„Jó háziorvosnak lenni ma is érték”
A bizalom a gyógyítás alapja: hosszú idő alatt felépített kapcsolat, ami a figyelemből és az őszinteségből születik – vallja a címzetes főorvosként és oktatóként is aktív háziorvos, dr. Ambrus Anikó az eLitMednek adott interjúban.
Dr. Ambrus Anikó háziorvos, foglalkozás-egészségügyi orvos és igazságügyi orvosszakértő, egyetemi oktató. 2024-ben a betegek és szakmai szervezetek visszajelzése alapján elnyerte a rangos Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjat, amelyet olyanok kapnak, akiket mind a szakmai zsűri, mind a páciensek méltónak tartanak a kiemelkedő orvosi munkájuk elismerésére.
Saját bevallása szerint a legfontosabbnak a bizalom elnyerését és megtartását tartja. Hogyan építi fel ezt a bizalmat, és mi az a dolog, amit soha nem tesz meg a rendelőben, hogy ez a bizalom megmaradjon?
A bizalom számomra egy hosszú idő alatt, következetesen felépített kapcsolat. Úgy gondolom, hogy ez elsősorban figyelemből és őszinteségből születik. Meghallgatom a betegeimet, nemcsak a panaszaikat, hanem azt is, ami mögöttük van: az élethelyzetüket, félelmeiket, bizonytalanságaikat. Van egy alapelvem, amit soha nem lépek át a rendelőben: mindig komolyan veszem a beteg panaszát, és nem élek vissza a kiszolgáltatott helyzetével. A tünet mögött mindig van ember, akit tiszteletben kell tartani.
Azt vallja, a szenvedőknek nem csupán orvosra, hanem gyógyítóra van szükségük. Mit jelent ez a hozzáállás a mindennapi, rendkívül leterhelt háziorvosi gyakorlatban? Hogyan tudja megtartani az empátiát a folyamatos időnyomás alatt?
Sokszor egy mondat, egy tekintet, egy valódi odafigyelés többet számít, mint egy hosszú vizit. A beteg érzi, hogy nemcsak „letudni” akarom, hanem valóban meg akarom érteni, mi zajlik benne. Az empátiát felelősségnek tekintem. Segít ebben a holisztikus szemlélet, amely szerint a testi tünetek gyakran lelki terhelésekhez, élethelyzetekhez kapcsolódnak. Ha erre nyitott vagyok, kevésbé fárasztó a munka, mert nem küzdelemként, hanem közös gondolkodásként élem meg a gyógyítást. Fontos az is, hogy reális határokat tartsak: nem tudok mindent megoldani, de mindig emberként tudok jelen lenni. Úgy tapasztalom, hogy ez az attitűd nem elvesz az energiámból, hanem hosszú távon inkább megtartja azt, és ez teszi lehetővé, hogy évtizedek után is hitelesen, empátiával dolgozzak a rendelőben.
Ritkaságnak számít, hogy a betegellátástól elkülönítve, külön prevenciós rendelési időt tart fenn. Miért tartja ezt kulcsfontosságúnak? Milyen konkrét szűrési hívásokat küld ki a pácienseinek, és mit tartalmaznak ezek a prevenciós konzultációk?
Azért tartom kulcsfontosságúnak a külön prevenciós rendelési időt, mert a megelőzés egyszerűen nem fér bele a klasszikus, panaszvezérelt betegellátás kereteibe. Egy akut probléma vagy egy krónikus betegség kontrollja mellett nincs valódi tér arra, hogy nyugodtan, előre tekintve beszéljünk kockázatokról, életmódról és hosszú távú egészségmegőrzésről. A prevenció más szemléletet, más tempót és más fókuszt igényel. Itt nem egy tünetre reagálunk, hanem azon dolgozunk, hogy lehetőség szerint el se jussunk odáig. A pácienseimet célzott szűrési hívásokkal keresem meg, életkor, nem és egyéni rizikófaktorok alapján. Ezek tartalmazzák többek között a rendszeres vérnyomás- és vércukor-ellenőrzést, laborvizsgálatokat, kardiovaszkuláris rizikófelmérést, daganatos szűrésekre való figyelemfelhívást, nőknél a csontritkulás, nőgyógyászati és emlőszűrést, férfiaknál urológiai szűréseket, valamint védőoltásokkal kapcsolatos emlékeztetőket. A prevenciós konzultációkon nemcsak leleteket nézünk át. Átbeszéljük az életmódot, a táplálkozást, a mozgást, az alvást, a stresszterhelést és azokat az élethelyzeti tényezőket, amelyek hosszú távon hatással vannak az egészségre. Itt van lehetőség arra is, hogy a beteg kérdezzen, összefüggéseket értsen meg, és ne csak utasításokat kapjon. Meggyőződésem, hogy ez a fajta tudatosítás és partnerség az egyik leghatékonyabb eszközünk, és hosszú távon nemcsak a beteg életminőségét javítja, hanem az egész ellátórendszert is tehermentesíti.
A teljes beszélgetést ITT olvashatja
