A rákbetegek "lelki" fájdalomcsillapításáért

Meggyógyulni – ez a leghőbb vágya minden rákbetegnek, bár amikor a sokkoló diagnózis elhangzik, és követi a krónikus betegek hosszas terápiája, a rehabilitáció, a visszatérés csak távoli, halvány remény. A betegek többségének ehhez segítségre, folyamatos támogatásra van szüksége, hiszen olyan krízisállapotról van szó, amelyből nehéz kijutni egyedül, mondja Bodoky György, a Szent László Kórház Onkológiai Centrumának vezető professzora.

– Ilyenkor megbillen a betegek pszicho-szociális egyensúlya, egy megváltozott világba kerülnek, amely számukra tele van aggodalommal, félelemmel, fájdalommal, bizonytalansággal. Már régóta tudott, és elfogadott dolog a szakemberek körében, hogy a daganatos betegek terápiája nem fejeződik be, nem "merül ki" a gyógyszeres és egyéb kiegészítő kezelésekkel, a testi-lelki rehabilitáció alapfeltétele a normális, mindennapi életbe történő visszatérésnek. Ezt nem mi találtuk ki, modern európai, egészségügyi trendről van szó. Azt viszont elmondhatjuk, hogy ebbe a trendbe az elsők között igyekeztünk beilleszkedni, amikor létrejött kórházunk területén egy mintaértékű alapítvány: a Tűzmadár, hangsúlyozza a professzor.

Ezt az alapítványt, az újrakezdés, a remény, és győzelem szimbólumaként Rohánszky Magda onkopszichológus hozta létre, és ő működteti csapatával évek óta. Neki köszönhető nagyrészt, hogy a Tűzmadár töretlenül szárnyal, és sikeresen küzd a rákbetegek "lelki" fájdalomcsillapításáért.

– Évek óta foglalkozom daganatos betegekkel mint onkopszichológus – mondja az alapító, aki az Onkopszichológiai Társaság elnöke is egyben.

Az onkopszichológiai csapatban sokféle felkészültségű szakember dolgozik, a pszichológustól a gyógytornászig, a szociális munkástól a lelkészig, a dietetikustól az életmód-tanácsadóig, és önkéntesek is segítenek munkánkban. Az onkopszichológia nem túlságosan régi tudományág, nálunk Eckhardt Sándor professzor honosította meg a komplex onkológiai ellátás részeként. A Tűzmadár program olyan mintaprogram, amelybe sok minden beletartozik, leginkább fejlesztő, tanácsadó jelleggel, gyakorlati foglalkozásokkal, betegközpontú szemlélettel.

– Munkánk alapja, filozófiája a rákbetegek "megküzdési képességének" kialakítása, erősítése, a szorongás, a félelem, a depresszió, az alvászavar oldása, megszüntetése, mert ezek a lelki tényezők erősítik a fizikai fájdalmakat, ahogy a fizikai bajok is visszahatnak a lelkiekre. Tehát egy ördögi körből kell sajátos módszereinkkel és eszközeinkkel kisegíteni a betegeket a rehabilitáció során. A beteg érzelmi stabilitása rendkívül fontos a kór leküzdésében, az elszigeteltség, a magány, a kétségbeesés növeli a negatív folyamatok kialakulásának esélyét. A mi foglalkozásaink sokfélék, igen gazdag az a tárház, amelyből kiválaszthatjuk "betegre, egyénre szabottan" a legmegfelelőbbet.

Egyéni, és csoportos foglalkozások során alkalmazzuk a gyógytornát, a különféle relaxációs technikákat, autogén tréninget, stresszkezelést, olyan gyakorlatokat, amelyek önállóan, otthon is végezhetők, javítják az önkontrollt, mozgósítják a szervezet öngyógyító mechanizmusát, és fokozzák a testi-lelki tűrőképességet, a testi és lelki folyamatokat egységesen támogatják. A különböző technikákat, módszereket egymással kombinálva, egymásra építve alkalmazzuk egyedülálló komplexitásban. Fontosak a szabadidős közösségi foglalkozásaink is, rendkívül népszerű a betegek körében a közös tánc, éneklés, színjátszás, különféle kulturális programok, melyek az élet újrafogalmazásában, a szép és értelmes dolgok meglátásában nyújtanak segítséget, és gyengítik a betegségtudatot, tartalmat adva a mindennapoknak – hangsúlyozza az onkopszichológus.

– Kedvező helyzet az alapítvány számára, hogy a kórház területén működik.

– Ez valóban így van. Bár önállóan működünk, itt van a háttérben egy betegcentrum, szakorvosokkal, ami sokat segít az együttműködésben. Megkaptuk a kórház egyik pavilonját, ebben működik a Tűzmadár Ház, ahol a betegtalálkozókat, különféle foglalkozásokat megtarthatjuk, itt napközi rendszerben is eltölthetik a betegek idejüket, ebédet is kapnak. Minden foglalkozás, az étkezés is ingyenes a betegeknek, akik jönnek közelről és távolabbról is, az ország minden részéből, mikor hírét veszik ennek a speciális lehetőségnek – teszi hozzá.

– A Tűzmadár Alapítvány évek óta sikeresen működik, népszerűsége egyre nő. Mivel magyarázható ez?

– Egyértelműen hiánypótló kezdeményezésről van szó. A komplexitás az a vonzerő, amivel máshol a betegek nem találkoznak. Alapítványunk teljes neve: Tűzmadár Alapítvány a Minőségi Életért, és a név önmagában is kötelez bennünket. Bár első hallásra abszurdnak tűnik, hogy minőségi életről beszélünk ott, ahol annyi fájdalom éri a testet és a lelket, ahol a betegek többsége az élet perifériájára kerül, leírják, megváltozik helyzete a családban, a tágabb környezetben, a társadalomban. Itt a nyomasztó gondok felszínre kerülnek. A holisztikus szemléletű, komplex, betegcentrikus program a rákbetegek hatékonyabb gyógyulását hivatott elősegíteni. És nincs jobb reklám egy gyógyult betegnél, egy olyan embernél, aki segítségünkkel visszatalált a normális életbe.

Az országban húsznál is több onkológiai centrum működik, de olyan gyógyító csapat, ahol onkopszichológus is van, alig hat-hét lehet. Pedig csak a komplex, testre-lélekre irányuló ellátás vezethet eredményre. A betegek száma nő, az igény nagy, és a fejlett pszichoszociális hálózat működése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a rákbeteg eleget tudjon tenni a legfőbb kihívásnak: az élet újraépítésének.