A pszichiáter felelőssége

Példakép lehet az öngyógyító szent

Dr. Németh Attila, a Fővárosi Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályának főorvosa orvos családban született. Az öt testvérből négyen folytatták a hivatást. Érdeklődését belgyógyász, de a mentálhigiénével az elsők között foglalkozó édesapjának (a Lelki egészségünk című könyv szerzőjének) pszichológiai munkássága és Benedek István Aranyketrece fordította a pszichiátria felé.

Előbb neurológus lett; a pszichiátriai szakvizsgát 1985-ben tette le. Ekkor már a Lipóton dolgozott. „Úgy gondoltam, bele kell ugrani a mély vízbe. Jó döntés volt. Sokat tanultam a kollégáktól, de a legtöbbet a betegektől” – mondja.
– Nekünk, pszichiátereknek az egész emberre kell koncentrálnunk. Amikor kezdtem, két fő irány volt a pszichiátriában: a biológiai és a pszichoterápiás szemlélet. Az egyik szerint a betegségeket (például a skizofréniát, a depressziót) gyógyszerrel kell kezelni, a másik szerint egyedül a pszichoterápia segíthet, mivel a viselkedési zavarok oka a család, az iskola, a környezet. Rengeteget tanultam mindkét oldal kiváló szakembereitől, és integráltam magamba a tanultakat. Büszke vagyok rá, hogy ez az autodidakta módon elsajátított összegző szemlélet, amely a nyolcvanas években még nem volt általános, mára elfogadottá vált. Előbb a Haynal Imre Egyetemen indítottam be a rezidensképzést, most pedig itt az osztályon folytatom. A régi tanítványaim szép karriert futottak be. Füredi János professzorral és Tariska Péter főorvossal közösen szerkesztettük A Magyar Pszichiátria Kézikönyvét, erre a műre az Oktatási Minisztérium két évvel ezelőtt a legjobb tankönyvnek járó díjat adta, s most megjelent rövidítve, zsebkönyv formátumban is. Osztályvezető főorvosként is az integratív szemlélet híve vagyok. Ez egy túl nagy, száznegyvennégy ágyas osztály, de már kisebb, mint a régi, áttekinthetetlen képződmények. Részlegek vannak, külön vezetőkkel, több profillal. Itt van a kényszerbetegséggel foglalkozó tudományos egyesület központja. Mi szerveztük meg hazánkban elsőként a súlyos, terápiarezisztens kényszerbetegek sztereotaxiás műtéti kezelését. Az egyre növekvő számú játékszenvedélyes beteg ellátása országosan nincs megszervezve. Itt az alkohológia terápiás tapasztalatait felhasználva próbálunk kialakítani egy használható modellt.