Elégségest kapott az ágazatvezetés a járóbeteg-szakellátóktól

Kezd kínossá válni, hogy az ágazatvezetés – legyen szó bármiről – a 2022-ig várható, 72 százalékos szakdolgozói béremelésről, az öt egészségprogram mentén átalakítandó struktúráról és finanszírozásról beszél; konkrétumok nélkül. Bár a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség szokásos, éves rendezvényén csupa releváns kérdés hangzott el Balatonfüreden a szakma részéről – ezeket a szervezet állásfoglalásban is összesűrítette –, a tárcát képviselő Csányi Endre, aki az egészségügy szakmai irányításáért felel helyettes államtitkárként az Emmi-ben, igyekezett minden konkrétum nélkül válaszolni.

A tavalyi közepes után idén már csak elégségesre értékelték az ágazatirányítás tevékenységét a járóbeteg-szakellátók annak a felmérésnek a során, amelyet az elmúlt időszakban készített a szövetség a tagintézményei körében. Bár nem ennyivel, de romlott a szakmai szervezetek és érdekképviseletek megítélése is, a tavalyi négyes osztályzat helyett idén már csak a 3,86-os átlagot sikerült elérniük. A válaszadók szerint ugyancsak rosszabb a járóbeteg-szakellátás társadalmi megítélése, és míg tavaly a finanszírozás, idén a munkaerőhiány jelent egyre nagyobb problémát a menedzsmenteknek. Mindezek tükrében a hosszútávon is fenntarthatóságot biztosító stratégiaalkotás, és a társadalmi megbecsültség javítása a szövetség célja.

Túlterheltség, egyre több túlmunka, kompetencián felüli feladatok elvégzése – ez jellemzi a rendelőintézetekben dolgozó szakasszisztensek munkáját a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) felmérése szerint, és kiderült az is, hogy a humánerőforrás-krízis van itt is; megjelentek a bérasszisztensek. Hiába érintette az elmúlt évek béremelése a járóbeteg-ellátásban dolgozókat, még mindig 41 százalékuk kényszerül arra, hogy másodállást vállaljon, a tavalyi adatokhoz képest 11 százalékkal nőtt azok aránya, akik főállásuk mellett magánrendelésen is dolgoznak, vagy gyermekfelügyeletet, takarítást, kertgondozást vállalnak. A MESZK a felmérés eredményei nyomán a betegutak szabályozását, a bértábla szektorsemleges kiterjesztését, az orvosi órabérek arányában meghatározott szakdolgozói órabérek meghatározását, és a hiányszakmában a pótlékrendszer bevezetését szorgalmazza.

Lesz 72 százalékos béremelés

A szakellátás fejlesztését az öt nemzeti egészségprogram keretébe foglalt fejlesztési csomagban képzeli el a tárca, amelyek tartalmazzák a struktúraváltás és a finanszírozás átszervezésének stratégiáját is, most ennek gyakorlatba való átültetésén dolgoznak – fejtette ki Csányi Endre helyettes államtitkár. Mint fogalmazott, a szakellátás fejlesztését is e szerves egységben kezelik, ezt szolgálja a béremelés is, amely a szakdolgozók esetében 2022-re eléri a 72 százalékot. Emellett kormány-előterjesztés készült a tárcánál a szakdolgozói életpályamodellről is. Üzeneteiket világosan és egyszerűen szeretnék megfogalmazni a lakosság irányába – például a szervezett szűrésekről, vagy a csecsemőhalandóság csökkentéséről – azt remélve, hogy mindez a politikusok számára is érthetőbbé teszi majd az egészségügyet, megalapozva ezzel a leendő kormányintézkedéseket.

2016 szeptemberétől két lépcsőben, több mint 200 ezer forinttal emelkedtek az orvosi fizetések, a további emelések lehetőségének áttekintése folyamatban van – folytatta kérdésre válaszolva az államtitkár. Mindezt Gondos Miklós, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatója azzal egészítette ki, hogy a nyugat-európai bérek 70 százaléka, valamint a munkakörülmények javítása hazavonzhatja az egészségügyieket, igaz, a fogorvosok például már nemcsak nyugatra vándorolnak, hanem a szomszédos Szlovákiába is.

Luk a betegútban

A torz viszonyok helyretételében látta a megoldást Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója, aki arra kérdésre, hogy mikorra várható a bérek beépítése az alapdíjakba – ez két évvel ezelőtt történt meg utoljára – úgy reflektált, mindez összefügg a köz- és a magánellátás szétválasztásával, ugyanis meg kell határozni, hogy milyen struktúrában és kapacitásokkal működjön a rendszer, majd ehhez kell szabni a folyamatokat lekezelő finanszírozást. Megemlítette, hogy vizsgálni kellene azt is, mi az oka annak, hogy a NEAK-nak évente 50 millió betegellátási eseményt jelentenek a szakrendelők, és ez az arány annak ellenére sem változott, hogy a betegek közül egyre többen veszik igénybe a magánszolgáltatásokat.

Házalunk egy eredményorientált rendszer bemutatásával, rendelkezésre állnak olyan indikátorok, amelyek finanszírozási elemként is megjelenhetnek a rendszerben – folytatta Kiss Zsolt, majd arra az idén is visszatérő kérdésre, hogy mikor kaphatnak a kórházhoz integrált szakrendelőkhöz hasonló finanszírozást az egynapos sebészeti ellátások elvégzéséért az önálló szakellátók is, úgy válaszolt, a NEAK részéről nyitott ez a folyamat, az áttörést az orvosszakmánál kell elérni, ahol ragaszkodnak az intenzívterápiás háttér biztosításához.

Nem vagyok boldog, hogy nem indult el a járóbeteg-szakellátás betegfogadási listáinak online figyelő rendszere – célzott Kiss Zsolt a 2016 áprilisában elhangzott ígéretre, és azt mondta, jövőre elindulhat a projekt, ami szerinte nagymértékben növeli majd a betegelégedettséget.

Definíciós problémákról van szó, amikor a köz- és a magánellátás szétválasztása szóba kerül – vélekedett a NEAK főigazgatója a soron következő kérdésről, szerinte ugyanis nem tisztázott, ki mit ért e fogalomkör alatt. Egyelőre nem tudni, hogy mi történik a magánszolgáltatóknál, „luk van a betegútban”. Példaként említette, hogy sem a finanszírozó, sem az egészségügyi államigazgatás nem lát rá a fogászati ellátások 70 százalékára. A problémára megoldást jelenthet, hogy december 31-ével valamennyi magánszolgáltatónak kötelező lesz csatlakoznia az elektronikus egészségügyi szolgáltatási térhez (EESZT), ami Gondos Miklós szerint azért is fontos, mert ágazati stratégiát csak akkor lehet készíteni, ha minden folyamatot pontosan ismernek.

Kérdések, többnyire válasz nélkül

A teljesítményvolumen-korláttal megszorított járó- és fekvőbeteg-szakellátás képtelen fogadni az alapellátóktól korlátlanul áramló betegtömeget, így a három ellátási szintet egységben, egyenrangú szereplőként kell kezelni – mondta a szakpolitikai fórumot lezáró diszkusszió során Badacsonyai Szabolcs a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) alelnöke. Kiss Zsolttal egyetértve megjegyezte, hogy szerinte is tisztázni kell a magán- és a közellátás fogalmát, egyelőre ugyanis nem világos, hogy finanszírozási vagy tulajdonosi kérdésről van-e szó, azonban az MKSZ szerint a „kimazsolázás” megakadályozása a legfőbb szempont.

Néhány éve a járóbeteg-szakellátásban még nem volt munkaerőhiány – emlékeztetett a MESZK elnöke, Balogh Zoltán, aki ugyan megjegyezte, hogy támogatják a az orvosok béremelési követeléseit, ugyanakkor megemlítette azt is, hogy a szakdolgozók arányaiban csak most júliusban érték el azt a szintet a fizetésekben, amelyet az orvosok már 2017 őszén megkaptak.

Mikor készülnek el a 2015 nyarán elfogadott alapellátási törvényhez kapcsolódó rendeletek, amelyek lehetővé tennék, hogy a háziorvosok használhassák a második szakvizsgájukat a praxisokban, ezzel tehermentesítve a járóbeteg-szakellátókat – hangzott el a kérdés a közönség soraiból.

Éveken keresztül zajlottak a szakmai viták, jelenleg műhelymunka folyik ezzel kapcsolatban egy uniós pályázat keretein belül – érkezett a válasz Csányi Endrétől, aki azt is elmondta, az államtitkárság komoly erőfeszítéseket tett a szakmai egyeztetések érdekében, ám amíg a rendeletcsomag végső változata kialakul, a legsürgetőbb ügyekben részjogalkotással igyekeznek előrelépni.

A nyugdíjas kollégák továbbfoglalkoztatása nem a mi szintünkön dől el – reflektált a helyettes államtitkár arra a felvetésre, hogy nem érkezik meg a jóváhagyás azokra a kérelmekre, amelyek lehetővé tennék a nyugdíjas kollégák továbbfoglalkoztatását. Felvetődött még, hogy míg az állami szolgáltatókat rendszeresen ellenőrzik a felettes szervek, ugyanez a szigor nincs meg a magánellátókkal szemben, más pedig azt pedzegette, hogy az EESZT-nek „semmi köze nincs” a NEAK-hoz, vagy az ágazat egészéhez, alkalmatlan a használatra, ugyanakkor a működtetése anyagi terhet ró a szakellátókra, amit kompenzálni kellene számukra. Érkezett még kérdés a műszaki-gazdasági dolgozók évek óta elmaradt béremelésével kapcsolatban, és a kiemelt kompetenciájú szakdolgozók képzéséről, alkalmazásáról is. Míg az előzőekre nem reflektált, az utóbbira a szakpolitikus kifejtette, a szakmai kihívásoknak megfelelően kell meghatározni a BSc és MSc ápolók arányát, hogy megfelelően tudják segíteni a betegek ellátást.

Összefoglalójában Csányi Endre ismét hangsúlyozta a lakosság hatékonyabb megszólításának fontosságát annak érdekében, hogy értsék az ágazati fejlesztéseket.

Ha van is terve az ágazatvezetésnek a járóbeteg-szakellátással kapcsolatban, azt ügyesen titkolták a járóbeteg-szakellátási konferencián, ami meglehetősen kínos másfél évvel azután, hogy hivatalba lépett a tárca új vezetése. Ha továbbra sem sikerül előrukkolni egy átfogó ágazati stratégiával, amelyet részleteiben is megismerhet a szakma, a tavalyi közepes, és az idei elégséges után joggal véshetik be az elégtelent a szakellátók (is) a szakpolitikai döntéshozóknak.