Gyógyítás

A COPD akut fellángolásának antibiotikum-kezelése

Gyakori eredménytelenség

2009. május 10. 09:39

Nyomtatás

Tízből három esetben kudarccal végződik a COPD akut fellángolásának antibiotikumos kezelése a járóbeteg-ellátásban – legalábbis kanadai orvosok ezt a következtetést vonták le egy évtized adatainak visszamenőleges elemzése kapcsán.

Kapcsolódó cikkek

COPD világnap

Milyen antibiotikumot kapnak járóbetegeink COPD-jük akut fellángolásakor, és a szer függvényében milyen arányban sikeres a terápia? – tették fel a kérdést egy montreali kórház orvosai az International Journal of Chronic Obstructive Pulmonary Disease-ben megjelent közleményükben. Akut fellángolásnak tekintették, ha a beteg a nehézlégzés, fokozott köpetürítés vagy a megnövekedett köpetmennyiség tünettriászából legalább kettőt megemlített.
Minden olyan beteg kórtörténetét elemezték, akit az 1995 és 2004 közötti időszakban kezeltek, legalább egyévnyi követési adat állt róla rendelkezésre, FEV1-értéke pedig az első antibiotikumkúra idején 50 százalék alatti volt. Ez összesen 152 beteg 1180 akut exacerbációját jelentette.
Sikertelennek minősítették a kezelést, ha az antibiotikum adásának megkezdésétől számított egy hónapon belül – még mindig az otthoni ellátás keretében – újra fel kellett írni ugyanazt a szert vagy másikra kellett áttérni, illetve ha ez idő alatt a betegnek a COPD akut fellángolása miatt fel kellett keresnie az ügyeletet vagy kórházi kezelésre szorult.
Leggyakrabban, az esetek 45,9 százalékában cefuroximot kaptak a betegek, ezt követte 21,1 százalékkal a ciprofloxacin. A kezelések 40 százalékában kombinálták az antibiotikumot prednizonnal.
Ugyanakkor minden tíz kezelésből három kudarccal végződött, ami legtöbbször gyógyszerváltáshoz, illetve kórházi felvételhez vezetett. Széles spektrumú antibiotikumok alkalmazása esetén nagyobb volt az eredménytelenség kockázata – még az olyan befolyásoló tényezők statisztikai kiküszöbölése után is, mint hogy vélhetőleg az eleve súlyosabb állapotban lévőket kezelik ilyen gyógyszerrel.
Az utólagos adatelemzés arra is fényt derített, hogy a páciensek 65 százaléka nem olyan típusú antibiotikumot kapott, mint amilyet az adott kockázati csoportba tartozóként az irányelvek szerint kellett volna. Az ilyen eltérés a gyakorlat és az irányelvek között nem ritka, több irodalmi hivatkozás megemlíti, de az eredménytelen kezelések magas arányával együtt ismét ráirányítja a figyelmet arra, hogy COPD-s járóbetegeink állapotrosszabbodásakor körültekintőbben kell antibiotikumot választanunk.

KOMMENTÁR: Veszélyes a helytelen választás
A COPD akut exacerbációját leggyakrabban légúti infekciók okozzák. A fertőző ágensek az esetek 60-70 százalékában baktériumok, 40-50 százalékában vírusok (gyakran társult fertőzésről van szó). A bakteriális infekciók kórokozói legtöbbször (60 százalékban) a Haemophilus influenzae, a Moraxella catarrhalis, illetve a Streptococcus pneumoniae. Az esetek egytizedében atípusos kórokozók (például chlamydiák), ugyancsak körülbelül 10 százalékában Pseudomonas, illetve más, Gram-negatív bélbaktériumok az akut exacerbáció kiváltói. A terápiás ajánlások által indikált antibiotikus kezelés – miután az a legtöbb esetben empirikus – ennek megfelelően alakul. A választandó antibiotikum függ a COPD súlyossági fokától, illetve attól, hogy van-e a betegnek ismert kolonizált kórokozója. Ismert kolonizált kórokozó esetében a kezelés az antibiogram alapján történjen! Az exacerbációk kezelését, amennyiben nem áll fenn a kórházi beutalás indikációja, többnyire a háziorvos végzi. Gyakran előfordul, hogy a már előrehaladott COPD felismerésére éppen egy akut exacerbáció kapcsán derül fény. Ezt követően természetesen szakorvosi feladat a beteg bázisterápiájának beállítása. A helytelen antibiotikumválasztás – légúti infekció okozta akut exacerbáció esetében – a légzési krízis súlyosbodását, légzési elégtelenség kialakulását okozhatja. Az intenzív osztályokra akut exacerbációval beutalt COPD-betegek körében a mortalitás 7-8 százalékos, az itt kezelt betegek hároméves túlélése 30 százalék körüli. Az exacerbációk prevenciójának lehetőségei szűkösek. Javasolt a védőoltás: az influenza elleni évente, a pneumococcus elleni ötévente. A gyógyszeres kezelésen túl természetesen hatásos a megelőzésben a dohányzás elhagyása, a hipoxémiás betegnél az otthoni oxigénterápia, a pulmonális rehabilitáció. A hosszú hatású hörgőtágítók (béta-mimetikumok és anticholinerg szerek), valamint az inhalált szteroidok preventív hatása kimutatott. Dr. Herjavecz Irén