A lényeg: mire kér, és mire kap felhatalmazást a MOK?

Az egészségügyi államtitkárság által elkészített, a kamara vezetőjéhez eljuttatott törvényjavaslat nagyjából meg is egyezik ezzel, néhány lényeges elem azonban hiányzik belőle. Ezek közül a három legfontosabb, hogy 1. nem derül ki belőle pontosan, hogy visszakerülne-e az orvosok nyilvántartása a kamarához; 2. nem kapnák vissza az egyetértési jogot az egészségbiztosítással kötött általános szerződési feltételeket, valamint az egyedi szerződések feltételeit illetően; 3. az orvosok működési nyilvántartásba vétele nélkül végezhető orvosi tevékenységekre irányuló kérelmek elbírálásának ügyében sem lenne egyetértési, hanem csak véleményezési joguk. Vagyis a kamara számos új jogosítványt kapna a jelenlegihez képest, de a 2006 előtti állapot nem állna vissza. „A legnagyobb vitát az egyetértési jog váltotta ki, ezt nem adjuk fel, a közigazgatási minisztert és a kormányfőt is megpróbáljuk meggyőzni arról, hogy mi nem a kormányzati döntésekkel, hanem az egészségbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban szeretnénk ezt a jogot.” – fogalmazott múlt keddi sajtótájékoztatóján az elnök.

A kormány tehát nem fogadta el a köztestület minden indítványát, pedig a júniusi javaslat csak szerény változat ahhoz a nyílt levéltervezethez képest, amit az internetező orvosok köröznek egymás között. Ebben információink szerint egyenesen az egészségbiztosítóval azonos jogokat akarnak a szerződések megkötésénél, az egészségügyi törvénytervezetek szakmai vitájánál pedig vétójogot szeretnének. (A minisztériumi javaslat véleményezési jogot biztosítana.) Emellett a webdokik döntési jogot kérnek a háziorvosi praxisok számának meghatározásában, de még a személyek kijelölésében is. Ez példátlanul erős jogosítvány volna, s ha a kormány szeretné megerősíteni az alapellátást, akkor az aligha képzelhető el az egy orvosra jutó betegszám csökkentése nélkül, ami viszont ellentétes a háziorvosok érdekeivel. Vagyis igencsak forró pontba találtak bele a nyílt levél fogalmazói.

A kamarai törvényjavaslatban ezeknek a kért jogosítványoknak nyoma sincs. A kamara csak ajánlásokat adhatna az egészségügyi szolgáltatások díjtételeinek a közfinanszírozás során alkalmazandó alsó határaira. (Ilyennel számos szakmai szervezet, például az újságíró szövetség is próbálkozott, ám minden hatás nélkül.) Visszaállna viszont a véleményezési jog sokrétű alkalmazása, amellyel a köztestületi kamara mindig is rendelkezett, és amelynek 2006-os megvonása vagy tiszteletben nem tartása jelentősen gyengítette a szervezetet. Éger István azonban úgy látja, nincs akkora különbség az álláspontok között. A kamaráról szóló jogszabályt „lenni vagy nem lenni” törvénynek nevezte, ezzel nem befejeződik a kamarai tagokat érintő törvények sora, hanem éppen elkezdődik. „Lépésről lépésre kell haladni – mondta a Medical Tribune-nek –, az orvosok jövedelmi helyzetének javítására életpályamodellt kell készíteni, az erről szóló tervezetet már eljuttattuk az államtitkárságnak. A többi fontos elemet pedig az orvosok jogállásáról szóló törvény szabályozza majd, ennek előkészítésében is partnerek vagyunk.” – fogalmazott.

Etika: az egyik leghangsúlyosabb elem

Az egészségügyi államtitkárság által kidolgozott törvényjavaslat leghangsúlyosabb része az etikai vonal, ennek alapján akár Magyar Orvosetikai Kamarának is nevezhetnék a szervezetet. Visszaadnák a köztestületnek az etikai szabályok megalkotásának és az ezzel kapcsolatos eljárások lefolytatásának jogát. Mint ismeretes, a 2006-ban elfogadott törvény az ÁNTSZ által irányított testületet állított fel, amelyben a kamara képviselője csak egy volt a delegáló szervezetek közül. A kötelező tagság újraszületésével a régi rend is visszaáll, a testület a súlyos szabálysértőknek fél évre felfüggesztheti a kamarai tagságát, ez pedig automatikusan a foglalkozástól való eltiltással jár. A kamara korábban a minimálbér legfeljebb tízszeresével sújthatta a súlyos etikai vétség miatt elmarasztalt tagját, az új szabály ezt ötszörös mértékre (vagyis nagyjából 400 ezer forintra) szállítja le.

Az orvosok persze nem véletlenül berzenkednek a kötelező tagság visszaállítása ellen. Ez egy valóban erős kamarát hozna létre – de elsősorban velük szemben. A kamara vezetése szerint nem véletlenül, az orvosok renoméjának visszaállításához az kell, hogy maguk között rendet tudjanak tartani. A befelé erős, kifelé gyenge, leginkább csak törvényjavaslatok véleményezésére szolgáló köztestület azért sem kell a protestálóknak, mert nem két fillérbe kerül. A javaslat szerint az éves tagdíj négy havi minimálbérnél nem lehet magasabb, vagyis hozzávetőlegesen évi 320 ezer, havi 26 660 forintnál, persze ebből kedvezményeket is lehetne adni. (A jelenlegi tagdíj 20 400 forint évente, 1700 forint havonta.)

Éger Istvánnak azonban az első jelentős összetűzése a tagsággal éppen abból adódott, hogy a jelenlegi önkéntes kamarai tagdíjat nem fizetőket behajtással és bírsággal fenyegették, és azzal, hogy bírói úton hajtják be a hátralékot. Mindez általános megütközést keltett, mert a 2006-os és 2007-es időszakban ugyan több tízezren vállaltak szolidaritást a szervezettel és léptek át az egyesületi kamarába, ám a „vészterhes” idők múltával sokan úgy gondolták, erre már nincs szükség, nem fizetnek tagdíjat, így az alapszabályzat szerint 7 hónap után automatikusan megszűnik majd a tagságuk. Alaposan meglepődtek azután, amikor egymás után érkeztek a fizetési felszólítások.

Viszonyulás kérdése is

Égernek másfajta problémákkal is szembe kell néznie: a tagság érdeklődve figyeli azt is, képes lesz-e az érdekérvényesítésre a jelenlegi kormány idején is. Nagy vihart kavart ugyanis egy kijelentése, amit állítása szerint csak a Népszabadság adott a szájába, a Medicina 2000 Járóbeteg Szövetség által szervezett konferenciáról tudósítva. A lap újságírója így fogalmazott: „Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke azonnal védelmébe vette a kabinetet, s közölte, az államadósság akkora terhet ró az országra, hogy nagyon nehéz körülmények között kell lavírozni.” (Az említett rendezvényen részt vett a Medical Tribune felelős szerkesztője is, aki ezúton megerősíti a napilap által közölt információt – a szerk.)

Arrogancia mögé rejtett bizonytalanság?

Kétségtelen, hogy a kormányváltás óta megváltozott Éger magatartása, persze az is igaz, hogy a korábbi vehemencia furcsán hatna egy frissen felálló és ekkora társadalmi támogatottsággal megválasztott kabinettel szemben. Az új hang keresését bizonyítja, hogy a kamara területi szervezeteinek tanácsa nyílt levelet intézett a döntéshozókhoz, amelyben egyebek mellett bruttó ötezer forintos kezdő szakorvosi óradíj (vagyis havi 850 ezer forintos alapbér) fokozatos bevezetésére tesznek javaslatot.

Az új egészségpolitikai helyzethez való alkalmazkodás nehézségeinél inkább róható fel az elnöknek, hogy milyen hangot enged meg magának az orvosokkal szemben. A Webdoki élő fórumán több kérdés elől is ingerülten tért ki, így például a 2003-ban számára megállapított 810 ezer forintos tiszteletdíj jelenlegi összegéről ugyanúgy nem beszélt, mint arról, hogy végül is mennyi pénzt költött el a kamara az Idős Orvosok Otthonára, és hogyan is áll jelenleg ez a projekt. A válaszából az derült ki, hogy 2006-ban 120 millió forintért vették meg az ingatlant, amelyben még mindig nem lakik egyetlen idős orvos sem. Az orvosok számára izgalmas kérdés, hogy miért egy kft-n keresztül tulajdonolja a Magyar Orvosi Kamara a Szondi utcai székházat. Az elnök annyit árult el, hogy így is a testület kizárólagos tulajdonában van az ingatlan, és az ügyletre azért került sor, mert céggel együtt olcsóbban lehetett hozzájutni a még Gógl Árpád minisztersége idején adott állami támogatáshoz.

Választás: gesztus a tárcától

Az új kamarai törvény Éger számára is fontos kihívást tartogat, 2011 márciusában ugyanis a tervezet szerint választásokat kell tartani. A kormánytól az elnök azonban megkapja azt a gesztust, hogy bár a kamara vezérkara legfeljebb két egymást követő ciklusban választható meg, a tervezet azonban tiszta lapot biztosít nekik. Vagyis a 2003 óta elnöklő Éger megválasztása esetén akár még kétszer négy évig vezethetné a köztestületet. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy a kamara újjáteremtse önmagát, megtalálja az új kihívásokra adandó válaszokat, és ehhez egy új hangot, nemcsak a kormánnyal, hanem saját tagságával is.

Nyílt levél a döntéshozókhoz

Október elején a kamara területi szervezeteinek tanácsa a következő kéréseket fogalmazta meg az új kormány számára.

1. Bruttó ötezer forintos szakorvosi kezdő óradíj fokozatos bevezetése egy egészségügyi életpályamodell keretében az egészségügyiek elvándorlásának megakadályozására.

2. Kamarai törvény még ebben az évben.

3. A praxistörvény átalakítása még 2010-ben, hogy a praxis valódi koncessziós jog legyen, amely konkrét személyhez és ellátandó területhez kapcsolódik. A kamara szívesen veszi egy praxisalap felállítását, de szerintük egy államilag garantált hitel is segítené a váltást a háziorvosi körzetekben.

4. Az adminisztrációs terhek jelentős csökkentése még ebben az évben.

5. A kormányzati munkában az egészségügyi ágazat megerősítése.