A gyermekonkológia óriási fejlődésen ment keresztül

Mennyire gyakoriak gyermekkorban a rákos megbetegedések?

Évente átlagosan körülbelül 250 új esetet diagnosztizálunk, de mivel jellemzően két évig tart egy kezelés, illetve, mert öt éven át azokat is szorosan követjük és rendszeresen ellenőrizzük, akiknek már nincs szükségük aktív kezelésre, összességében 1000-2000 daganatos gyermekről beszélünk.

A felnőtteknél gyakori, hogy későn fordulnak orvoshoz, a gyerekekre viszont bizonyára sokkal jobban figyelnek a szülők.

Így van, itt lényegesen ritkább az elhanyagolt daganat, előrehaladott állapot szinte kizárólag serdülőkorban fordul elő, amikor már el tudják titkolni a panaszaikat. A kisebbeket a szülők általában már a legkisebb tünettel is orvoshoz viszik, jobb esetben feleslegesen, de a házi gyermekorvosi hálózat  is jól működik: a kollégák is inkább küldik az onkológiai központba azokat a gyereket, akiknél szerencsére sok esetben nem igazolódik a gyanú. 

Melyek a leggyakoribb gyermekkori daganatok, mi a különbség ebben a felnőttek és a gyerekek között?

Gyermekkorban az első helyen a vérképzőszervi daganatok, azon belül is az akut limfoid leukémia áll. A második leggyakoribbak a központi idegrendszer rákos elváltozásai, ám gyermekkorban ezek elhelyezkedésükben és szövettani típusukban is mások, mint felnőttkorban. Sok esetben előfordul a szimpatikus idegrendszer tumora, a neuroblasztóma , és viszonylag gyakoriak a különböző rosszindulatú lágyrész-, vese-, csontelváltozások.

Számos, onkológiai kórkép nem, vagy csak nagyon ritkán fordul elő gyermekeknél, így a ivarrendszeri daganatok és az olyan, döntően az életmódhoz kötődő elváltozások, mint a tüdő-, a gyomor- és bélrendszeri, vagy a hólyagrák. Ezeknél ugyanis túlnyomórészt hosszú évek, évtizedek kellenek a rák kifejlődéséhez.

A daganatos megbetegedések kialakulását genetikai és/vagy életmódbeli okokkal szokták magyarázni, de mivel, főleg a kisgyerekeknél ez utóbbi nem jöhet szóba, döntően öröklött hajlamosító tényezők vannak a rákos elváltozások háttérben?

Igen, és ezeket egyes esetekben fel lehet deríteni, máskor rejtve maradnak, de ha nagyon korán jelentkezik a megbetegedés, akkor szinte biztosan van mögötte genetikai meghatározottság. Ezt egyre gyakrabban fel tudjuk tárni az olyan új vizsgáló módszerekkel, amilyen a molekuláris genetikai diagnosztika, amely segít megtalálni azokat az úgynevezett mutálódott onkogéneket, amelyek felelősek lehetnek a daganatok kialakulásáért. A mutációk nagy része szerzett és nem örökíthető, de kis számban előfordulnak öröklődő, úgynevezett csíravonal mutációk is.

A teljes interjút a Növekedés.hu közli.