A kamara feladata, hogy kihangosítsa az orvosok szavát

– Önt 2019-ben, az Újratervezés csoport támogatásával választották a MOK titkárának, ám eddig nemigen ismerhettük meg. Miért?

– Hivatásos katonaként dolgoztam, ebbéli minőségemben és a honvédség szigorú nyilatkozattételi szabályai miatt látványosan nem vehettem részt a kamarai munkában, ugyanakkor a háttérben aktív részese voltam az elnökség tevékenységének, különösen a jogi, szabványosítási területeken.

– A kötelező kamarai tagság felszámolása óta sikerült magára találnia a kamarának?

– Az áprilisi határidőt megelőzően nagy nekibuzdulással vetettük bele magunkat a tagok visszatoborzásába, de az elnökségi munka ugyanúgy folyt tovább, abban nem történt fennakadás. Azt tapasztalom viszont, hogy azok a tagjaink, akik a maradás mellett döntöttek, sokkal aktívabbak lettek. Több megkeresés érkezik hozzánk, és olyan új munkacsoportok alakultak, vagy alakulnak, mint a vállalkozói, a szakrendelői vagy a finanszírozási.

– Mi ösztönözte ezek létrehozását?

– Az „új” tagságot érdekli az egészségügy jövője, szeretnének aktív részesei és nem csak elszenvedői lenni azoknak a reformfolyamatoknak, amelyeket az egészségügyi államtitkárság elindított, és amelyek jegyében újraindultak az egyeztetések az ágazatért felelős minisztérium és a kamara között. Az elnökségnek régi meggyőződése, hogy a szervezeti életben nemcsak a területi elvű, de a szakmai, érdekcsoportok szerinti szerveződésekre is szükség van.

– Van olyan tagjuk, aki éppen bírálja a MOK-ot azért, hogy szóba áll azzal a miniszterrel, aki „szélnek eresztette” a kamarát, és azért, hogy a testület „elfogadja az ágazatvezetés orvos-ellenes intézkedéseit”. Ön az egyik résztvevője volt a július 24-ei megbeszélésnek. Milyen megegyezés történt?

– Sok minden elhangzott, de csak abban egyeztünk meg, hogy újra kell indítani a szakmai párbeszédet a kamara és a tárca között. Egyébként tagtársunk kifogása azzal volt kapcsolatos, hogy 6 óráról 8 órára növelik a járóbeteg-szakellátásban a rendelési időt, amit mi – szerinte – jóváhagyólag elfogadtunk. Ezzel szemben az álláspontunk az volt, hogy a teljes munkaidőt nem lehet 8 óra rendelési idővel kitölteni, mert a nagy munkaterhelésen túl a szakrendelőkben vannak egyéb feladatok, amelyeket nem a beteg jelenlétében kell elvégezni. Így nemcsak a rendelési idő, hanem a tényleges munkaidő is megnövekszik, ami az ellátás biztonságát veszélyeztetheti. Egyébként a vonatkozó rendelet előzetes egyeztetés nélkül jelent meg, annak véleményezésére sem volt lehetőségünk, az új szabályozást a kamara elnöksége is a Magyar Közlönyben látta először. Ennek nyomán országos kérdőíves felmérést indítottunk annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen hatásai lesznek a rendeletnek a gyakorlatban. Bár azt már most feltételezni lehet, hogy amennyiben például a néhány napban 4-6 órában rendelő nyugdíjas kollégáink emiatt nem vállalják a továbbiakban a gyógyítást, az a betegek ellátáshoz való hozzáférést fogja tovább szűkíteni.

– Milyen eredmények születtek a felmérés során?

– Egyelőre feldolgozás alatt állnak a  kérdőívek, csak előzetes adataink vannak. De az már most látszik, hogy a választ adó kollégák már a rendelet megjelenése előtt is tapasztalt orvos- és szakdolgozóhiányt, valamint a nagy leterheltségből eredően minőségromlást a szakrendelőkben; most túlnyomó többségük ennek további rosszabbodására számít.  

– Szóval, mit vállaltak a miniszteri egyeztetésen?

– Azt, hogy kihangosítjuk és becsatornázzuk a döntéshozók felé az orvostársadalom véleményét az egészségüggyel, átalakításokkal kapcsolatban. Vállaltuk még szakmai anyagok elkészítését, javaslatokat fogalmazunk meg  a kórházi fertőzések csökkentésére, az egészségügyi minőségbiztosítás mérésének és az orvosok teljesítménymérésének alapelveire, illetve megküldjük a minHIS-sel kapcsolatos szakmai észrevételeket. Javaslatokat teszünk a mesterséges intelligencia szerepével kapcsolatban is.  Pintér Sándor ennyit kért tőlünk, és ezt mi teljesítjük.

– Ez nem jelent túl nagy változást az eddigiekhez képest sem. Úgy érzi, hogy a korábban megfogalmazott véleményeivel, javaslataival elért valamilyen átütő sikereket a kamara az egészségpolitikában?

– Több, nem feltétlenül látványos, de fontos eredményünk volt. A szolgálati jogviszonytörvény egyeztetése során sikerült elérnünk, hogy a legnagyobb hátrányt okozó tételek, mint a kirendelés, vagy az alapbér 20 százalékos csökkentése,  akkor kikerüljenek a tervezetből. Később az egyetemi oktatók javadalmazásával kapcsolatban is pozitív változásokat sikerült kieszközölnünk. A béremelés mellett pedig a hálapénz diszkriminálása is megtörtént, ami ugyancsak markáns követelése volt a kamarának. A munkánkat nagyban nehezíti, hogy a tervezett jogszabály-módosítások véleményezésére rendszerint csak pár napot kaptunk, és az ágazati vezetéssel történő egyeztetések inkább a tervezett lépések ismertetéséről, semmint átbeszélésről szóltak.

– Sok kollégájuk az eddiginél sokkal markánsabb fellépést várna…

– Mi is érezzük ezt a fajta nyomást, de a kamara nem szakszervezet, mi nem szervezhetünk sztrájkot, nem szólíthatunk fel munkabeszüntetésre. A helyi problémák megoldásában a szakszervezeteknek kell fellépniük. A kamara eszköze az orvosszakmai érdekek érvényesítésére az, ha fenntartja a partneri viszonyt az ágazat vezetésével, ugyanakkor véleményünket, érveinket igyekszünk megismertetni a társadalommal is, hogy az ő támogatásuk egyaránt erősítse célkitűzéseinket. Bár jelenleg nem túl élénk a párbeszéd az ágazati szakszervezetek és a kamara között, de ezen is szeretnénk a közeljövőben változtatni, mert jóval hatékonyabb és aktívabb szakszervezeti munkára lenne szükség éppen a folyamatban lévő átalakítások miatt. 

Másrészről csak akkor tudunk hatékonyan fellépni, ha  a tagok konkrét tettekre is hajlandóak, és kritikus számú orvos áll az egyes véleményeink, akcióink mögött. Ennek jó példáit is láthattunk a közelmúltban, például amikor az ügyeleti kirendelések miatt pertársaságba tömörültek az érintettek, és a kamara támogatásával Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében első fokon pert nyertek, vagy az alapellátásban a szakdolgozói béremelés célzott kiutalása érdekében kezdtek aláírásgyűjtésbe a háziorvosok, amit szintén támogattunk. 

– Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár az említett egyeztetést követően arról beszélt, hogy a kamara „félreérthette” mindazt, ami ott elhangzott, és téves információkat közölt arról, hogy milyen forrásból kell kifizetni az alapellátó praxisokban foglalkoztatott szakdolgozók 18 százalékos béremelését. Azt is mondta, hogy a kamara „időnként a nyilvánosság előtt más kommunikációt használ, mint a tárgyalóasztalnál”. Az államtitkárnak nem ez volt az első ilyen élű megjegyzése Önökkel kapcsolatban. Félreértették az elhangzottakat, vagy mást mondanak arról, ami ott történt?

– Két beszámolót is összeállítottunk az egyeztetésről, a hosszabb változat majdhogynem jegyzőkönyvszerű összefoglaló, ez nyilvánosan elérhető a kamara honlapján, nem módosítjuk. Természetesen a minisztériumnak is megvan a lehetősége arra, hogy átgondolja az álláspontját, változtasson az irányokon, ez azonban az ő felelősségük. A mi feladatunk pedig az, hogy kihangosítsuk az orvosok, az egészségügyi dolgozók és a betegek szavát.

Dr. Meglécz Katalin, a MOK titkára, emellett közegészségtan-járványtan, honvédorvostan-katasztrófaorvostan, foglalkozás-orvostan és egészségbiztosítási szakorvos, valamint jogi szakokleveles orvos

– Nem csak az orvosok érdekeit képviselik?

– Elsősorban az orvosi létet befolyásoló tényezőkkel foglalkozunk, de ahhoz, hogy hatékony és biztonságos legyen az ellátás, a szakdolgozókra is szükség van. A korszerű gyógyítás elképzelhetetlen teammunka, ápolók, asszisztensek nélkül, ezért ők is rendkívül fontosak a számunkra. Csak az orvosok, a szakdolgozók, vagy a kollegiális vezetők egyedül nem érhetnek el eredményt, mindannyiunknak egy irányba kellene húznunk. Az így elérhető hatékonyabb, jobb gyógyítás pedig végeredményben  a betegeink érdekeit szolgálja.

– Ha már említi, a kamara viszonya az országos kollegiális vezető háziorvossal eléggé megromlott a kötelező tagság eltörlése körüli események során. Azóta tisztázták vele a történteket?

– A személyes viszony milyensége nem határozhatja meg a szakmai véleményt.

– Idézek az Ön, 2019-ben írt bemutatkozásából, amelyben azt írta: „szeretném elősegíteni, hogy a Magyar Orvosi Kamara, mint köztestület még hatékonyabb, átlátható, a tagok érdekeit képviselő szervezet legyen”. Ilyennek látja most?

– Számos hátráltató tényező történt a hivatalba lépésünket követően, a legnyilvánvalóbb a Covid-járvány volt, amiben markáns szakmai részvételt vállaltunk, és ez elvitte a fókuszt a szervezeti átalakításokról. Elindítottunk néhány változtatást, de még nem jutottunk folyamatok végére. Egyes területeken nagyot léptünk előre, ilyen például a transzparens működés. A kötelező tagság eltörlését követően a kamara szolgáltató jellegét erősítettük, kedvezményeket, hatékonyabb jogi segítséget kínálunk tagjainknak, és erősíteni szeretnénk a munkacsoportokat is, ahogyan az egyes területi szervezeteket is szélesebb körben vonnánk be a munkába.

– Zajlik a kamarai tisztújítás. Eddig milyen eredményekről tud beszámolni?

– A részvételi arány változó, de nagyjából hasonló az előző választáson tapasztalthoz. A területi szervezetek választása zajlik, van, ahol már a második forduló is lezárult. Néhány informatikai hibáról kaptunk bejelentést, és két esetben belső vizsgálat lefolytatását kérték, egy esetben pedig az Országos Felügyelőbizottság (OFB) kezdeményezett vizsgálatot. Míg ezek a vizsgálatok zajlanak, az elnökség nem rendelkezik információval.

– A Fogorvosok Területi Szervezeténél folyó választás ügyében miért írtak az Országos Kórházi Főigazgatóságnak?

– A tagoktól kaptunk jelzést arra vonatkozóan, hogy úgy látják, a kollegiális vezetők szavazásra buzdító levelei – különösen, ha olyan kollegiális vezetőtől érkezik, aki nem is tagja jelenleg a kamarának – nem egyeztethetőek össze a tiszta és etikus választással.

– Ön indul újra valamilyen tisztségért?

– Ezt még nem döntöttem el. Abban mindenesetre egyetértés van az elnökségben, hogy szeretnénk az általunk meghatározott irányt és az aktív, az eseményeket generáló kamarai szerepet megtartani. Keressük és buzdítjuk  azokat a tenni akaró tagtársainkat és fiatal kollégáinkat, akik mindezt tovább tudják vinni.

– Júniusban lemondott Lénárd Rita, a kamara alelnöke. Helyette nem kellett volna új tisztségviselőt választani?

– Bár az alapszabályunk és a kamarai törvény valóban úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben 30 napon belül össze kell hívni az országos küldöttközgyűlést, amelynek új alelnököt kell választania, a minisztériumtól, mint felügyeleti szervtől az erre vonatkozó kérdésünkre az a válasz érkezett, hogy tekintettel a hamarosan bekövetkező tisztújításra, valamint arra, hogy jelenleg az országos küldöttek egy része nem rendelkezik érvényes mandátummal, ez a választás őszre halasztható.

– A volt alelnök asszony súlyos vádakat fogalmazott meg a kamara gazdálkodásával kapcsolatban, és hivatalos bejelentést is tett ezekről az OFB felé. Indult ezekkel kapcsolatban vizsgálat?

– A vádakat már korábban visszautasítottuk, és a vonatkozó posztokat azóta a volt alelnök törölte is. Nem titkolunk el semmit. A honlapon annyi információt tudunk közzétenni, amennyit a jogszabályok engednek. A szerződések beltartalma a szerződő felek hozzájárulásával hozható nyilvánosságra, megkeresésünkre az érintettek egy része engedélyezte csak a közzétételt. Ezzel együtt – mint minden más esetben is tettük volna – a vádakat bejelentésként értékeltük és azokról az OFB vizsgálatot indított. A folyamatba az elnökség nem lát, és értelemszerűen nem is szólhat bele, de annak eredményei – elveinknek megfelelően – transzaparensek lesznek. 

– Az egészségügy átalakítását illetően a kormányzat hol együttműködő partnerként hivatkozik a kamarára, máskor kerékkötőnek állítja be. Mi a kettősség oka?

– Azzal, hogy át kell alakítani az ellátórendszert, egyetértünk, de az átalakítás hogyanjában, és a részlet lépésekben eltér a véleményünk. Talán ez az oka, hogy egyszer partnerként, egyszer kerékkötőként tekint ránk a szakpolitika. A miniszter kíváncsi a véleményünkre, ez a júliusi egyeztetésen kiderült.

– Az államtitkár is, vagy csak a miniszter?

– Feleslegesen nem keressük Pintér Sándort, csak ha hallatnunk kell a szavunkat. A kormányzat eltökélt az ágazat átalakítást illetően, és mi is azt akarjuk, hogy legyen jobb az ellátórendszer a benne dolgozók és a betegek számára egyaránt. Az azonban hátrányt jelent, hogy nincsen egy átfogó ágazati program, így mi sem ismerjük az átalakítások vezérelvét.