Az OGYÉI-ügy, és ami mögötte van

A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának egyik professzora, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatója, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke, a Semmelweis Egyetem tudományos rektor-helyettese – ők azok, akik bár felkérést kaptak, de nem voltak hajlandóak beülni az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) főigazgatójának megüresedett székébe, írja elemzésében Horváth Judit a PharmaOnline-on.

A korábbi főigazgatót a szakma nem kis megrökönyödésére rapid sebességgel, különösebb indoklás nélkül váltották le, bár arra nem számítottak, hogy Pozsgay Csillát az OGYÉI vezérkarának 80 százaléka követi, s hogy a hivatal alsóbb szintjeiről is megindul a szakemberek elvándorlása. Végül az államtitkárság utolsó jelöltje, aki egy nemzetközi gyógyszercégtől érkezett, hajlott a vezetői tisztség elfogadására – még júniusban. Aztán Kásler Miklós erőforrás miniszter meggondolta magát – ki tudja, tán újabb, titkos kandidátus akadt –, bár arról, hogy még sincs szükség a gyógyszercégtől érkező jelöltre, állítólag mindmáig elfelejtette értesíteni a kollegát.

Az OGYÉI története a múlt hét végén vett izgalmas fordulatot, amikor is Kásler Miklós hirtelen felindulásában egy öt tagú tanácsadó testületet nevezett ki a gyógyszerészeti intézetbe. Hogy a vezető – mi több vezetőség – nélküli intézetben kinek adnak majd tanácsot, az egyelőre titok. Mint ahogyan az is, hogy miként fordulhatott elő ez a jogi gikszer, hiszen egy ilyen hivatalba, ilyen tisztségbe kormányhatározattal szoktak kinevezni embereket és testületeket, akiket ráadásul nemzetbiztonsági átvilágításnak is alávetnek. S mivel az illogikus történésekre az összeesküvés-elméletek adhatnak egyedül valamiféle logikus magyarázatot, rögtön lábra kapott a hír, miszerint a minisztérium egészének oly mértékben lett tele a hócipője az elszabadult hajóágyúként működő miniszterrel, hogy hagyták, szaladjon csak neki ennek a falnak. Bár ki tudja…

A választások óta eltelt öt hónap. Az új ciklus azzal kezdődött, hogy az Emmi egészségügyi államtitkárság minden államtitkár-helyettesét – s még ki tudja, ki mindenkit – lecserélték. S bár a kormányzópárt, mint tudjuk, senkit sem hagy az út szélén, volt államtitkár-helyetteseit majdnem ottfelejtette, többen közülük örültek, hogy egyáltalán visszamehettek korábbi munkahelyükre, vagy legalább annak környékére. Arra, hogy ezzel közel egyidejűleg a jól működő OGYÉI-t miért lőtték szét, nehéz magyarázatot találni. Talán azért, mert jól végezték a feladatukat, s ennek során – jelentős képzavarral élve – rátiportok néhány érdekcsoport lábára. S ez a történet ráadásul nem magyarázható az egészségügyért felelős államtitkár, Nagy Anikó és minisztere között dúló harccal sem.

Egy biztos, a helyzet mára tarthatatlanná vált, s ebbe a környezetbe ágyazódik az OGYÉI ügye. Azé a háttérintézményé, amelynek feladata az egész hazai gyógyszerpiac felügyelete, mindezt oly sok részre bontva, hogy ezek felsorolása harminc, sűrűn írt pontban foglalható csak össze. S vélhetőleg e sorok között kell keresni annak okát, mit keres(het) a tanácsadó testület a gyógyszerészeti intézetben, s mit keresnek e testületben azok, akiket Kásler Miklós megkínált a kinevezéssel. S itt talán nem is a három – akárhogy is nézzük –, fedőlécként szolgáló doktorról van szó, akik talán végig sem gondolva a helyzet fonákságát, megtiszteltetésnek vették a felkérést. Gondot a további két jelölt, Habony Árpád egykori állítólagos titkára, s a szombathelyi ügyvéd okoz. Nekik vajon mi közük van a gyógyszerek világához?

A gyógyszerpiacon sok százmilliárd forint forog, legyen szó gyártásról, nagy- és kiskereskedelemről, étrend-kiegészítőkről, gyógyászati segédeszközökről vagy akár klinikai vizsgálatokról. S persze az sem mellékes, hogy az OGYÉI működteti azt a technológiai értékelő részleget, ahol az ártámogatásra frissen jelentkező készítményekről a szakemberek eldöntik: támogatásra javasolják-e a társadalombiztosításnak, vagy sem. Mint ahogy az sem mindegy, hova kerülhetnek jelentős bevételt jelentő klinikai vizsgálatok, s hova nem. Mindebből jól látható, hogy nagyhatalmú, fontos intézményről, s egyben egy igen ígéretes piaci szegmensről van szó. S talán itt van a kutya elásva.

Már évekkel ezelőtt rebesgették például, hogy alakul majd egy állami gyógyszer-nagykereskedelmi cég. S mi van akkor, ha ez nem állami, hanem baráti vállalkozás lesz? A telített piacon persze nem könnyű manapság helyet találni, kivéve, ha az összes többi kereskedést lelkesen ellenőrzi a hatóság, azaz az OGYÉI.

S mint tudjuk: aki keres, az talál.