hirdetés
2024. november. 04., hétfő - Károly.

Álmaink kamarája

A kérdés – mint mindig – az, hogy ez a mostani felbolydulás csak a tagdíjemelésről, vagy a MOK szerepének, feladatának, attitűdjének a megújításról szól-e, írja Kincses Gyula Asztalfiók című blogján.

Furcsát álmodtam. Reggel, felébredve gyorsan le is írtam. Íme.

Pályázat

Alulírott dr. Kincses Gyula fül- orr-gégegyógyász szakorvos ezennel benyújtom pályázatom a MOK időközben megüresedett elnöki pozíciójára.

A pályázatom célja

A magyar orvostársadalom a körülöttünk zajló társadalmi és gazdasági, illetve az egészségügyön belüli szerepváltozások miatt az elmúlt negyedszázadban érdemi presztízsveszteséget szenvedett el. Célom a magyar orvosi kar megbecsültségének és becsületének, szakmai és társadalmi súlyának visszaszerzésre. Ehhez ki kell kényszeríteni, hogy az orvosok társadalmi (anyagi és erkölcsi) megbecsültsége a szakmánknak a társadalom működésében elfoglalt súlyának megfelelő legyen. A megbecsültséget ki lehet kényszeríteni, de a becsületet, tiszteletet nem lehet visszakövetelni, azt csak kemény munkával lehet visszaszerezni.
 
A MOK-nak mind a két célt, a megbecsülést és a becsület visszaszerzést egyaránt szem előtt kell tartania, de tudni kell, hogy az anyagi megbecsülést, a nyugodt, kiszámítható szakmai létet biztosító szabályozási környezetet ki lehet, és ki is kell követelni, de a magyar orvosi kar rangja, presztízse nem az elnök miniszteri fizetésén, hanem az egészségügyről kialakított társadalmi képen, az orvosok példaértékű működésén, illetve az orvosok önérdek-érvényesítő képességén múlik. Ennek javítása viszont csak a MOK önkormányzatisági, önellenőrzési és öntisztulási folyamatainak megerősítésével lehetséges.
 
A tisztességes többség érdekében nagyobb szigorral, és kifele is hitelesen kell eljárni a szakma becsületét, jó hírét sertő igen kis számú kollégával szemben, másrészt a szakmánknak nagyobb nyíltsággal kell a közvélemény felé fordulnia. El kell érni, hogy a betegek elhiggyék: kivetjük magunk közül a pár méltatlant, tehát okkal és joggal bíznak a többségben. A rosszul értelmezett defenzív, hárító, szőnyeg alá söprő magatartás helyett elébe kell menni az elkerülhetetlen változásoknak, és nyilvánossá kell tenni orvosi működésünket és annak eredményességét, illetve elszánt fellépésünket az etikai ügyekben.
 
És főleg: el kell érni, hogy olyan szakmai és finanszírozási körülmények között dolgozhassunk, ami lehetővé teszi a tisztességes, megbecsülést kivívó munkát. Ehhez minimálisan az alábbiakat kell követelnünk:
 
·         Kiszámítható, az átlagos bérnövekedést 10 éven át mindig meghaladó jövedelem-növekedést biztosító bértábla
 
·         Kiszámítható, biztonságos működést szavatoló szakmai-jogi környezetet, betartható szakmai szabályokat (incl. a hálapénz kérdés komplex és valós rendezése)
 
·         Ágazati nyugdíjpénztár és egészségpénztár létrehozása, kiemelt állami támogatással vagy ágazati adókedvezménnyel. Az ágazati nyugdíjpénztár a feltétele annak, hogy érdemi életminőség-vesztés nélkül egy orvos is nyugdíjba mehessen
 
·         A közszolgáltatások mentesítése az IPA alól
 
 
·         A praxisjog kérdésének rendezése
 
Az orvostársadalom alapvető érdeke a belső hierarchikus viszonyokat fenntartó, az orvosok társadalmi megítélését erősen rontó, az ellátás modernizálását és ésszerűsítését megnehezítő hálapénz-rendszer felszámolása. A MOK-nak a végsőkig elmenve követelnie kell a hálapénzrendszer felszámolását lehetővé tevő pénzügyi és jogi-szabályozási keretek kialakítását.
 
Az álombéli pályázat további részleteit Kincses Gyula Asztalfiókjában leli.

Könyveink