A lovak körül enyhébb a demencia
A The Ohio State University kutatói elsőként igazolták, hogy a lovakkal való foglalatoskodás csökkenti az Alzheimer-demenciában szenvedő betegek tüneteit. Az egyetem és egy lóterápiás központ együttműködésében készült tanulmány igazolta, hogy felügyelet mellett a betegek biztonsággal etethetik, ápolhatják és sétáltathatják a lovakat.
A kevés beteg bevonásával lefolytatott, az Anthrozoos című lapban közzétett elővizsgálat tapasztalatai azt jelzik, hogy a lóterápia – melyet jelenleg lelki és fejlődési zavarokban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél alkalmaznak – felnőtteknél is eredményes lehet. Holly Dabelko-Schoeny, az Ohio State Egyetem docense szerint a lóterápia hasznos kiegészítője lehet az állatterápia gyakoribb formáinak, például kutyák vagy macskák bevonásának a betegek kezelésébe, és egyedülálló eszközt kínál a demencia tüneteinek gyógyszerek nélküli enyhítésére. „Azt akartuk megvizsgálni, hogy a demenciában szenvedő betegek képesek-e pozitív interakciókat kialakítani a lovakkal, és azt tapasztaltuk, hogy a legteljesebb mértékben – magyarázza a vizsgálat vezetője. − Az élmény hatására azonnal javul a hangulatuk, emellett kisebb számban tapasztaltunk náluk negatív magatartásformákhoz kapcsolódó incidenseket.”
A vizsgálat vezetője rávilágít arra, hogy az Alzheimer-betegeknél a memóriazavar mellett gyakran áll fenn személyiségváltozás is. Depresszióssá, visszahúzódóvá, sőt akár agresszívvé is válhatnak. Mivel a kutatók egyelőre még csak keresik a módszereket a betegség megelőzésére vagy kezelésére, a jelenleg alkalmazott terápiák leginkább arra összpontosítanak, miként tudjuk enyhíteni a betegekre és családjukra nehezedő emocionális terheket. „Munkánk fókusza a ’most’. Mit tudunk tenni azért, hogy most, ebben a pillanatban jobban érezzék magukat és jobban élvezzék az életet? Még akkor is, ha később nem emlékeznek rá, hogyan tudunk nekik pillanatnyilag segíteni?” – mondja Dabelko-Schoeny.
A vizsgálatban részt vevő felnőtt napközi otthon lakói normális körülmények között kézműves programokon, sportfoglalkozásokon és más tevékenységekben vesznek részt annak érdekében, hogy jobban meg tudjanak küzdeni demenciájukkal. Ebbe a vizsgálatba az otthon 16, Alzheimer-kórban szenvedő lakóját vonták be (9 nőt és 7 férfit), akik önkéntesen vettek részt a vizsgálatban, hogy megtörjék a szokásos rutint. Hetente egyszer 8 lakó az otthonban maradt és a szokásos tevékenységekkel foglalkozott, míg a másik 8 beteget autóbusszal egy lóterápiás központba vitték, ahol felügyelet mellett felkeresték a lovakat. A résztvevők egy hónapon keresztül hetente egyszer látogattak el a központba, vagyis minden résztvevő összesen nyolc alkalommal látogatta meg a lovakat, ahol részt vettek az állatok etetésében, fürdetésében és sétáltatásában.
A kutatók egyértelmű jeleket észleltek, melyek arra utaltak, hogy a betegek élvezték a farmon töltött időt: mosolyogtak, nevettek és beszéltek a lovakhoz. Még azok is teljesen odaadták magukat az élménynek, akik egyébként visszahúzódó személyiségek. Ugyanakkor a demenciával összefüggő magatartásformák is kétségtelenül javultak: ritkábban fordult elő nyugtalanság, a gondozással szembeni ellenszegülés, izgatottság vagy az önuralom elvesztése azokon a napokon, amikor a farmra mentek.
Ezen túlmenően a szerzők a szájból vattapálcával nyert mintában mérték a kortizol stresszhormon szintjét. Az enyhébb demenciában szenvedő betegeknél a kortizolszint emelkedését észlelték, ami valószínűleg az új szituáció keltette „jó stresszre” vezethető vissza.
Ezen túlmenően a lóterápiának egy nem várt kedvező hatása is mutatkozott: a fizikai aktivitás javulása. Minden résztvevőnél fizikai korlátok álltak fenn, ám a lovak jelenlétében kellően motiváltak voltak ahhoz, hogy átlépjék saját korlátaikat. Volt olyan résztvevő, aki bár korábban soha nem akart felállni a tolószékből, a farmon azt kérte, hogy segítsenek neki felállni. Mások, akik előtte ritkán álltak fel egy kis sétára, segítség nélkül sétálni kezdtek.
A családtagok arról számoltak be, hogy szeretteik még a hazatérést követően is az élmény hatása alatt maradtak. Az egyik hozzátartozó azt mesélte el a kutatóknak, hogy bár az édesanyja „soha nem emlékszik arra, hogy a napközi otthonban mivel töltötte az idejét, de arra mindig emlékszik, mit csinált a farmon”.
Forrás: Anthrozoos
