D-dimer-szint mérés a háziorvosi gyakorlatban
A jelenlegi ajánlások szerint a D-dimer-szintet a DVT/PE kizárása érdekében azoknál a betegeknél kell meghatározni, akiknél felmerül ugyan a DVT/PE lehetősége, de náluk a DVT/PE valószínűsége viszonylag alacsony.
A véralvadás és fibrinolízis egyidejűleg zajló folyamatok: a kialakult fibrinszálakat a jelen levő proteázok bontják. Minél több a fibrin, annál nagyobb mértékben jelennek meg a fibrinbontási termékek. Ezek egyik típusát a laboratórium rutinszerűen méri. Ez a D-dimer.
A 180 kD méretű D-dimer-molekulák a fibrinmonomerek és polimerek plazminmediált bontásakor képződnek; két azonos alegységet tartalmaznak, melyek két fibrinmolekulából származnak. Az egészséges szervezetben is kimutathatóak (a plazmafibrinogén 2-3%-a fiziológiásan konvertálódik fibrinné, majd lebomlik). A plazmából a D-dimer a retikuloendoteliális rendszeren, illetve a vesén keresztül eliminálódik. Felezési ideje 8 óra körüli.
A laboratóriumban a D-dimerszint-meghatározás az alvadási tesztekhez használt citrátos vérből (kékkupakos csőből) történik. A mintaküldés nem igényel speciális körülményeket, a többi mintával együtt kell a laborba juttatni. Szérum, EDTA-s minta NEM alkalmas a vizsgálatra. (Léteznek betegágy közeli D-dimer-tesztek, melyek teljes vérből történnek; ezek pontossága egyelőre elmarad a laborban végzettekétől, illetve ezekkel kevés a tapasztalat is.)
A D-dimer-szintet immunoassay-vel mérik. Ezek a D-dimer-epitópok ellen termelt monoklonális ellenanyagokat használnak. Az arany standard a microplate-es ELISA teszt, a D-dimerrel kapcsolatos klinikai vizsgálatok túlnyomó részét ezzel végezték. Ez azonban csak összegyűjtött minták vizsgálatára alkalmas, sürgősségi tesztként nem használható. A kereskedelmi forgalomban, akár beteg közeli meghatározás céljára kapható tesztek fél órán belül eredményt tudnak adni. Ezek más típusú ellenanyagokat és az immunoassay során más jelöléseket használnak a D-dimer-szint kimutatására. Ezért a tesztek különböző mértékben érzékenyek a D-dimertől eltérő fibrindegradációs termékekre, így ugyanabból a mintából eltérő tesztek eltérő eredményt adhatnak. Nem mindegyik teszt esetében bizonyították azt, hogy alkalmasak lennének a trombózisos betegek vizsgálatára.
A D-dimer-szint olyan kórképekben lehet informatív, amelyek kialakulásában vagy a fokozott fibrinolízisnek, vagy a kialakult nagyméretű trombusnak van szerepe. Ez lényegében két kórképet jelent: a disszeminált intravaszkuláris koagulációt (DIC), illetve a mélyvénás trombózis/pulmonális embóliát (DVT/PE). Ezekben az állapotokban a D-dimer szint többszörösére nő.
A D-dimer a DIC gyanúja esetén végzendő hemosztázisvizsgálati panel integráns része (lásd 1. táblázat). A háziorvosi gyakorlatban a D-dimer szint meghatározása elsősorban a DVT/PE kizárása céljából történik.
A D-dimer-szint egészségeseknél mért referenciaértéke legtöbb teszt esetében
A jelenlegi ajánlások szerint a D-dimer-szintet a DVT/PE kizárása érdekében azoknál a betegeknél kell meghatározni, akiknél felmerül ugyan a DVT/PE lehetősége, de náluk a DVT/PE valószínűsége viszonylag alacsony. Bizonyított, hogy ezekben az esetekben negatív (azaz a tesztek többségénél 500 µg/l alatti) D-dimer-szint alapján a DVT/PE biztonsággal kizárható. Ha egy beteg a magas valószínűségű csoportba tartozik, a D-dimer-szint mérése helyett azonnal képalkotó vizsgálatot kell végezni a DVT/PE kizárására.
Azt, hogy egy betegnél a DVT/PE általános valószínűsége mekkora, a speciális kritériumrendszerek alapján lehet megmondani (erre mutat példát (Wells-score) (2. táblázat).
A D-dimer DVT diagnosztikájában javasolt helyét az 1. ábra mutatja.
PE esetében is csak alacsony valószínűségű esetekben javasolt a betegség kizárására a D-dimer-szint mérése: alacsony valószínűségű betegnél mért magas D-dimer esetén vagy az önmagában nagy kockázatú betegnél első lépésként a megfelelő radiológiai vizsgálat (pl. multidetektoros CT) végzendő.
Bár az irodalom nem egységes, egyes klinikai vizsgálatok alapján a D-dimer-szint monitorozásával a DVT/PE kiújulásának a kockázata is becsülhető. Egy több mint 1000, egyszeri DVT-n áteső beteg bevonásával végzett felmérés során antikoaguláns kezelés mellett háromhavonként mérték a D-dimer-szintet. Azoknál a betegeknél, akiket az alacsony D-dimer-szint miatt alacsony kockázatúként azonosítottak, felfüggesztették az antikoaguláns kezelést. Esetükben a DVT kiújulási aránya az antikoaguláns kezelés abbahagyása után is alacsony volt, azaz a D-dimer segített a szükségtelenül antikoagulált betegek azonosításában. Egyelőre azonban nincs egységes szakmai ajánlás arra, hogy az antikoaguláns kezelés monitorozásában milyen gyakorisággal, milyen teszttel és milyen vágóértékek mellett érdemes a D-dimer-szintet meghatározni.
1. táblázat
Disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) panel: főbb labortesztek
Vizsgált paraméter |
Jellegzetes eltérés |
D-dimer |
DIC-ben nagymértékben nő; normális szint esetén a DIC nem valószínű |
Fibrinogén |
DIC esetében alacsony |
Parciális tromboplasztin idő (PTI) |
az alvadási faktorok szintjének csökkenésével nőhet |
Protrombin idő (PI) |
az alvadási faktorok szintjének csökkenésével általában megnyúlt) |
Teljes vérkép |
DIC-benthrombocytaszám gyakran alacsony |
2. táblázat
A betegek mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (PE) szerinti veszélyeztetettségének a besorolását segítő kritériumok
Mélyvénás trombózis valószínűségi besorolásához kritériumok:
aktív rák (6 hónapon belüli kezelés vagy palliatív terápia) |
1 pont |
lábszárduzzanat, ≥ 3 cm a tünetmentes lábszárhoz (10 cm-re a tubertibiae alatt) |
1 pont |
unilateralisan tágult superficialis vénák (nem vénás varikozitás) |
1 pont |
unilateralisan ödéma (a tünetes lábszáron) |
1 pont |
korábban dokumentált DVT |
1 pont |
teljes lábszár duzzanata |
1 pont |
mélyvénás rendszer felett körülírt érzékenység |
1 pont |
alsó végtag bénulása, parézise, gipszrögzítés |
1 pont |
≥ 3 napot meghaladó ágyhoz kötöttség, nagyobb műtét vagy altatás az elmúlt 12 hét alatt |
1 pont |
egyéb lehetséges diagnózis |
−2 pont |
Tüdőembólia valószínűségi besorolásához kritériumok (Wells pontszám)
Mélyvénás trombózis klinikai jelei |
3 pont |
tüdőembóliától eltérő egyéb diagnózis esélye kicsi |
3 pont |
tachycardia (pulzusszám > 100/perc) |
1,5 pont |
immobilizálás (≥ 3 nap)/korábbi négy hétben műtét |
1,5 pont |
anamnézisben mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia |
1,5 pont |
hemoptízis |
1,0 pont |
aktív rák (6 hónapon belüli kezelés vagy palliatív terápia) |
1,0 pont |
Összes pontszám:
≤4; alacsony – közepes DVT vagy PE valószínűség: D-dimer-teszt végzendő
>4: nagy DVT vagy PE valószínűség: radiológiai vizsgálat végzendő
1. ábra
D-dimer-szint-mérés helye a mélyvénás trombózis (DVT) diagnosztikájában (rövidítés: UH = ultrahang). Forrás:Am Fam Physician. 2012;86(10):913-919.
Továbbképző cikk!
A cikkhez kapcsolódó akkreditált kvízért kattintson ide!