Az egészségügy átalakítása a dolgozók javát szolgálja?

Sorvadásnak indulnak az önálló szakrendelők, ha a kórházak alá kerülnek, és félő, hogy így az elmúlt években az Egészséges Budapest programba invesztált összegek és az uniós fejlesztések is kárba vesznek. Erre figyelmeztetett a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke a Járóbeteg Szakellátási Konferencián szerdán. Pásztélyi Zsolt szerint a jogviszonyról szóló törvényből kiolvasható centralizációs törekvések nem válnak hasznára a rendelőknek, ezért arra kérte a döntéshozókat, hogy vonják be a szakmai szervezeteket a további rendeletek előkészítésébe. Mint fogalmazott: aktív részesei szeretnének lenni a változásoknak. Azt már Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke jelezte az online megrendezett eseményen, hogy szerda délutánra egyeztetésre hívta az érdekképviseleteket, kamarákat és szakmai egyesületeket az emberi erőforrások minisztere. Hozzátette azonban azt is, azt követően mondhatják el a véleményüket, hogy az egészségügyiek jogállásáról szóló törvény és a hozzákapcsolódó végrehajtási rendelet már megjelent. Az egyeztetésen egyébként, ahol Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár mellett Latorcai Csaba, az Emmi közigazgatási államtitkára fogadta a szervezetek vezetőit. Míg a szakmai képviseletek a törvény halasztását szorgalmazták, a szakpolitikusok azt kérték, írásban juttassák el javaslataikat az Emmi-hez, és további egyeztetéseket is ígértek.

Fontos határkőhöz érkezett az egészségügyi ellátórendszer – így fogalmazott a konferencia egészségpolitikai kerekasztala mellett Halmosi Zsolt országos kórházparancsnok, aki szerint az ágazat átalakításának katalizátora a koronavírus-járvány. Meggyőződése, hogy a változások, a kormányzati döntések és a közelmúltban megalkotott szabályok az egészségügyben dolgozók javát fogják szolgálni. A szakmai szervezetek képviselőinek azt javasolta, működjenek együtt a döntéshozókkal annak érdekében, hogy jobb egészségügyi ellátást nyújthassanak a magyar embereknek.

Miközben a MESZK elnöke azzal replikázott, hogy a szakdolgozók olyan folyamatok részeseivé váltak az elmúlt hónapokban, amelyek elindításáról meg sem kérdezték őket, Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnöke üdvözölte a jogállásról szóló törvény felpuhítását, és azt is elmondta, azok az orvosok és ápolók, akik eddig azt fontolgatták, hogy nem írják alá az új szerződéseiket, immár úgy érzik, hogy meghallgatták őket, és így már nyugodtan fogadják a változásokat. Ahogy a kamarai elnök, úgy az MKSZ vezetője is hangsúlyozta azonban, hogy az orvosi bérekhez fel kell zárkóztatni a szakdolgozói fizetéseket is, és csillapítani kell a kórházakban a gazdasági-műszaki területeken alkalmazottak felháborodását is, akik tíz éve nem kaptak emelést, és aránytalanul nagy hátrányba kerültek az orvosi bértábla bevezetésének nyomán. Ficzere Andrea valamennyi kollégájától azt kérte, „ne ugorjanak a vákuumba”, és írják alá az új szerződéseiket, a későbbi fejlemények tükrében még mindig van lehetőségük élni a 30 napos felmondási idővel.

Az jár jól, aki elfogadja az új jogviszonyt – erősítette meg az elhangzottakat Halmosi Zsolt, aki szintén megfontolt döntésre kérte az egészségügyieket, hiszen – mint fogalmazott – a betegek érdeke az elsődleges szempont, akik nem maradhatnak ellátatlanul.

Változásokra várva

A változások egyébként ráférnének a járóbeteg-szakellátásra – legalábbis ez derült ki azokból a visszajelzésekből, amelyek a szövetség októberben végzett kérdőíve nyomán, 42 tagintézményük vezetőinek válaszai alapján összegeztek. Elégtelennek ítélte ugyanis az ágazatirányító szakállamtitkárság munkáját a megkérdezettek 40 százaléka, amit felük megfelelőnek tartott, és csupán 9 százalékuk ítélt jónak – számolt be az eredményekről a szakellátási konferencián Polák László, a Medicina 2000 elnökhelyettese. Csupán megfelelőnek tartott a járvánnyal kapcsolatos központi intézkedéseket a főigazgatók 52 százaléka, jónak 21, míg elégtelennek 23 százalék ítélte ezeket.

Jobb finanszírozást, a járóbeteg-szakellátás ágazaton belüli szerepének erősítését, és a hosszú távú stratégiaalkotást várnák el első helyen a válaszadók. A megoldandó problémák sorát korábban a humánerőforrás hiánya szerepelt, ezúttal ezt csak az ötödik helyre sorolták a kezelendő nehézségek listáján.

Mindezekre nem a centralizáció a megoldás – hangsúlyozta ismét Pásztélyi Zsolt, aki hangsúlyozta, szeretnének garanciákat kapni arra, hogy intézményeik prosperálhatnak, az ellátási spektrumuk pedig nem csökken. Ficzere Andrea az ellátási szintek együttműködésének erősítésében látott orvosságot a szakellátás problémáira, amiben a központosítás akár jótékony hatású is lehet. Az azonos területi egységben (kerület, járás) működő kórházak segítséget nyújthatnak a humánerőforrás-hiánnyal küszködő szakrendelőknek, egyúttal így megkímélhetik az aktív ágyakat azoktól a betegektől, akik megfelelő ellátást kaphatnak a járóbeteg-ellátás szintjén. A finanszírozás kérdéseit körbejárva a szakemberek megállapították, hogy a bázis- és teljesítményfinanszírozás együttes alkalmazása lenne a legmegfelelőbb az ágazat számára. Az MKSZ elnöke szerint a minőségi munkát értékelni és díjazni kell. Bár egy indikátorrendszer bevezetése meglehetősen bonyolult, de valamilyen mutatók mentén meg kell tartani a teljesítményfinanszírozást is, mert a kollégák és az intézmények csak így motiválhatók arra, hogy minőségi ellátást nyújtsanak a betegeknek.

Kötelezettség van, ellentételezés nincs

A jól működő alap- és szakellátásra épülő kórházi rendszer az országos kórházparancsnok szerint is a lehető legjobb megoldás, és egyetértett azzal is, hogy a jobb működés érdekében változtatni kell a finanszírozáson. Úgy vélte, a centralizáció, az Országos Kórházi Főigazgatóság létrehozása a gyógyítás szabadságát nem befolyásolja, csupán az intézmények irányítása, igazgatása és a beszerzések kerülnek erős kontroll alá. Halmosi Zsolt megnyugtatásként hozzátette, hogy a rendőrségnél is hasonló szemlélet mentén történt korábban átalakítás, ami – a kezdeti zúgolódások után – mára már bevált.

A rendvédelmi dolgozók jogállásáról szóló törvényben ellentételezik a kötelezettségeket, jövőképet biztosítanak a munkavállalóknak, ugyanez az egészségügyiek esetében már nem mondható el. Az új jogszabályban nincsenek olyan passzusok, amelyekért cserébe százezer szakdolgozó önként vállalná, hogy „ezt az igát ráhúzzák” – mondta Balogh Zoltán. Megjegyezte azt is, hogy ha a szakmai szervezetek vezetőinek körében is óriási a bizonytalanság a jövőt illetően, ami még nagyobb a munkavállalók körében. A dolgozóknak világos, tiszta képet kell kapniuk ahhoz, hogy dönteni tudjanak arról, aláírják-e az új szerződéseiket – tért vissza a jogállási törvény visszásságaihoz a MESZK elnöke.

A járványveszély elmúltáig minden, az ágazatot érintő és bizonytalanságot okozó átalakítást fel kell függeszteni, mert hatalmas kockázatot jelent a betegellátásban – szögezte le a kamarai vezető, megjegyezve ismét, hogy egyeztetni csak úgy lehet, ha arra a kormány megadja az időt és a lehetőséget.

Az ápolók magyarázatot várnak arra is, hogy miért csak 16,5 százalékos béremelést kaptak novemberben az ígért húsz százalék helyett – folytatta Balogh Zoltán, és megemlítette a köztestület nemrégiben készített felmérésének tragikus eredményeit is, amelyből kiderült többek között az is, hogy a jogállási törvény megjelenését követően 3500 szakdolgozó nyilatkozott úgy, hogy a járvány lecsengése után külföldre megy dolgozni.

Nem csak kifogástalan döntések születnek, de ezeket a szakemberek meghallgatását követően készíti elő a kormány – szögezte le az országos kórházparancsnok. Azt javasolta azonban, hogy mindenki lobbizzon, mondja el személyesen a véleményét a politikusoknak, ugyanakkor fogadja el a döntéshozók bölcsességét is, hiszen „egyetlen intézkedésről sem a szakma ellenében, hanem a gyógyítás érdekében határoznak” – összegezte végül Halmosi Zsolt.