Előre jelezhető az emlőrákműtét utáni súlyos fájdalom
Azok az emlőrákműtéten átesett nők, akik fájdalmas állapotoktól, például artritisztől, derékfájástól vagy migréntől szenvednek, háromszor akkora valószínűséggel élnek át súlyos fájdalmat az operációt követő első héten, mint a többiek.
A British Journal of Cancer egyik új közleménye szerint a műtét után egy héttel a vizsgált nők 41 százaléka számolt be arról, hogy nyugalmi állapotban is mérsékelt-súlyos fájdalmat érez, és 50 százalékukban váltott ki fájdalmat a mozgás. A legtöbb megműtött nőt ekkorra már hazabocsátották.
A fájdalom függött a pszichés állapottól is: a műtétet követő hetekben enyhébb fájdalmat éreztek azok a nők, akik optimistábbak voltak az operáció előtt. Ezzel szemben azok, akikben kiterjedtebb beavatkozást hajtottak végre, nyirokcsomóikat is eltávolítva, hajlamosabbak voltak az erős fájdalomra.
A kutatást a nagy-britanniai Warwicki, Aberdeen-i és Dundee-i Egyetem munkatársai végezték, akik úgy vélik, hogy eredményeik a gyakorlatban is felhasználhatók annak előrejelzésére, hogy mely emlőrákos betegeknek lesz szükségük intenzívebb fájdalomcsillapításra és támogatásra a műtét után.
Dr. Julie Bruce, a Warwicki Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője azt mondta: „Általában minden emlőrákműtéten átesett nőnek ugyanazokat a tanácsokat adják a fájdalommal kapcsolatban, és ugyanúgy kezelik fájdalmukat. A mostani vizsgálat azonban kimutatta, hogy a felgyógyulást befolyásolja a beteg pszichés állapota is és az, hogy anamnézisében előfordul-e krónikus fájdalom. Ezt az információt az orvosok felhasználhatják, amikor arról döntenek, hogy mely nőknek van szükségük intenzívebb fájdalomcsillapításra a műtét után. Ez azért is nagyon fontos, mert a kutatások szerint a műtét utáni első hétben átélt súlyos fájdalom jelentősen hátráltathatja a beteg gyógyulását”.
A vizsgálatban 338 észak-skóciai nő vett részt. Valamennyien kitöltöttek egy részletes kérdőívet a műtét előtt, amelyben általános és jelenlegi egészségi állapotukra, valamint esetleg fennálló fájdalmukra vonatkozó kérdések voltak. Egy héttel a műtét után a kutatócsoport valamelyik tagja interjút készített a beteggel és specifikus kérdéseket tett fel fájdalmának mértékére és típusára vonatkozóan, és arra, hogy szed vagy szedett-e fájdalomcsillapítót.
Dr. Catherine Harkinban, egy edinburgh-i háziorvosban 6 évvel ezelőtt, 49 éves korában emlőrákot diagnosztizáltak. A rákot véletlenül fedezték fel, amikor a bal mellében levő nagy, jóindulatú cisztát mammográfiával vizsgálták, és észrevették, hogy másik emlőjében egy kis, egy cm-es tumor van. Miután többször is megpróbálták műtéti úton eltávolítani a daganatot, a teljes emlőrekonstrukcióval párosuló masztektómia mellett döntött.
Visszaemlékezik, hogy mi történt ezután: „Nem akartam masztektómiát végeztetni, de valahogyan mégis megkönnyebbülés volt, mert azt jelentette, hogy végre nem kell újra és újra csomókat eltávolíttatnom az emlőmből és aztán várni az eredményt. Összesen öt napot töltöttem a kórházban, majd gyulladáscsökkentőket kaptam és hazabocsátottak. A gyógyszerek valóban csökkentették a fájdalmat, de hosszú időbe telt, amíg újra önmagamnak éreztem magam – ez az, amire senki nem tudja felkészíteni az embert.
A műtét egyes utóhatásaitól még ma sem szabadultam meg, de az igazi fordulópontot ebben az évben éltem át, amikor csatlakoztam egy sárkányhajó-evező csoporthoz, amelyet kifejezetten emlőrák-túlélők számára találtak ki, valamint rokonaik és családtagjaik számára. Nagyszerű tevékenység, és segített abban, hogy visszanyerjem testi önbizalmamat, hogy elhiggyem: lehet, hogy nem vagyok olyan erős, mint régebben, de azért mindenféle aktivitásra képes vagyok”.
Liz Woolf, egy rákbetegeknek szóló hivatalos információs weblap főszerkesztője szerint a fájdalomcsillapítás nemcsak azért rendkívül fontos, mert befolyásolja a beteg komfortérzését, hanem azért is, mert a kezelésre is jelentős hatást fejt ki: a fájdalom növelheti például a szövődmények kockázatát, mivel a betegek nem tudnak úgy mozogni, ahogyan kellene nekik. Emellett a fájdalom miatt esetleg nem mennek el az ellenőrző vizsgálatokra vagy nem tudják végrehajtani azokat a posztoperatív gyakorlatokat, amelyek segítenék felépülésüket. Ezért olyan fontos már előre azonosítani azokat, akiknek plusz fájdalomcsillapításra és támogatásra lesz szükségük.
Mint elmondta, a korábbi vizsgálatok szerint az emlőrákműtéten átesett nők mintegy fele akár egy évig is szenvedhet a fájdalomtól. A mostani vizsgálat folytatódik, és sokat segít majd, ha látjuk, hogy a pszichés állapotnak és a krónikus fájdalomnak milyen hatása van hosszú távon az operációt követő fájdalomra.
