A pszichiátria és az addiktológia szétverése csapódik le a köztereken
Győri Péter szociológus a Népszavának beszélt arról, hogy a pszichiátriai ágyszámok drasztikus lefaragása és a drogprevenció elsorvasztása miatt ellátatlanul maradt betegek és szerhasználók ezrei jelentek meg Budapest utcáin.
A fővárosi aluljárókban, parkokban és játszótereken tapasztalható, a lakosság biztonságérzetét erodáló állapotok nem tisztán rendészeti vagy hajléktalanügyi kérdések, hanem a hazai egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi ellátórendszer mélyrepülésének közvetlen következményei is, ami a sürgősségi és a szakellátásra is hatalmas, látens terhet ró – derül ki Győri Péter szociológus szavaiból, aki a budapesti közterek romló állapotáról és a lakossági panaszáradatról szóló hírek mögött meghúzódó rendszerszintű egészségügyi válságra is rámutat a fővárosi szociálpolitika helyzetét elemezve.
A Népszava cikke szerint az átlagpolgárok által érzékelt feszültség egyáltalán nem választható el a hazai egészségügy strukturális problémáitól. Győri Péter kiemeli, hogy a társadalom perifériájára szorult csoportokban kiemelten nagy számban találhatók olyan emberek, akik orvosi szempontból folyamatos gondozásra szorulnának. Ezt a legsúlyosabban a mentális egészségügy területén tapasztalható hiányosságok generálják, hiszen a szakember szerint „súlyos gond a hazai pszichiátriai ellátás szétverése”, aminek következtében „a fekvő- és járóbetegek helyek száma felére csökkent az elmúlt évtizedben”. Az intézményrendszerből kiszoruló vagy onnan idő előtt kibocsátott páciensek így kontroll nélkül maradnak. A szociológus becslése alapján jelenleg „300-400-ra tehető az utcán kószáló kezeletlen pszichiátriai betegek száma”, akik sokszor a gyógyszereik kiváltására is képtelenek a minimális jövedelmükből, és bár többségük nem agresszív, puszta állapotuk miatt mégis komoly riadalmat keltenek a lakosság körében.
A pszichiátriai krízis mellett az addiktológiai ellátás és a megelőzés hiánya jelenti a másik kritikus egészségügyi és szociális gócpontot a fővárosban. A megváltozott szerhasználati szokások, valamint az olcsó, agresszív viselkedést kiváltó szintetikus anyagok terjedése közvetlenül a köztereken realizálódik. A szakember rámutat, hogy a lakók környezetében megjelenő riasztó jelenetekért jelentős részben az olcsó drogot használók, a „kristályosok” a felelősek, akik bódult állapotban nem foglalkoznak a környezetükkel, és nem ritkán agresszíven lépnek fel. Ez a jelenség egyértelműen a prevenciós háló hiányára vezethető vissza, a cikk ugyanis megállapítja, hogy a probléma a „leépített drogprevenció miatt magukra hagyott szerhasználókkal” vált tömegessé, és az érintettek száma a becslések szerint a több ezres nagyságrendet is elérheti a fővárosban.
Az egészségügyi ellátórendszer számára a harmadik komoly, növekvő terhet az utcán élő populáció geriátriai és krónikus betegségekkel összefüggő állapota jelenti. A hajléktalanság kérdése már régen nem csupán lakhatási probléma, hanem súlyos krónikus betegségmenedzselési feladat is egyben. Győri Péter adatai szerint „a hajléktalanok közül már minden második ember 60 pluszos és legalább ennyien valamiféle súlyos krónikus betegséggel élnek”, így ők látványosan elesettebbek, mint a fiatalabb generációk tagjai.
A rendvédelmi és rendpárti szigor önmagában teljesen hatástalan eszköz a helyzet kezelésére, mivel a probléma gyökere az intézményrendszerekben van. A szakértő figyelmeztet, hogy „az oktatási, egészségügyi, gyermekvédelmi és szociális rendszer rendbetételéig folyamatos lesz az utánpótlás”, ezen alapvető pillérek visszaépítése nélkül pedig a közterületi krízis, és az ezzel járó toxikológiai, sürgősségi és addiktológiai nyomás sem fog enyhülni.
