Békefenntartók lelki traumái

A megdöbbentő jelenségre az ARD közszolgálati televízió hívta fel a figyelmet egy a napokban vetített, megrázó filmjében. A mintegy kétórás film egy több éves szolgálat után Afganisztánból hazatért német katonáról szólt, akit otthon fiatal felesége, szülei és barátai várnak. A főszereplő azonban az otthonlét öröme helyett depresszióba süllyed, állandó lelki traumákkal küzd, s képtelen elfelejteni a háborús szörnyűségeket. Nem is csoda, hogy szeretteivel megromlik a kapcsolata, a harctéri "emlékek" hol búskomorságot, hol agresszivitást váltanak ki, s végül öngyilkosságba "menekül".
Az ARD filmje óriási visszhangot, s a politikusok körében sajátos szégyenkezést váltott ki. A parlamenti pártok szinte kivétel nélkül elismerték, hogy az elmúlt években keveset tettek az afganisztáni - és egyéb külföldi - bevetések nyomán súlyos lelki traumát szenvedett katonák kezeléséért, illetve segítésükért.
Az ARD televízió után az újságok is kötelezőnek érezték, hogy új, s szomorúbbnál szomorúbb esetekre hívják fel a figyelmet. Az egyik legmegdöbbentőbbről a Süddeutsche Zeitung számolt be, ismertetve egy 22 éves katona megrázó sorsát. A fiatal katona nem tudott szabadulni annak emlékétől, hogy egy kabuli kislány egy öngyilkos merénylet után a karjai között halt meg. A trauma, illetve a depresszió olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy felvágta ereit, de megmentették. Végül egy benzinkút ellen elkövetett fegyveres rablótámadás során a rendőrség lelőtte. Barátai szerint szándékosan kereste a halált, s ezt találta a "legbiztosabb" megoldásnak.
Egy másik újság annak az őrnagynak az esetéről számolt be, aki 2003 júniusában túlélt ugyan egy öngyilkos merényletet, egyik karját és hallását azonban elvesztette. A máig is tartó igazi traumát azonban nem ez, hanem az őket szállító autóbuszon mellette ülő legjobb katonabarátjának elvesztése okozta számára. A merénylet szörnyű képeitől nem tud szabadulni, azokat még ma is naponta többször "látja". Christopher Podolskit ilyenkor elfogja a remegés, szakad róla a víz, s tehetetlennek érzi magát.
Az orvosok szerint ezek a PTBS (Posttraumatische Belastungstörung) általános tünetei, a depresszió vagy épp az agresszív magatartás mellett. Csakhogy erre - mint a politikusokkal együtt elismerik - az elmúlt időszakban alig fordítottak figyelmet. S ha az ARD televízió nem robbantotta volna fel a "bombát", ki tudja, hogy az illetékesek mikor kaptak volna észbe.
A felismert súlyos mulasztás orvoslására február első felében annyi intézkedés történt, mint a megelőző években összesen. A Bundestagban kormány-, illetve ellenzéki pártok teljes konszenzussal határozatot fogadtak el a lelki traumában szenvedő katonák megsegítésére. Egyebek között döntöttek arról, hogy egy külön központot állítanak fel az érintettek kezelésére, egy másikat pedig a PTBS tanulmányozására, ami az elmúlt években szintén nem történt meg. Megállapodtak egy úgynevezett "forró vonal", azaz egy különleges rendkívüli telefonszolgálat létrehozásában is, amelyen keresztül orvosok, illetve szakértők igyekeznek támogatást, illetve tanácsokat nyújtani a lelki traumás, de név nélkül jelentkező segélykérőknek. Minderre azért volt szükség, mert köztudomású: a hazatért katonák között sokan vannak olyanok, akik szégyellik betegségüket, s ezért eddig sem mertek, s nem is mernek orvost, illetve pszichiátert felkeresni.
Ennek kapcsán a hatóságok elismerik: a hivatalosan ismert mintegy ötszáznak többszöröse lehet a ténylegesen PTBS-ben szenvedők száma. A hírek szerint valósággal ég a vonal, s olyanok is segítségért folyamodnak, akik nem Afganisztánból, hanem korábban más bevetésből - például a Balkánról - tértek haza, s az elszenvedett lelki megrázkódtatást azóta sem heverték ki. Ráadásul a "forró vonalon" családtagok is jelentkezhetnek, akik számára a háborúból hazatérő hozzátartozójuk lelki traumája szintén rendkívüli megrázkódtatást jelent.
Az elmúlt időszakban a médiát Németországban is sok támadás érte a sokak szerint szenzációhajhász, olykor uszító, nem kellően hiteles és felületes tájékoztatásért. Szakértők szerint a vádak fele igaz, s német földön is rezeg a léc a minőségi újságírás alatt. Az ARD azonban most bizonyította, hogy a média - ha komolyan veszi hivatását - valóban a harmadik legfontosabb ága a hatalmi struktúrának.
Tavaly a ZDF közszolgálati televízió egy hasonlóan megrázó dokumentumfilmben hívta fel a figyelmet egy több évtizeddel ezelőtt forgalmazott, azóta betiltott fogamzásgátló, a Contergan szedése következtében torzan született több ezer "Contergan-áldozat" máig is tartó szörnyű szenvedéseire, s ezáltal nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az érintettek a korábbinál jelentősebb támogatásban részesültek. Az ARD most ugyanezt tette a háborús áldozatokkal. S egyben Németország határain túlra is üzent.

Pietsch Lajos (MTI-Press)