Ártalmas a magas HDL-szint
A túl alacsony, illetve a túl magas HDL-szintek egyaránt növelik a kardiovaszkuláris mortalitás és a nem-fatális szívinfarktus kockázatát, írja a PharmaOnline.
A HDL-koleszterin az úgynevezett "jó" koleszterin, mert az a véráramban keringő vagy az érfalban lerakódott koleszterint visszaszállítja a májba, így az arterioszklerózis rizikóját csökkenti. Atlantai kutatók azonban kételkednek ebben az elméletben, és úgy vélik, hogy a „jóból is megárt a sok”, írja a PharmaOnline.
Magas HDL-szint, sok szívinfarktus?
Az Európai Kardiológiai Társaság (European Society of Cardiology; ESC) Münchenben tartott kongresszusán mutatták be azokat az eredményeket, amik megdönthetik a „jó” koleszterinről alkotott képet. Az eredmények az Emory Cardiovascular Biobank adatain nyugszanak. 5965 személynél (35 százalékuk nő, 23 százalékuk afro-amerikai) vizsgálták a HDL-koleszterin-szint és a szívinfarktus, illetve az elhalálozás kockázata közötti kapcsolatokat. Az elemzésbe bevont személyek átlagéletkora 63 év volt, és a legtöbbjük kórtörténetében már szerepelt valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedés. A követési idő mediánja 3,9 év volt, ami alatt 769 kardiovaszkuláris okra visszavezethető elhalálozás, illetve nem-fatális szívinfarktus történt.
A statisztikai kiértékelés során figyelembe vették az életkort, az etnikai hovatartozást, a nemet, a testtömegindexet (BMI), a magas vérnyomás vagy a dohányzás tényét éppen úgy, mint a gyógyszerszedést.
Paradox módon a magas HDL-szintek (> 60 mg/dl = 1,5 mmol/l) majdnem 50 százalékkal magasabb kardiovaszkuláris eredetű elhalálozási kockázattal, illetve szívinfarktus-rizikóval jártak, mint az alacsonyabb (41 és 60 mg/dl közötti) értékek.
Úgy tűnik, hogy leginkább egy „U”-alakú görbével írható le a HDL-szint és a kardiovaszkuláris mortalitási vagy -morbiditási rizikó közötti kapcsolat. A túl alacsony HDL-szint éppen úgy problémás lehet, mint a túl magas. Az eredmények rámutatnak arra is, hogy egy magasabb kardiovaszkuláris kockázatú csoportban a nagyon magas HDL-szintek már semmiféle protektív hatást nem fejtenek ki.
A „jó” koleszterinből sem kell sok!
„Már nem érvényes mindenkire, hogy a HDL-koleszterin a „jó” koleszterin” – mondják a korábbi tudományos állításokat megdöntő kutatók. Az eredmények egyben felvetik a diszfunkcionális HDL és a károsodott érvédelem szerepét, és további kutatásokat és vizsgálatokat tesznek szükségessé.
(Forrás: ESC)
