Állati szervek emberi életeket menthetnek meg
A tudósok az utóbbi években olyan sertéseket tenyésztenek ki, amelyek szerveit az emberi szervezet nem utasítja el. Az Index összefoglalója.
A kutatást az elmúlt évtizedben az új génszerkesztési és klónozási technológiák gyorsították fel. A kutatók remélik, hogy az új eljárások új távlatokat nyitnak az orvostudományban, és a pótlószervek már nem számítanak majd hiánycikknek egy olyan országban, ahol több mint félmillió amerikai vár vesére és más szervekre.
A génmódosított sertésszív emberbe való beültetése „vízválasztó esemény” – mondta az Egyesült Szervmegosztó Hálózat főorvosa, egyben transzplantációs orvos. „Olyan lehetőségek előtt állunk, amelyek jelentős változásokhoz vezetnek a szervhiány kezelésében” – hangoztatta dr. David Klassen, ugyanakkor azt is leszögezte, hogy időigényes egy ilyen kezelés kiérlelődése.
A xenotranszplantáció, vagyis a sejtek, szövetek, szervek átültetése egy másik faj szervezetébe hosszú múltra tekint vissza. Az állati vér és bőr emberi felhasználása több száz éves.
A hatvanas években csimpánzok veséit ültették át néhány betegbe. A legtovább élő recipiens kilenc hónapig húzta. Az első páviánszívet 1983-ban ültették át egy Baby Fae fedőnevű csecsemőbe, aki azonban 20 nappal később meghalt.
A sertések előnye a főemlősökkel szemben a könnyebb és gyorsabb felnevelés, ráadásul hat hónap alatt elérik a felnőtt emberi szerv méretet.
A sertés szívbillentyűket már rutinszerűen ültetik át emberbe, egyes cukorbetegek pedig sertés hasnyálmirigy-sejteket kaptak. Sertésbőrt használtak például ideiglenes transzplantátumként égési sérülteknél.
Két technológia: a génszerkesztés és a klónozás segítségével genetikailag módosított sertésszervek hozhatók létre, amelyeket az emberi szervezet kisebb valószínűséggel fog kilökni – írja összefoglalójában az Index.
