A szexuálisan átvihető betegségek kezelésének új útmutatója
Megközelítőleg évi 19 millióra becsülik az Egyesült Államokban a szexuálisan átvihető betegségeket.
2010. december 17-én megjelent a szexuális úton átvihető betegségek (STD) terápiájának megújított útmutatója. Megközelítőleg évi 19 millióra becsülik az Egyesült Államokban a szexuálisan átvihető betegségeket.
A HPV a leggyakoribb, a gonorrhoea csökken
Jelenleg a humán papilloma vírus a leggyakrabban előforduló STD kórokozó. Az esetek 90 százalékában az e vírussal való fertőzés aszimptomatikus, és a legtöbb eset spontán meggyógyul 2 éven belül. A HPV törzstől függően egyesekben genitális szemölcsök vagy cervix carcinoma alakulhat ki. A megelőzés leghatásosabb eszköze a HPV expozíció előtti vakcináció (az oltóanyag két vagy négy HPV törzset tartalmaz).
Az elmúlt években a bejelentett gonorrhoea esetek száma az USA-ban csökkent, de a Neisseria gonorrhoeae izolátumok antibiotikumok iránti érzékenysége változott, és emiatt a fluorokinolonok helyett első választásként a cefalosporinokat ajánlják. Az urogenitális gonorrhoea ajánlott bázisterápiája a ceftriaxon (250 mg im.) vagy a cefixim (e terápiát gyakran kombinálják doxycyclinnel vagy azithromycinnel a feltételezett vagy bizonyított Chlamydia trachomatis fertőzés miatt).
A szexuálisan aktív, 25 éven felüli nők évenkénti szűrése
Jelenleg például terhességben az egy dózis azithromycint ajánlják Chlamydia trachomatis infekcióban. Három hét múlva újból keresni kell a terhesekben a chlamydiákat, s ha a terhes az első trimeszterben volt, a vizsgálat elvégzése 3 hónap múlva is feltétlenül ajánlott. Egyébként az ajánlásban az is szerepel, hogy kívánatos a szexuálisan aktív, 25 éven felüli nők évenkénti Chlamydia trachomatis irányába történő szűrése (vizelet, vagina, endocervix).
Az ajánlás új elemeket tartalmaz a bacteriális vaginosis, a Mycoplasma genitalium fertőzés, a trichomoniasis, a lymphogranuloma venereum és a Treponema pallidum infekciók diagnosztizálására és kezelésére vonatkozólag.
Forrás: Morb Mortal Wkly Rep 2010; 59: 1-109.