Az osztályozás folyamatosan változik

Merre tart most az immunológia? Milyen eredmények várhatók a kutatásban, ami később terápiás vagy diagnosztikai fejlődést hozhat?

Feltétlenül szólni kell a Covid és általában a fertőző betegségek immunológiájáról. A járvány miatt sokat foglalkoztunk a védőoltásokkal, az antimikrobás kezelésekkel, az immunszuppresszív kezelések jelentette fertőzéses kockázattal. A Covid-járvány során jelentősen gyarapodtak az ilyen irányú ismereteink. De minden területen nagy az előrelépés. Egyre többet tudunk az autoimmun betegségek patofiziológiájáról, a klasszifikáció folyamatosan változik, új terápiás területek, gyógyszerek, új indikációk, ajánlások jelennek meg. Komoly újdonságnak számít a CarT-sejt-kezelés, amellyel hihetetlenül jó eredményeket tudtak elérni malignus hematológiai betegségekben. Az eljárás során a betegből kinyert T-sejtek kapnak egy új receptort és ezzel új funkciót, megtalálják és elpusztítják a daganatos sejteket. A hematológiában már néhány éve alkalmazott eljárást mostanában jelenik meg az immunológiában is. Egy éve közölték erről az első publikációkat, folynak a vizsgálatok, és a gyártók is érdeklődnek az immunológiai alkalmazás lehetőségei iránt. A JAK-gátlókkal mint új gyógyszercsoporttal kapcsolatban azóta is gyűltek a tapasztalatok. Többet tudunk a biztonságosságról, a betegek kiválasztásáról, amivel hatékonyabbá és tolerálhatóbbá tudjuk tenni a kezelést.

SLE-ben évtizedekig nem volt új gyógyszer, a súlyos betegség kezelése nem volt megoldott. Most új biológiai terápia jelent meg, ezzel az interferonblokkolóval elért új eredményeket is megismerhetjük majd a konferencián. A készítményt már törzskönyvezték az Amerikai Egyesült Államokban és Európában is, reméljük, hogy hamarosan a hazai betegek is kaphatják.

Hogyan fogadta a szakma a nehezen kezelhető rheumatoid arthritisre vonatkozó friss ajánlásaitokat? Hogyan segítitek a kidolgozott elvek gyakorlati megvalósítását?

Tavaly augusztusban jelent meg az ajánlás a nehezen kezelhető rheumatoid arthritisről. Nagy az érdeklődés a cikk iránt, sokan olvassák és idézik, világszerte számos új kutatás alapját képezi már. A mi munkacsoportunk új kutatása is ezen a közleményen alapul, amelynek során mesterséges intelligenciára épülő algoritmussal segítjük a nehezen kezelhető betegek kiválasztását. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem kell minden pácienst egyenként átnézni, hanem a mesterséges intelligencia kiválasztja a valószínűleg problémás betegeket. Az így megtalált betegekről pedig szintén az algoritmus segít eldönteni, hogy vajon mi okozhatja a kezelés során a gondot, és milyen megoldást válasszunk a jobb terápiás eredmény érdekében. A módszer segíti a gyakorló orvos munkáját, rendszerezni a tevékenységét, átgondolni a kérdést, emellett iránymutatást ad a problémák felismeréséhez és megoldásához. Az eljárás az alapkutatásokat is inspirálhatja, mivel így homogénebb betegcsoportokat tudunk vizsgálni, jobban tudjuk szegmentálni a betegeket. A nehezen kezelhető rheumatoid arthritises beteg fogalmát egy éve és kilenc hónapja fogalmaztuk meg, az irányelv pedig egy éve jelent meg. Meghatároztuk a felmerülő nehézségek esetén követendő teendőket is. A megoldásokra viszont nincs még minden esetben megfelelő minőségű evidencia, amely alátámasztaná az alkalmazásukat. Ugyanis nem feltétlenül a gyógyszerváltás a megoldás, hiszen diagnosztikus tévedés is állhat a háttérben, vagy például a tájékoztatás hiányában elégtelen lehet a beteg adherenciája.

Milyen jövőbeli terveid vannak?

Több nagy kutatási projekttel foglalkozom. Vizsgáljuk a kardiológia és az immunológia összefüggéseit, azaz hogy mi zajlik az RA-s beteg szívében, mit okoz a betegség a kardiovaszkuláris rendszerben. Ezenkívül tanulmányozzuk a Covidra adott immunválaszt reumatológiai betegeknél. A reumatológiai betegségekben extracelluláris vezikulákkal már régóta foglalkozunk, érdekes lehet a mintázataik változása mint biomarker. Új és izgalmas téma a fájdalom és a gyulladás összefüggése RA-ban. Komplex rendszerben, funkcionális MRI-vel tanulmányozzuk, mi történik a betegek agyában a fájdalom során, hogyan változtatják ezt meg a gyógyszerek, milyen proteomikai, transzkriptomikai változások zajlanak. Fontos tudni, hogy a fájdalom nem egyenlő a gyulladással. A pszichés komponenst, a fibromyalgiát is figyelembe kell venni, hiszen ezekben az esetekben a gyulladáscsökkentő nem segít. A kérdőíves vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy a betegek számára a legnagyobb probléma a kimerültség és a fájdalom. A fájdalom nagyon meghatározza az életminőséget, ezért a csökkentése elsődleges feladat. Ez sokszor nem megfelelően történik, mert nem tudjuk pontosan, mi van a fájdalom hátterében. Általában jelen van gyulladásos és nem gyulladásos komponens is, arányuk viszont nagymértékben változik. Ettől függ, hogy hatásos-e a gyulladáscsökkentő. Fontos megértenünk, mi történik a központi idegrendszerben, milyen pszichés változásokat vált ki a krónikus, tartós fájdalom. 

 A teljes interjú a Medical Tribune 2022. évi augusztusi számában jelent meg.