A depresszió növeli a koronária sztentesek halálozását
A kardiovaszkuláris ápolás koppenhágai, 12. éves tavaszi találkozóján olyan vizsgálatról számoltak be, amely szerint a koronária sztentet viselő emberekben nagyobb a halálozás kockázata, ha depressziósak.
A hét éves követési időszak alatt az implantáción átesett, depressziós személyek halálozása másfélszer akkora volt, mint a nem depressziósoké, és ezt az összefüggést nem befolyásolta az életkor, a nem, a klinikai jellemzők, a szorongás és az, hogy szorongásra hajlamos személy (D-típusú) volt-e a beteg.
Bár korábban már mutattak ki kapcsolatot a depresszió és a koronáriabetegség rossz kimenetele között, e vizsgálatok főleg a rövid távú hatásokat elemezték, és nagyrészt olyan személyekben, akik miokardiális infarktuson vagy koronária bypass műtéten estek át. A mostani vizsgálatba olyan személyeket vontak be, akiken perkután koronária intervenciót (PCI) végeztek, s ezeket hét éven át követték.
Összesen 1234, 26 és 90 év közötti beteg adatait elemezték (átlagos életkor: 62 év), akik a Rapamycin-Eluting Stent Evaluated At Rotterdam Cardiology Hospital (RESEARCH) regiszterben szerepeltek, és akik kitöltötték a HADS (Hospital Anxiety and Depression Scale) nevű depresszió kérdőívet hat hónappal a sztent beültetése után. A vizsgálat végpontja a bármilyen okú halálozás volt.
A részt vevők közül 324-ben (26,3 százalék) diagnosztizáltak depressziót, és a hét éves követés alatt 187 beteg (15,2 százalék) halt meg. A 324 depressziós beteg közül 76-an (23,5 százalék) haltak meg, míg a 910 nem depressziós beteg közül 111-en (12,2 százalék).
Miután korrigálták az adatokat az életkor, a nem, a klinikai jellegzetességek, a szorongás és a D-típus szerint, ismét megvizsgálták a depresszió és a bármilyen okú halálozás kapcsolatát. A vizsgált klinikai jellegzetességek közé tartozott a sztent típusa, az elzáródott erek száma, a testtömegindex, a PCI indikációja, a korábbi szívműtét, valamint a koronáriabetegség kockázati tényezői: a dohányzás, a magas vérnyomás, a hiperkoleszterinémia és a kardiovaszkuláris betegségek családi halmozódása. Figyelembe vették azt is, hogy milyen kardiális gyógyszereket szed a beteg, például aszpirint, béta-blokkolót, ACE-gátlót, kálciumantagonistát, nitrátokat, diuretikumot és sztatint.
A kutatás eredményeként az is kiderült, hogy a hét éves követés során szoros kapcsolat volt a halálozás kockázata és a beteg idős, diabéteszes férfi volta között, a sztatinok viszont csökkentették a halálozási kockázatot. A szorongás és a D-típus nem befolyásolta a halálozást.
A kutatást Nikki Damen, a holland Tilburg Egyetem PhD diáklánya vezette, aki a fő eredménynek a depresszió és a halálozás kapcsolatának kimutatását tartja ebben a betegcsoportban. Most a kutatók magyarázatot igyekeznek találni az eredményekre. Az egyik lehetőségnek azt tartják, hogy a depressziós betegek egészségtelenebbül élnek (dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás, étrend), és ennek folytán kevésbé rendszeresen szedik gyógyszereiket is. Szóba jön azonban az is, hogy a depresszió megváltoztathatja a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ami gyorsabb szívritmushoz és magasabb vérnyomáshoz vezet.
