása mellett a máj csak igen kis mennyiségben ajánlott.

Hazai viszonylatban az élvezeti szerek közül a nikotin, az alkohol és a koffeintartalmú italok jelenthetnek veszélyt. A dohányzás abbahagyása egyértelműen ajánlott. A várandósság alatt fogyasztott alkohol kis születési súlyt, koraszülést és a gyermek szellemi fejlődésének károsodását okozhatja. Idős primiparák esetén a kockázat nő. Ha a várandós az alkoholfogyasztást a terhesség elején abbahagyta, nem várható károsodás. Napi 300 mg koffein (kb. 1 csésze kávé, fekete vagy zöld tea) fogyasztása megengedhető. Fokozott óvatosság szükséges az ismeretlen eredetű és hatóanyagú teafélék fogyasztása terén, mert ezeknek számos mellékhatása ismert. Végezetül fel kell hívni a figyelmet az egyre divatosabb nagy koffein- és ephedrintartalmú italok fogyasztásának károsító hatására, amelyek mind az anyai, mind a magzati szervezetet több támadásponton érinthetik.

A várandós anyák extrém diétái nem helyeselhetők. A napi 2500 kcal-t meg nem haladó energiatartalom, a sószegény, természetes vitaminokban, makro- és mikroelemekben gazdag étrend nemcsak a szövődménymentes várandóssághoz, a terminusban induló szüléshez és a szoptatásra történő felkészüléshez, hanem a magzat méhen belüli ideális fejlődéséhez is jelentős segítséget nyújthat.

Hivatkozások

1. Schack-Nielsen L, Michaelsen KF, Gamborg M, Mortensen EL, Sørensen TI. Gestational weight gain in relation to offspring body mass index and obesity from infancy through adulthood. Int J Obes. 2010;34:67–74.
2. Halmy Cs, Halmy L. A hosszú láncú telítetlen zsírsavak élettani és kórélettani jelentősége. Obes Hung. 2004;5 Suppl 2:S33–S34.
3. Halmy E, Kovacs G, Halmy L. Nutritional survey of overweight, obese class I-II and morbid obese persons. Obes Hung. 2009;10 Suppl 1:S68.
4. Greenberg JA, Bell SJ, Ausdal WV. Omega-3 fatty acid supplementation during pregnancy. Rev Obstet Gynecol. 2008;1:162–169.
5. 5. Ungvári Gy. Dibenzol-para-dioxinok – különös tekintettel a 2, 3, 7, 8-tetraklór-dibenzol-para-dioxinra. Foglalkozás-egészségügy. 2009;13:18–26.