Antikolinerg szerek az asztmás betegeknek?

A glükokortikoidok dózis-válasz görbéje azonban meglehetősen lapos, és ezért a dózis duplájának az alkalmazása gyakran vagy nem eredményez javulást, vagy csak nagyon kis mértékűt. A LABA általában hatékonyabb, azonban jogos aggodalmat kelt, hogy használatakor ritkán ugyan, de előfordulnak életveszélyes asztmás fellángolások. A LABA alternatívájaként alkalmazhatók leukotrién-módosító szerek, teofillin, nagy dózisú inhalált glükokortikoid, orális glükokortikoid vagy válogatott betegeknél anti-IgE kezelés.

A NEJM október 28-i számában Peters és munkatársai egy olyan vizsgálat eredményeiről számolnak be, amelyben egy tartós hatású antikolinerg szer, a tiotropium hatását vizsgálták olyan felnőtt asztmás betegekben, akikben a kis dózisú inhalált glükokortikoid (beclomethason, naponta 2x80 μg) nem volt elég a tünetmentesség eléréséhez. A kísérleti személyek 3x14 héten át háromféle kezelésben részesültek; az egyes kezelések között kéthetes kimosási periódusok voltak.

Tiotropium hatása nem maradt el a salmeterolé mögött

a kis dózisú inhalált glükokortikoidot tiotropiummal egészítették ki (naponta 1x18 μg); megduplázták az inhalált glükokortikoid adagját (naponta 2x160 μg); illetve salmeterolt (LABA; naponta 2x50 μg) adtak a kis dózisú inhalált glükokortikoid mellé. Az elsődleges vizsgált eredmény a reggeli kilégzési csúcsáramlás (PEF) volt, a másodlagosak az 1 másodpercre eső erőltetett kilégzési térfogat (FEV₁), a tünetek és az életminőség. A legfontosabb összehasonlítás a tiotropiumos és dupla adagú glükokortikoidos kezelés összevetése volt; a tiotropiumos és a salmeterolos kezelés között non-inferioritási összehasonlítást végeztek.

A tiotropium jobban növelte a PEF-et és a FEV₁-et, és hatékonyabban csökkentette a tüneteket, mint a dupla adag glükokortikoid. Ez nem volt igazán meglepő, mivel csak olyan betegeket válogattak be a vizsgálatba, akiknél vagy bronchodilatációs reakciót tapasztaltak, vagy pozitív volt a metakolinra adott válaszuk. Az igazán váratlan és izgalmas eredmény az volt, hogy a tiotropium hatása nem maradt el a salmeterolé mögött.

A tiotropium mint az asztma gyógyszere

Noha krónikus obstruktív tüdőbetegségben már 2004 óta alkalmazzák a tiotropiumot, és a rövid hatású antikolinerg szereket használják az asztma gyógyításában, csak mostanában támadt fel az érdeklődés a tiotropium mint az asztma gyógyszere iránt. Peters és munkatársai vizsgálata nem áll egyedül – számos kisebb-nagyobb tanulmány folyik most is a tiotropium asztmában való alkalmazhatóságával kapcsolatban.

Kérdés, hogy a tiotropium adásával járó kockázat kisebb-e, mint a LABA szereké. Singh és munkatársai nemrég elvégzett tanulmánya arra utal, hogy kapcsolat áll fenn a tiotropium és a kardiovaszkuláris események között. Azonban egy nagy adatbázis ezután elvégzett elemzése és egy nagy klinikai vizsgálat eredményei arról győzték meg az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságát (FDA), hogy a tiotropium nem növeli meg a kardiovaszkuláris események vagy a halál rizikóját. A szer hörgőtágító hatása azonban elfedheti a háttérben levő légúti gyulladás jeleit. Ha széles körben fogják alkalmazni a tiotropiumot az asztma kezelésére, akkor alaposan fel kell mérni, hogy milyen kockázatokkal jár ebben a betegpopulációban.

Mit jelentenek ezek az eredmények a gyakorló orvos számára?

Peters és munkatársai eredményei bíztatóak, de a kezelés rövid tartama miatt a vizsgálat nem adhatott választ arra, hogy – a LABA-hoz hasonlóan – ritkábbá teszi-e a tiotropium az asztma akut fellángolásait. További vizsgálatokra lesz még szükség annak eldöntéséhez, hogy a tiotropium helyettesítheti a LABA szereket. Mindazonáltal már most vannak orvosok, akik a LABA (salmeterol, formoterol) helyett tiotropiumot kezdtek alkalmazni.

Forrás: Lewis J. Smith: Anticholinergics for Patients with Asthma? New England Journal of Medicine 2010; 363:1764-1765.