A kontaktlencsék szédületes fejlődése – igazi sci-fi
Kutatók olyan lencséken dolgoznak, amik az információkat beépített szenzorok segítségével közvetlenül a szembe (és onnan az agyba) vezetik.
Milliók viselnek kontaktlencsét, és az első kérdés, amit ezzel kapcsolatban el kell dönteniük, hogy kemény vagy lágy kontaktlencsét szeretnének. Mindkettőnek vannak előnyei, hátrányai. A kemény lencse idegentest-érzést okozhat a szemben, és mivel szabadon mozog a szaruhártyán, szemmozgáskor kieshet. A lágy változat esetében a legnagyobb veszély az, hogy viselője elfeledkezhet kivenni, mivel nem érzi, hogy a szemében van. Ez súlyos következményekkel járhat, mivel a lencse a szaruhártyára tapad, és emiatt gátolja a szem oxigénellátását. Még a hetvenes években nem is kevesen megvakultak az USA-ban, mert elfelejtkezvén a kivételről, túl soká tartották a szemükön a lencsét, és az nem kapott elegendő oxigént. A lágy lencse emellett gondos ápolást igényel, mert viszonylag könnyen okoz fertőzést, ha kórokozók telepszenek meg rajta.
A modern anyagtudomány azonban már több problémát csökkenteni tud. A szilikon-hidrogélből készülő lágy lencsék sokkal nagyobb mértékben eresztik át az oxigént, mint az eddigi anyagok.
De a kemény lencsék is felzárkóznak az innovációs versenyben, mert itt a „méretre szabott” megoldás. A német Hecht cég olyan készüléket – okulo-keratográfot – használ ehhez, amellyel letapogatható a szaruhártya topográfiája, majd matematikai analízissel az adatokból feltárható a szemfelület egyedi szerkezete. Ily módon személyhez illeszkedő, egyéni lencsét tudnak előállítani.
De ezzel még nem fejeződik be a folyamat, mert próbahordatással tesztelik, valóban kényelmes-e a lencse a viselőjének, és az új adatok alapján megfelelő korrekciókat végeznek rajta. Az innovatív lencse nyilván remekül alkalmazkodik a viselőjéhez, kár, hogy csak egy, legfeljebb két évig garantálják az alaktartását, és az ára sem csekély: 350 eurónál kezdődik, de akár 700 eurót is kitehet.
A fejlődés persze nem áll meg. A Washington Egyetem elektrotechnikai tanszékének munkatársai Babak Parviz professzor vezetésével már olyan fejlesztéseken ügyködnek, amiknek eredményei egyelőre inkább csak sci-fikben meg hollywoodi filmekben jelennek meg.
Parvizék a sok más területen már jól ismert és használatos kiterjesztett valóság (augmented reality) módszerét alkalmazva olyan lencséken dolgoznak, amik az információkat (például az autónak, amiben az illető utazik, a pillanatnyi sebességét vagy az aktuális időt) beépített szenzorok segítségével közvetlenül a szembe (és onnan az agyba) vezetik.
Ám a gyakorlati megvalósítás egyáltalán nem a közeli napok-évek ígérete, figyelmeztet maga Parviz professzor is, mivel a napjainkban kapható elektronikai eszközök egyelőre egyáltalán nem felelnek meg ezeknek a feladatoknak, tehát teljesen újakat kell kifejleszteni.
