Egy évtized: nyereségek, veszteségek az egészségügyben

Az elemzés mellett a lap egészségügyi szakembereket kérdezett arról, hogy az ágazatban mit tartanak az elmúlt 12 év legfontosabb nyereségeinek és veszteségeinek.

Vidor Eszter, a Betegszervezetek Magyarországi Szövetségének kommunikációs vezetője eredményként értékelte például, hogy a járvány idején a korábbinál nagyobb rugalmassággal fordult a kormányzat a betegszervezetek felé. A 12 év veszteségei közé sorolta a háziorvosok kapuőri szerepének gyengülését, a járó-betegellátás, a pszichiátriai és drogprevenciós hálózat teljes beomlását, a várólisták hosszának megnyúlását, a hálapénz kivezetése nyomán a szülészetben megszűnő szabad orvosválasztást. A betegjogok nyomon követhetetlenek, a páciensek nem tudják, mit várhatnak el a rendszertől és mit nem. Nincs minőségbiztosítás.

Balogh Zoltán, Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke a 12 év sikerei között említette, hogy a megújuló infrastruktúrával korszerűbb körülmények között dolgozhatnak. A járvány alatti nagyobb társadalmi figyelmet, támogatottságot. A technológia fejlődését, a robottechnika térnyerését a műtéti eljárásokban. A veszteségek közé sorolta, hogy nem sikerült az országos vezető főápolói posztot létrehozni, bérfelzárkóztatást elérni és a szakdolgozók a közalkalmazotti státuszukat is elvesztették.

Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke az elmúlt 12 év sikereként jelölte meg a gyógyszerpiaci liberalizáció megszüntetését. Ennek nyomán stabilizálódott a patikahálózat, a gazdálkodás, megszűnt az eladósodás. Erőssé vált a gyógyszerészi érdekérvényesítés. A veszteségek közé sorolta, hogy nő a külföldi befolyás a gyógyszertárak működésében, a tiltás ellenére mégis alakulnak patikaláncok.

Soós Andrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke azt emelte ki: veszteség az a több ezer jól képzett egészségügyi dolgozó, aki a túlhajszoltság, a rossz munkakörülmények miatt, és a megfelelő elismerés, bérezés hiányában elhagyta az egészségügyet. A 12 év nyereségei közé sorolta azt, hogy a szociális intézményekben dolgozók a járvány alatt az extrém nehézségek, körülmények ellenére kitartottak. Nyereség, hogy főként uniós forrásokból sok új diagnosztikai eszköz került a rendszerbe, és elindult az egészségügy digitalizációja.

Gógl Árpád, aki 1998 és 2000 között volt egészségügyi miniszter, a legjelentősebb lépésnek a paraszolvencia kivezetését lehetővé tévő béremelést említette. A praxis-közösségek létrehozását korszakos jelentőségűnek tartja, ahogy az elektronikus szolgáltatási tér elkészítését is, amelynek pótolhatatlan szerepe van a diagnosztikában, a gyógyszerellátásban. Fontos lépésnek ítélte az Eurotranszplanthoz való csatlakozásunkat, a fiúk oltását a HPV-vírusa ellen és példamutatónak tartja a koronavírus elleni vakcinák biztosítását is.

Székely Tamás egészségügyi miniszter (2008-2010) úgy vélekedett: „A legfontosabb negatívumnak azt tartom, hogy miközben a három kétharmados többségű ciklus alatt lényegében az egészségügy összes lényegi problémája megoldható lett volna, a nemdohányzók védelméről szóló törvényen, a hálapénz kivezetésén, illetve az orvosi béremelésen kívül sajnos más lényegi előrelépést nem látok.”

Kökény Mihály egészségügyi miniszter (1996-1998; 2003-2004) Kornai Jánostól idézve azt mondta: "A mostani egészségügyi szektor nyakig benne van a szocializmusban; vagy fordítva, abban nyakig benne van a szocializmus." S valóban, a magyar egészségügy hátrafelé ment, nem előre. Túlságosan központosított, szakmai megfontolásokat nélkülöző, hatalmi-politikai érdekeket kiszolgáló rendszer alakult ki.

Csehák Judit, aki 2002-2003-ban egészségügyi, szociális- és családügyi miniszter volt, az eredmények közé sorolja az orvosi béremelést, valamint azt is, hogy erősödött a lakosság egészségtudatossága, amit az oltások elfogadottsága és a maszkviselés elterjedtsége is megmutat. A veszteségek közt említette, hogy már nincs egészségügyi szakigazgatás, szakminisztérium, de az a szerencse – írta –, hogy a belügy átvette az akut feladatokat. A fizetőképes betegek a magánellátásban keresnek megoldást az állami rendszer problémáira, kiegészítő magán egészségbiztosítások viszont nem segítik ezt a változást. A magyar egészségügyi ellátás visszavonhatatlanul kettészakadt, amit a szakemberek átáramlása is ékesen bizonyít.

Kóka János – aki 2007 áprilisában 15 napig felügyelte tárcavezetőként az egészségügyet, ma egyebek mellett egészségügyi vállalkozó – úgy véli: veszteség, hogy a rendszer jó időre elveszítette az átfogó egészségbiztosítási reform lehetőségét (de ezt nem az elmúlt 12 évben, hanem régebben, 2006-ban veszítette el). Jól működő biztosítási rendszer nélkül ugyanis nem alakítható ki minőségi, ügyfél-központú, megelőzésben érdekelt, transzparens szolgáltatási rendszer. Szerinte az ágazat a hálapénz kivezetésével és a bérek felzárkóztatásának megkezdésével tisztább viszonyokat nyert és egy új esélyt egy átfogó ágazati megállapodásra, akár már a következő kormányzati ciklusban. Nyereségnek tartja a minőségi magánszolgáltatók bevonását az ellátásba, valamint a kiegészítő magán egészségbiztosítás megjelenését, megerősödését.

Zombor Gábor volt egészségügyért felelős államtitkár (2014-2015) az elmúlt 12 év egyik legnagyobb eredményének az Egészségügyi Szolgáltatási Tér létrehozását tartja. E rendszer érdeme, hogy a járvány alatt gördülékeny maradhatott orvos-beteg találkozás nélkül is például a krónikus betegek gyógyszerelése.

Danó Anna elemzését a Népszava oldalán, ITT olvashatja