A teljes szaruhártya-átültetés alternatívái

Dr. Donald Tan, a Szingapúri Országos Szem Központ és dr. John Dart professzor, az angol University College London munkatársa, valamint kutatócsoportjaik a Lancet-ben publikálták a korneatranszplantációval kapcsolatos legújabb fejleményeket.

Az USA-ban 2010-ben 42.000 szaruhártya-transzplantációt végeztek (összehasonlításul: 2008-ban 12.600 szolid szervet [pl. szívet, májat, vesét, tüdőt, hasnyálmirigyet, belet] ültettek át). Az Egyesült Királyságban 2010-ben és 2011-ben 3565 korneaátültetés történt (összehasonlításul: ugyanebben az időszakban 2671 vese- és 689 májtranszplantációt végeztek). A szembankok nem tudják mindenütt kielégíteni az igényeket, s ezért a fejlődő országokban általában nagyon hosszú a várólista.

A legutóbbi években alapvető változás tanúi lehettünk: a szemsebészek egy újfajta, lamelláris transzplantációs módszert kezdtek használni, aminek az a lényege, hogy csak a szaruhártya beteg rétegét helyettesítik a donorból származó szövettel.

Az olyan szembetegségek esetében, amelyek a szaruhártya strómáját érintik, a PK-t a mély anterior lamelláris keratoplasztika (ALK) váltja fel, aminél nem áll fenn az endotélréteg kilökődésének kockázata. Ha a szaruhártya endotélrétege beteg, akkor a PK helyett endoteliális keratoplasztikát (EK) végeznek, amellyel jobb vizuális funkciók érhetők el, és gyorsabban, mint a PK esetében.

A PK előnye az, hogy potenciálisan a legjobb optikai eredményt adja, mivel a kornea egyes rétegeinek találkozásánál nem lépnek fel problémák, hiszen a szaruhártyát egészben ültetik át. Emellett az operációt viszonylag könnyű végrehajtani és bármilyen indikáció esetén alkalmazható. A hátránya viszont a szövődmények kockázata, köztük a kilökődésé. Ezek aránya nagyban függ attól, hogy milyen betegség miatt végzik a transzplantációt.

Mivel az ALK esetén a műtétet a szemnek azon a részén végzik, amely nem találkozik az immunrendszer sejtjeivel, sok szövődmény kockázata nagyon kicsi. A műtét azonban technikailag nehezebben kivitelezhető, és ha az endotél nem egészséges, akkor sikertelen lesz a beavatkozás. Az EK után általában gyorsan helyreáll a látás, és jobbak az eredmények és ritkábbak a szövődmények, mint a PK esetében. Itt azonban fennáll a lehetősége annak, hogy a látás nem lesz tökéletes – ez akkor következik be, ha a kornea strómájában jelentősebb homályok vannak.

Mint azt dr. Tan elmondta, ha az endotél-diszfunkció tartósabban áll fenn, akkor a szaruhártya strómája krónikusan megduzzad és hegesedések alakulnak ki benne. Ilyen esetekben a stróma még akkor heges marad, ha az EK-val kicserélik az endotélréteget, és ez ronthatja a látást. Az EK során emellett, mivel a recipiens strómájára egy új endotélréteg kerül, a két réteg okozta kettős törés olykor befolyásolhatja a látást, s ezért EK esetén kevesebb beteg nyeri vissza tökéletes (6/6) látását, mint a PK végzésekor. A PK-nál viszont a sebészeknek több korneális varratot is be kell helyezniük, amelyek eltorzíthatják a szaruhártya alakját és ez asztigmatizmust okoz. Emellett, mivel nem lehet tudni, hogy milyen a donor korneája, sok esetben különféle fénytörési hibákat eredményez a műtét. Ezek általában sokkal súlyosabbak, mint az EK okozta kettős törés.

Mivel a PK elvégzése után ki kell venni a varratokat, a vizuális rehabilitáció hónapokig tart; akár fél év is eltelhet, amíg a stabil jó látás kialakul. Az EK-nál ezzel szemben nincsenek varratok, a kornea alakja nem torzul, és nem kell kiszámíthatatlan fénytörési hibákra számítani; ennek folytán a vizuális rehabilitáció csak néhány hétig tart. Valamennyi, az EK-val foglalkozó publikáció szerint összességében az EK sokkal jobb látást eredményez, mint a PK.

Léteznek más újfajta terápiák is, ilyen a szemfelszín rekonstrukciója vagy a műkornea beültetése. A technikák gyors fejlődésének köszönhetően ma már mindkettő széles körben elérhető. Nagyon jó eredményeik vannak, és ezekkel többféle eredetű korneális vakságot lehet sikeresen kezelni, mint a PK-val. És a fejlődésnek nincs vége: a további, elvileg is új módszerek kifejlesztése ma is folyik.